XIX. századi bőgős hajók maradványai kerültek elő a Tiszán

Az MTI felvételén az látszik, amint az elsüllyedt bőgős hajó vízből kilátszó részét dokumentálja Kozma Károly fotós és Kertész Róbert régész, a Damjanich János Múzeum munkatársa a Tisza partján, Szolnokon 2015. szeptember 28-án. Két bőgős hajó, más néven tetejes hajó maradványait hozta felszínre az alacsony tiszai vízállás. A fahajók feltehetően a XIX. század második felében épültek, és a XX. század elején süllyedhettek el.

A bőgőshajó a fahajóknak az a változata, amelyeket tetővel építettek a hajóácsok. A tetejes hajókat a fahajózás, a folyami hajózás virágkorában, a 19. sz. közepén, az általuk szállított legfontosabb magyarországi áru után búzáshajóknak vagy a → bálványukra, orrtőkéjükre illesztett és a nagybőgő nyakára emlékeztető csiga alakú díszről bőgős hajónak is nevezték. A tetejes hajók nagyon régi vízi szállítóeszközök a magyarországi folyamokon; már a középkorban is jeles hajóépítő helyek voltak: Szeged, Győr és Baja. A tetejes hajók igazi virágkora azonban a búzakonjunktúrával, a 19. sz. közepére esett. Ebben az időben több ezer tetejes hajó járta a hazai folyókat. Sok part menti városban voltak tetejes hajó tulajdonosok, sőt némely földesúr is építtetett magának tetejes hajót. Egy-egy tetejes hajó építése a 19. sz. közepén elég drága volt, egy 60 m hosszú hajó belekerült 60–80 hold jó minőségű föld árába. Ennek ellenére egy-egy hajós gazdának több tetejes hajója is volt; némelyek tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze vele.

forrás: Magyar Néprajzi Lexikon