Budapesti Tavaszi Fesztivál;Lukács Miklós;Balogh Kálmán;cimbalom;

2015-04-10 07:47:00

Tavaszi fesztivál - Variációk két cimbalomra

Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművészek közös lemezének bemutatókoncertje kiemelkedő esemény a ma induló 35. Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A két zenész a közös munkáról, a hazai és külföldi megbecsülésről beszélt lapunknak adott interjújukban.

Két kiváló muzsikus, két cimbalom, egyedülálló zenei produkció. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 12-én, a Pesti Vigadó dísztermében mutatja be Összehangolva című közös lemezét Balogh Kálmán és Lukács Miklós, akik több évtizede a magyar zene kiemelkedő formálói. A két alkotó a rangos FolkEurópa Kiadó felkérésére Cimbalomduó - Négykezes Cimbalomra címmel 2009-ben készített közös albumot, amely a szakma és a közönség elismerését is kivívta.

„Fantasztikus élmény volt az első közös lemezünk elkészítése, nagyon könnyen jól egymásra tudtunk hangolódni a stúdióban, sőt nagyon spontán muzsikáltunk. A munkánk sikerességének fokmérője pedig az, hogy az albumot hosszú idő után is ugyanúgy képes élvezni a befogadó, mint első hallásra” – mondta Balogh Kálmán, aki hozzátette, hogy régóta tervezték Lukács Miklóssal, hogy együtt dolgozzanak.

Lukács Miklós és Balogh Kálmán életében és pályafutásában is számtalan párhuzam figyelhető meg: mindketten híres cigányzenész családok sarjai, akik rövid időn belül önállóan hazánk legelismertebb cimbalomművészeivé váltak.

„Mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végeztünk, fiatal-, illetve gyermekkorunkban találkoztunk a Rácz Aladár Cimbalomversenyeken. Már a cimbalomduónk létrejötte előtt is dolgoztunk együtt, volt két zenekar összevonásából formálódó közös munkánk Hollandiában, de valójában csak az elmúlt években ismertük fel a közös alkotásban rejlő páratlan lehetőségeket” – fogalmazott Balogh Kálmán.

„Talán azért nem találkozott eddig igazán a pályánk, mert Miklós a klasszikus zene után a jazz, kortárs zene irányába indult, míg én a klasszikus és népzene irányába fejlődtem tovább” – tette hozzá.

A közös munka óramű pontosságú létrehozásáról így vallottak: „Két cimbalom majdnem olyan, mint a két dudás egy csárdában esete. Könnyen tudják ütni egymást. Volt rá példa korábban, hogy használtak két cimbalmot egy zenekarban, de ott is nagyon tudni kellett mindkét művésznek a szerepét, máskor vannak olyan párosítások, hogy két cimbalmos egy azonos művet játszik, talán éppen olyat, amelyet eredetileg billentyűs hangszerre írtak egy személy részére.

A cimbalomduó azonban igazi ritkaságnak számít, így valóban elengedhetetlen a precizitás, a finomság és az összehangoltság.” Éppen kettejük összefogásának eredménye, hogy a cimbalom szerepe felértékelődött az utóbbi években, mesteri, a közönséget megbabonázó játékuknak köszönhetően egyre inkább háttérbe kerül a „vendéglátós cigányzenével” történő egyoldalú azonosítás.

Mivel mindkét alkotó improvizatív hajlamúnak tartja magát, így az Összehangolva című lemez megszületésekor szempont volt az improvizáció és a könnyed humor is. Az új album elsősorban folklórzenei alapokat tartalmaz, bár Lukács Miklós egyik önálló szerzeménye is helyet kapott a válogatásban, akárcsak az előző korongon.

„A témák kiválasztása nagy műgonddal és a jó ízlésünkre hagyatkozva történt. Nem közismert témákat kerestünk, hanem nagyon kedves folklór dallamokat, amelyek nemzetközi kitekintést biztosítanak. Ennek a vezérelvnek a mentén elindulva elsősorban magyar, román, cigány, zsidó, örmény és egyéb európai dallamok tárházából válogattunk. A Budapest Music Center termében teszteltük először a repertoárt, a koncerten sok fiatalember is jelen volt, akiktől pozitív visszajelzésekben részesültünk” – mondja Lukács.

Kettejük cimbalommuzsikája nem csak az album létrehozására korlátozódott, kollaborációjuknak gyümölcse számtalan teltházas koncert is. Elmondásuk szerint a virtuóz játékuk a másik tiszteletén és a zene iránti alázatból fakad. „Arra törekszünk, hogy nagyon figyeljünk egymásra, illetve azt a színtiszta muzsikát szolgáljuk, amit mindketten azonosan tisztelünk és szeretünk” – jellemezte ezt a törekvést Lukács Miklós, aki emellett elfogadhatónak véli azt, hogy néhány művet a megszokottnál merészebben értelmeztek.

Abban mindketten megállapodtak, hogy egy zenésznek mindig van oka panaszkodásra, de ha az ember kitartóan menetel céljai megvalósítása felé, akkor a nehézségek eltörpülhetnek. Elismerték, hogy lehetne könnyebb a helyzet, de bíznak abban, hogy a jövő egy szebb holnapot hoz.

„Magyar emberként már csak azért is bizakodom, mert Magyarország és a magyar kultúra egy igazi kincs. A magyar művészek, tudósok, sportolók mindig bebizonyították a világnak, hogy ez a csöppnyi ország különleges helyet érdemel a világ színes palettáján. Reméljük, hogy a külföldi népszerűségünk, amelyért nagyon hálásak vagyunk, némi adalékként szolgálhat ehhez” – folytatta Lukács Miklós.

A cimbalomduó a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megvalósuló fellépése után egy újabb külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget, azt követően a Műcsarnokban ad közös koncertet, a Művészetek Völgye nyitónapján pedig a fesztivál népzenei színpadán lép fel.