Sziget Csodaországban

A Sziget Fesztivál olyan csúcsokat döntögetett tavaly, hogy talán elérte fejlődésének csúcspontját. Félve írjuk le ezt a mondatot – idestova majd minden évben, hisz talán ismételten wincesterbe kell vésnünk jövőre. Az idei előjelek biztatóak Magyarország legnagyobb kulturális vállalkozása számára, sztárokban és állami támogatásban sem lesz talán hiány.

Úgy tűnik, a Sziget Fesztivál diadalmenetét, sikeres üzleti történetét nem törheti meg semmi és senki. Jöhet szeszélyes időjárás, a politikai kurzusváltások nyomvonalában haladó másodvonalbeli konjunktúralovagok ármánykodása, múló zenei divatok, cserélődő közönség (a boroskóla helyébe lépő Johnnie Walker), a programsorozat él és – köszöni - nullszaldós vagy éppen nyereséges.

Tavaly ismét látogatószámot döntött – átlépte a 400 ezres álomhatárt -, és másodszorra is az év fesztiváljának választották a kontinensen. Minden jel arra mutat, hogy az augusztus 10-17-ike közötti időszak is továbbírja a sikertörténelmet – noha a program e sorok írásának idején még csak 38 százalékos készültségű volt.

Eddig eredményesen sikerült kezelni az évről évre konok következetességgel nyíló gazdasági ollót is, amely szerint a fellépők megnövekedett igényeit egyre nehezebb volt – hazai nézőnek annyira nem - „nyomott” jegyárakkal tartani. A lemezpiac összeomlása miatt a zenészek anyagi igényei egyre vérmesebbek lettek, így ha a közönség nem gazdagodik meg gyorsan, ez az ellentmondás is egyre erőteljesebb lesz.

(Öröm az ürömben, hogy Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára egy sajtóbeszélgetésen kilátásba helyezett 100 millió forint állami támogatást a vidéki fesztiválok részére, és külön állami támogatást a Sziget Fesztivál a Volt és a Balaton Sound részére.)

Hazánkfiának sovány vigasz, hogy Gerendai Károlynak, a rendezvénysorozat első emberének végső soron igaza van, amikor a magas jegyárakra a jó ár-érték arányt hozza fel példának, mondván a sztárfellépők egyetlen koncertjéért is bőven megadjuk a tízezer feletti árat év közben, a Szigeten azonban jegyünkért fellépők tucatjai (százai) és számos más alternatív program között válogathatunk.

Idén a napijegyek 17 000 forintba kerülnek és 78 000 forintért tudunk egész hétre beköltözni, a mostani, némiképp még akciós árakon. A mínusz egyedik napra ennél borsosabb, 20 000 forintba kerül a napijegy, ezt az összeget Robbie Williams dalaiért kell megfizetniük a rajongóknak.

A már jó pár éve a pályája zenitjén muzsikáló némiképp idősödő popsztár akkor is jó igazolás, ha eltekintünk legújabb, rettenetes szőkére festett hajkoronájától, ami ellen valóságos rajongói mozgalom indult már a világhálón. Robbie kétségkívül A kategóriás előadó, amelyet mások mellett vaskos magánéleti botrányai is igazolnak: legújabban egy alkalmazottja perelte be, akinek idegrendszerét nagyon megviselte, hogy az énekes felesége rendszeresen meztelenül mutatkozott előtte.

Robbie Williams nevét dacos keserűséggel hangoztathatják azok is, akik évről évre panaszolják, hogy a rendezvénysorozat mindinkább szakít a rockzenével, és egyre inkább utat enged a mainstream popmuzsikának. A metálsátor egykori hangulata, amelynek előterét kissé komorrá változtatta néhány kültelki rocker öntudatlanul fekvő sziluettje a hajógyári éjszakában, már valószínűleg valóban a múlté, de a programsorozatban azért lesz rockzenekar bőven.

Az európai középosztály fiataljainak ismerősen csengő fellépők nevei között a magyar hallgatóságnak is érdemes szemezgetnie. A Youtube csatornáján a művelődésre bárkinek lehetősége van, hisz egy-két tehetséges előadóval való ismerkedés a hazai közönségnek is nagy élményt adhat. Aligha véletlen, hogy a programsorozat legnépszerűbb reklámfigurája az a néhány éve népművelő célzattal megteremtett szerény műveltségű magyar fiatal volt, aki „prodidzsájnak” olvasta a Prodigy nevét a plakátokon.

A rendezvénysorozat hosszú fennmaradását szolgálták az újabb és újabb ötletek is, idén a programok tematikus elrendezése hozhat új színt szigetsétányok porfelhőinek szürkeségébe. Az újdonságokat és a látványvilágot egészséges önbizalommal „Csodaországnak” nevezik a szervezők. „A hasonló műfaji „ernyő” alá sorolható programhelyszínek idén úgynevezett műfaji zónákba tömörülnek” – fogalmazott

Kardos Róbert programigazgató. Vélhetően nem miattuk fogják szétverni a jegyárusító helyeket, de lesz Fidelio színpad operaénekesekkel, Hungarikum Falu és Múzeumi Negyed, e sorok írója pedig mély részvéttel gondol a sátorok személyzetére, akik a szigetlakókkal való találkozás során a varázslatos órák mellett nehéz pillanatokra is fel kell, hogy készüljenek.

„Meggyőződésem, hogy a sokszínű programok és szolgáltatások, na meg a helyszín egyedisége mellett a Sziget színes látványvilága, a változatos térszobrok és installációk, olyan küllemet kölcsönöznek a rendezvénynek, amivel beteljesedik az az érzés, hogy a Sziget nem csak egy a rengeteg jó fesztivál közül, hanem ez valóban a Szabadság Szigete” – vélekedett Gerendai Károly.

Legyen igaza…

Ha valaki nem ismerné őket

Avicii – a svéd elektronikus muzsika ünnepelt előadója.

Future Islands – A többségében az East Carolina University egykori művészhallgatói döntöttek úgy, hogy inkább szintipop muzsikával hódítják meg az arra fogékony hallgatóság szívét.

Foals – oxfordi kvintett, amelynek „dance-es, math rockos indie” muzsikája koncerteken szól igazán jól.

Hollywood Undead – a rockos muzsikában a metál és a dallamos pop motívumait is észreveheti a figyelmes hallgató.

Kasabian – a legsikeresebb brit rokzenekarok egyike, a „fesztiváletalon” Glastonbury sztárja.

Limp Bizkit – új hullámos metálzenekar csaknem ötvenmillió eladott lemezzel.

Passenger – avagy Mike Rosenberg brit dalszerző indie-folk énekes.És még sokan mások…