Orbán kampányol: Ezek lövetnének, úgyhogy mindenki álljon hadrendbe

Minsizterelnöki mozgósítás a Hősök terén, az '56-os forradalom ürügyén.

"Viktor-Viktor". Orbán mosolyog és hajlong, csöppet rekedten köszönti Magyarország polgárait és a határon túli magyarokat egyaránt, sőt, az egész világ szabadságszertőihez szól. És máris mondja, hogy október 23.-án helyesen és illően kalapot emel Magyarország előtt, pontosabban azon pesti lányok és srácok előtt, akik szembeszálltak azzal a kommunizmussal, ami semmitől sem riad vissza. De a világra szabaduló apokalipszis, a nemzetközi szocializmus lába alatt megremegett a talaj, amikor Magyarország leverte a vörös csillagokat. De a miniszterelnök szerint mindenképpen tenni kellett valamit, mert mindenki tudta, hogy ha tovább él és uralkodik e földön a szovjet rezsim, semmi nem marad, ami magyar - mert már kötésig süllyedt az ország a nagy szovjet masszába. Úgyhogy az akkori magyarok megtették - a halál kockázatát is vállalva -, amit megkövetelt a haza.

Szépek, bátrak és oly' fiatalok voltak, helyettünk haltak meg, helyettünk kerültek börtönbe - magyarázza a miniszterelnök. Három és fél ezer szabadságharcos veszett oda, 20 ezer ember sebesült meg, 228 embert végeztek ki, tizenhárom ezer embert internáltak. De cserébe Orbán szerint a szovjet megszállás legsötétebb korszakában is felemelhették fejüket a magyar emberek.

A magyarok háromszor rúgták le magukról a kommunizmus igáját: 1919-ben, 1956-ban és 1989-ben. És bizony, soha nem a szabad világ segített, hanem a magyarok saját erejükből változtattak, és mindig kitartottak, kibírva negyven évet a szocialista rendszerben, kibírták a bedeszkázott égboltot, a lezárt határokat, mindent. És amikor eljött az idő, egy év alatt felőröltük a kommunisták uralmát - vált többes szám első személyre Orbán Viktor, akiről éppen most mondták a demokratikus ellenzék demonstrációján, hogy ifjú demokratából újkommunista lett. De a kormányfő nem erről beszél, hanem arról, hogy 1989-ben e téren (a Hősök terén) "vertük" bele az utolsó szöget a kommunisták koporsójába.

Pedig a sors könyvében az volt megírva, hogy a szovjet birodalom ellen nincs mit tenni. Csakhogy a magyarok Orbán szerint úgy hiszik, összefogásukkal és vérükkel átírhatják a sorsot.

Aztán a múltról a jövőre ugrik Orbán, és megígéri, hogy megmondja, mit kell tenni azért, hogy az legyen, amit "szeretnénk" (azaz, amit ő akar). És máris jön a külső ellenség képe, valamint a külső ellenséget segítő magyarok kárhoztatása, meg annak felidézése, hogy a szocialisták lovasrohammal verték szét a Fidesz tüntetőit. És Orbán biztos benne, hogy ismét a jobboldali demonstrálók közé lövetne a baloldal, amelyik egyébként a magyarokat a nemzetközi pénzipar, a gyarmatosítók kezére adta. A baloldal emberei a pufajkát öltönyre cserélték és a tovariscst tovariscsra cserélték. (Például Putyin elnökre, akivel Orbán kötött megállapodást.) De a magyarok, Orbánnal az élen, nem hagyták magukat, és világnemzetté tették országukat, és a magyar földet végleg magyar kézbe adták (azaz a Fidesz szívének kedves vállalkozók kezébe). Úgyhogy mindjárt itt a valódi felszabadulás.

Ennek szellemében Orbán az összes hazugságot és trükköt le akarja leplezni, mert nem elég jól kormányozni, 2014-ben le kell győzni mindenkit, ha a rezsicsökkentést meg akarja védeni az ország, úgyhogy szerveződni, jelentkezni, és csatlakozni kell, hadrendbe kell állítani a csapatokat, hogy végre a Fidesz befejezhesse '56 munkáját.