Nyárvégi igazságok

EGY. Az EU határőrizeti statisztikái (Frontex) szerint a tavalyi év első felében 290 ezer menekült/bevándorló érkezett az Unióba, ami az idei azonos időszakban 340 ezerre nőtt. Nagy, de messze nem kezelhetetlen a növekmény. Az EU lakosságához mérten 1-2 ezrelékes (!) az éves beáramlás, ami azonban közel sem pótolja a belső népességfogyást. A bejöveteli irányok viszont jelentősen megváltoztak, azaz minden drámai videó dacára az Afrikából érkezők száma megfeleződött, a Keletről jövőké pedig megduplázódott. Ezt láttatja Orbán "népvándorlásnak" holott valójában "csak" a szír és kisebb részt az afgán értelmiség, no meg az ottani leginkább "élelmesek" költöznek Európába. Orbán akárhány kerítést épít, ez a pár százezer ember még az idén be fog jönni az EU-ba, s a németek, skandinávok, beneluxok bizony tárt karokkal várják őket, minthogy zömük jól képzett, sőt, értékelhető anyagi háttérrel rendelkező ember, akik fényében el lehet viselni a velük jövő, problémásabb kiscsoportokat. (Na ja, a tőke nem olyan finnyás a centrumban, mint a lumpen csőcselék a végeken.) A pénz urai magasról tesznek arra, hogy ott alul kik, miért és hogyan ölik egymást. Bár Magyarország nem célország, a rajtunk áthaladók képzettségi szintje bizony meghaladja a hazai átlagot. Tavaly Afrika pumpált ki magából használható munkaerőt, idén pedig a Közel-Kelet. A délről való bevándorlás alábbhagyott, s ugyanígy lecseng majd a mostani keleti folyamat is. Mire kész lesz a magyar GYODA, addigra nagyjából meg is csappan a migrációs nyomás, s Orbán csettinthet: "megvédte" Magyarországot!

A fenti összefüggéseket persze Orbán is ismeri, de hatalmi szempontból neki nyilván fontosabb a magyarok vakítása. Szóval gazember. A magyar politikai oldalaknak ebben a "játszmában" viszont picit sincsenek európai szinten döntő lapjai, csak lélektaniak: jobbról az uszítás, balról pedig a szolidaritás.

KETTŐ. Ha az orbáni választási hatóságok átengednek egy népszavazási kérdést, akkor - ne tévedjünk! - arra bizony felső "ámen" született! Jobb, ha ezt a baloldalon is felfogjuk! Mielőtt győzelmet hirdetnénk, okosabb észre venni, hogy a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségének férfiakra való kiterjesztése anyagilag nézve elhanyagolható kiadás, több okból is. Emellett a nyugdíj közeli életkorban a férfiak 15 százalékkal kevesebben vannak a nőknél, ráadásul mindkét nem esetében pár tízezer embert érint az ügy. Lélektani hatása azonban nagy, bár a valós tét a legtöbb esetben is csak fejenként pár hónapnyi "kedvezmény"! A kormány csendesen sunyít a kérdésben, mindössze néhány lakáját mondókáztatja. Ugyanis, ha nem jön össze a megfelelő számú aláírás, akkor lám, a nép boldog, és bölcs kormányára hagyatkozik. Ha mégis lesz népszavazás, akkor az esetleges bukás a kormányt igazolja, mondván nem kell változás, minden úgy jó, ahogy van. Az inkább valószínű siker esetén pedig - úgymond - győz a demokrácia, s a kormány meghallja a nép szavát, továbbá mindenki menjen a fenébe, aki diktatúráról pofázik! Az anyagi kihatás - mint említettem - csekély, egész pontosan nulla, tán még pozitív is, hiszen minden nyugdíjba menő helyére egy fiatal lép, arról nem is beszélve, hogy alaptörvényileg nincs is se nyugdíj, se nyugdíjkassza, mivel ezeket Orbánék tokkal-vonóval eltörölték. Annyit fizetnek, amennyit épp jónak gondolnak, viszont könyörtelenül bevasalják a (tetszőlegesen megnövelhető) járulékokat. Nos, a bal oldalon nem nagyon kéne szopogatni ezt a gigacumit!

