A Kreml árnyéka mai szemmel

Magyar-szovjet kapcsolatok 1944 és 1990 között. Mi adhat egy ilyen kötetnek aktualitást napjainkban? Erről is szó volt azon a könyvbemutatón, amit hétfőn tartottak az Állambiztonsági Hivatalok Történeti Levéltárában.

Baráth Magdolna tanulmánykötete, amely A Kreml árnyékában címet viseli, a Gondolat Kiadónál jelent meg. „Történelmi múltam jeles darabja” – mondta a könyvről Bácskay István, a kiadó igazgatója, aki, miként a Népszava tudósítója, a 70-es években koptatta az ELTE bölcsészkarának padsorait.

Feitl István, a Politikatörténeti Intézet igazgató-helyettese (szintén egykori évfolyamtárs) a kötet aktualitását abból a vitából vezette le, amelyet a minap az ATV-n rendeztek több neves történész részvételével, és amelyben Schmidt Mária megemlítette, hogy jövőre meg kívánnak emlékezni a „kollaboráns kormány" működése kezdetének 70. évfordulójáról, mintegy illusztrálva, hol tart ma a hivatalos magyar emlékezetpolitika. Feitl hangsúlyozta: a könyv nem politikai aktualitásokhoz kötődik, hanem tudományos munka. Sajnálatosnak nevezte, hogy manapság számos történész túlságosan is kötődik a politikához, és a tudós társadalom fontos feladataként jelölte meg, hogy megóvják a történettudomány autonómiáját a politikusoktól és "civil szervezetektől" egyaránt.

A kötetben szereplő tanulmányok közül Feitl István kiemelte a Majszkij-dokumentum feldolgozását, amely az egykori szovjet külügyi népbiztos-helyettes 1944-ben írt a Szovjetunió háború utáni európai szerepéről. Érdekes módon Ivan Majszkij Európát olyan gyenge országok együtteseként értékelte, amelyben sem Anglia, sem pedig az Egyesült Államok nem lesz érdekelt. A dokumentumban még egy magyar-román határváltoztatás is szerepelt. Szó van a tanulmányokban többek között az 50-es évek moszkvai „kézi vezérléséről”, az 1957-68 közötti gazdasági vitákról, a „szabadabb légkör” korlátairól (pl. a Szovjetunió megakadályozta Magyarország 1967-es IMF-csatlakozási kérelmét) és úgy értékelte Baráth Magdolna munkáját, hogy az „olyan történetírásra ösztönöz, amely megfelel a nemzetközi megközelítéseknek is”.

Fotó: Népszava, a szerző felvétele

A szerző elmondta, hogy könyve valójában korábbi tanulmányainak összegyűjtése, amelyeket természetesen a későbbi hazai és nem utolsó sorban moszkvai kutatásaival kiegészített, de a kézirat leadása óta annyi új elemmel gazdagodtak ezek a kutatások, hogy „akár át is írhatná az egész könyvet.” Hozzátette, hogy Oroszországban is jóval könnyebb manapság kutatni, a legnagyobb nehézséget ma az jelenti, hogy itthon támogatást kapjon egy oroszországi kutatómunkához.

Arra a kérdésre, hogy vajon a mai magyar-orosz kapcsolatok fényében hasznos lehet-e ez a kötet, Baráth Magdolna azt válaszolta, hogy annyiban mindenképpen, Oroszországnak ugyanúgy megmaradt a nagyhatalmi gondolkodása, mint ami a Szovjetunióra volt jellemző és a korábbi évtizedeket sem szabad úgy értékelni, hogy mindent az ideológiának vetettek alá. Voltak esetek, amikor valóban az ideológia állt előtérben, például a Magyar Kommunista Párt támogatásában, de a politikai, gazdasági, geostratégiai érdekek legalább ennyire fontosak voltak, sőt, ha a magyar kommunisták irányvonala ellentétes volt a szovjet államérdekkel, akkor ez utóbbi kerekedett felül.