Himmler nem volt elmebeteg

Vanessa Lapa Belgiumban született izraeli filmes Heinrich Himmlernek, a náci Németország második legrangosabb vezetőjének az évtizedeken át rejtegetett, még kiadatlan naplója alapján készített filmet. A megfelelő ember (The Decent One) címmel készült dokumentumfilmet a Miskolci Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatták, ennek kapcsán beszélgettünk az alkotóval.

- Hogy jutott hozzá Himmler naplóihoz, fényképeihez?

- Negyven éven keresztül Tel-Avivban, egy Chaim Rosenthal nevű férfi tulajdonában voltak. A fia meggyőzte, hogy adja oda valakinek, aki megbecsüli ezeket a történelmi emlékeket, és megfelelő módon feldolgozza őket. A fiú egy egyetemi professzort keresett meg, aki édesapám figyelmébe ajánlotta a naplót. Miután apám megvette a Himmler-naplót, természetes volt számára, hogy a rendelkezésemre bocsátja. Egy ideig hezitáltam, aztán végül elhatároztam: dokumentumfilmet készítek belőle!

- Ez az első dokumentumfilmje. Korábban mivel foglalkozott?

- Belgiumban születtem és nőttem fel, 1995 óta élek Izraelben. Televíziós újságíró voltam, éveken át dolgoztam a híradó riportereként. Korábban a televízió számára már készítettem egy dokumentumfilmet, az Ehud Olmert korábbi izraeli miniszterelnökről szólt. Az utolsó hét évben pedig A megfelelő ember című filmet készítettem Himmler életéről.

- Hét év elképesztően sok munka, soha nem érezte úgy, hogy feladja?

- Voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtam, mert valóban rizikós és kemény munka volt. Időbe telt lefordítani a német szövegeket, amelyek a mai némettől is eltérnek, de történészeket és pszichológusokat is bevontunk a munkába. A film elkészítésének a legnehezebb részét a filmes nyelv kiválasztása okozta, aztán a Himmler-aktákból kiválasztani mindazt, amelyet kilencven percben meg szeretnénk mutatni a nézőnek. És természetesen a filmzene megtalálása sem volt könnyű.

- Miért érezte fontosnak a pszichológusi útmutatást?

- Nem kifejezetten útmutatásról van szó, inkább arról, hogy biztos akartam lenni benne, hogy semmit sem értünk félre. Igen, bizonyos sorok burkolt faji megkülönböztetések, bár a legtöbb elég nyilvánvaló antiszemitizmus, és vannak szexuális kontextusok is. A legszörnyűbb az egész naplóban az, hogy megkérdeztük a pszichológust, hogy mit gondol a szövegről. Azt felelte, ha nem tudná, hogy Himmler sorait olvassa, fel sem merülne benne, hogy ezek egy tömeggyilkos írásai. Ez igencsak elkeserítő.

- Mi mást tudhatunk meg Himmlerről a naplói alapján?

- Azáltal, hogy nem publikálásra szánta a naplót és a leveleket, mindent megtudtunk róla. Családszerető ember volt, emellett viszont egyáltalán nem érezte tetteinek súlyát, ismeretlen volt számára a moralitás, a bűnössége, a szembenézés a saját cselekedeteivel. Himmler teljesen normális volt, de amikor válaszút elé került, a jó út helyett az ördögi utat választotta. Jó családi háttérrel rendelkezett, szerető szülei voltak, az édesapja tanár volt. Heinrich Himmler nem volt mentálisan beteg, nem volt elmebeteg, jó könyveket olvasott, értékes zenéket hallgatott, bárba járt, barátai voltak. Szóval éppen ez a legnagyobb veszély, hogy látszólag normális emberek is gyilkossá válhatnak.

- Mi lett a naplónak, a fényképeknek és a filmfelvételeknek a sorsa?

- Jelenleg egy tel-avivi bank széfjében őrzik őket, azért kerültek oda, mert ezek eredeti és igencsak értékes történelmi emlékek, érzelmi okokból pedig azért döntöttem így, mert nem akarnék egy légtérben aludni egy hírhedt náci tömeggyilkoshoz köthető tárgyakkal.