Ebben a kérdésben a baloldalnak csak úgy teremhet babér, ha a mindenkori nyugdíjkorhatár felett állami nyugdíjminimumot ígér, ami nem lehet kevesebb a mindenkori nettó átlagkereset 60 százalékánál, azaz mai számokban durván 100 ezer forint. A munkanélküliség miatt sajnos rengetegen vannak, akik soha az életben nem fognak tudni 40 év munkaviszonyt felmutatni, ám 65 éves koruk után - kényszerűségből - beérik némi alamizsnával. Ez több mint méltatlan! A modern állami nyugdíj ugyanis nem valamilyen üzleti egyenleg, hanem (baloldali) szolidaritási eszköz. Épp ezért állami nyugdíjmaximum is dukál, ami a nettó átlagkereset 100 százaléka lehet (jelenleg kb. 180 ezer). A magas jövedelműek számára ennyi legyen a közösségi szolidaritás, a jó életre pedig ott vannak - efelett - az egyéb (magánnyugdíj) megtakarításaik, vagyonuk!

HÁROM. Ezen a nyáron megfőtt az agyunk. Ha az utána jövő budapesti égi árvíz mégis adott nekünk kicsinyke kapacitást a hideg gondolkodásra, akkor eltűnődhetünk a teendőkön.

Bő negyven éve, az úgynevezett első olajválság idején jól ránk ijesztett az olajkartell, mondván "világvége van, elfogy az olaj". Bár ez úgy-ahogy igaz volt a hordónkénti 10 dolláros szinten kitermelhető olajra, ám a 100 dolláros olajból szinte annyi van, mint égen a csillag. Így hát immár tízszeres áron és boldogan telítjük a Föld légkörét széndioxiddal, illetve más "dunyhagázokkal", amelyek úgy zárnak, mint a fedél a fazékon. A pokol melegét cibáljuk a felszínre, ahelyett hogy a Napból érkező energiával gazdálkodnánk. Amúgy a szél, a vízfolyamok, a növények (fák) ugyanúgy a Nap révén vannak velünk idefönt, mint maga a fénysugár.

Az erőforrások oldaláról nézve ma már világosan látszik, hogy az olaj és a gáz kapcsán szinte felfoghatatlan értékű logisztikai kapacitásokat pazarlunk. A kitermelés bődületes technológiai erőfeszítéseire jönnek a méregdrága (például tenger alatti) csővezetékek labirintusai, megfejelve ezeket hajóflottákkal és kikötői tartály-hegyekkel, finomítókkal, elosztókkal, no meg a kapcsolódó háborúk, illetve béketeremtés ide nem számított árával. A polgár nevű proletár ebből annyit lát, hogy káromkodva megtankol egy benzinkútnál, s a panelban is jön gáz a rezsóba. Márpedig a megújuló energiákhoz tartozó pénzügyi és műszaki kihívások ennél jóval kisebbek. A "Jóisten" alighanem kacag a mennyekben, hogy a vicces, ám roppant buta földi teremtményei mit huzavonáznak a sátán szolgálatában "garasoskodva".

Az ember nagyra törése igen kockázatosat húzott a hasadásos atomenergiával is, amely immár jóval nagyobb lendülettel drágul, mint eddig az olaj. Elsősorban a - joggal - növekvő, és csillagászati költségeket követelő biztonsági igények kielégítése okán, arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, vajon mit kezdjünk majd az elhasználódott erőművekkel? Itt nemcsak a kiégett fűtőanyagról van szó, mert azt ma suttyomban elássák a szibériai tajgán, vagy az óceán-fenék alá dugják, hanem magukkal a monstrum (és belül sugárzó) szerkezetekről! Pillanatnyilag senkinek nincs jobb ötlete a csernobili muszájnál, rendszeresen betontengereket önteni az egészre, pár ezer évig.

Nos, Németországban az idén nyáron már több energiát termeltek megújuló forrásokból, mint atomerőművekből. Bár az energiakérdések terén nehéz a politikai bal-jobb osztatokat felfedni, azonban a jövő generációival való mai szolidaritás kötelessége inkább a baloldalra hárítja a cselekvés terheit. Ezért tartom elemi fontosságúnak, hogy a magyar baloldal (MSZP) - úgy is mint a globális élet-forradalmak hazai letéteményese - minden eddiginél erősebben álljon a sarkára, és szervezzünk népi mozgalmakat, köztük energia-szövetkezeteket - a változásért (v.ö: Ferenc pápa 'Laudato Si' című friss enciklikája a "gonosz ürülékéről")!