Hatalom és tartalom

Érdemes jól megjegyezni a következő mondatot: "A kormány egyetlen médiában megjelenő tartalmat sem kíván minősíteni". A Kormányzati Tájékoztatási Központ szíves közlése ez lapunknak arra a kérdésére, hogy felmondják-e az összes állami hirdetési szerződést a 888.hu portállal. A szóban forgó mondat persze túlmutat az egyszeri ügyön, általános érvényűnek tekintendő. Majd emlékezzünk rá akkor is, amikor a kormány valamit kifogásol a vele nem éppen baráti viszonyban lévő lapokban, vagy tévékben, esetleg rádiókban.

És fogadjuk el, hogy a kormány - mint olyan, vagyis mint testület - nem minősít. Arra megvannak a megfelelő személyek, akik mindig bátran teljesítik a kedves vezető elvárásait, legyenek bár a kormány tagjai, vagy hozzá közelállók, esetleg a kormány vezető pártjának funkcionáriusai. Itt van példaképpen a mindenre - és az ellenkezőjére is - állandóan kapható rezsibiztos kijelentése. Németh Szilárd - mint a Fidesz alelnöke - azt mondta, hogy némely baloldali portálok (kik mások?) penetráns stílusban kezdték ki a miniszterelnököt és családját. Még ha ez igaz lenne is ( de nem az), akkor sem lehetne védeni vele a védhetetlent. Azt tudniillik, hogy a 888.hu az MSZP elnökének családját gyalázó cikket tett közzé.

A rezsibiztos azonban így még saját elvbarátai között is egyedül maradt. Ők ugyanis - különböző formában és vérmérséklettel - elfogadhatatlannak ítélték a hivatalosan nem kormányzati főtanácsadó Habony Árpádhoz köthető portál teljesítményét. Ami ugyan helyes dolog, de azért felvet néhány fontos kérdést. Mindenekelőtt azt, hogy ha valóban szembemegy az általuk helyesnek tartott iránnyal, miért finanszírozzák állami pénzekből ezt az internetes lapot? Meg azt is, hogy a pártunkhoz és kormányunkhoz nyilvánvalóan egészen közel álló 888 készítői vajon csak hirtelen elvesztették erkölcs érzéküket, vagy más áll a történek hátterében? Például az, hogy egy jól kigondolt botránnyal igyekeztek elterelni a figyelmet lényegesebb ügyekről, például a terrorkészültség kapcsán készülő alaptörvény-módosításról.

Mindez persze baloldali összeesküvés-elméletnek is tűnhet, hiszen aligha kapunk érdemi választ a felvetésekre. Az viszont biztos, hogy a portálon még tegnap is olvasható volt az Erzsébet-utalványról szóló állami hirdetés. Ami természetesen egyáltalán nem meglepő a Kormányzati Tájékoztatási Központ már idézett válaszának ismeretében. Abban ugyanis az is benne foglaltatik, hogy "a hirdetési feladatokat hirdetési ügynökségek végzik". Vagyis bármennyire szeretné is (szeretné?) a szegény kormány megfosztani a busás állami pénzen megrendelt állami reklámoktól a portált, nem tehet semmit. De ha valakinek valami nem tetszik, forduljon a bírósághoz, vagy "a médiatörvény megsértéséért a Médiatanácshoz". Már csak az hiányzik a végéről, hogy "csókol anyád".

Mindebből az is kitűnik, hogy a kormány - mint olyan - érzékenységi küszöbe minden ügyben másutt van. Amikor például a Kossuth díjas énekes kijelentései nyomán a Telekom felbontotta szerződését Ákossal, sokkal érzékenyebben reagáltak. Külön-külön és együttesen is szükségét érezték, hogy kifejezzék szolidaritásukat a megtámadott (?) művésszel (?) és még szigorú retorziókat is hoztak. Igaz, utóbbiakról kiderült, hogy inkább csak a füstjük volt nagy, mint a lángjuk. De a precedensből igazi precedenst csináltak, nem számított semmi.

Ez a történet - a 888.hu cikke és ami utána következett -, újra csak annak bizonyítéka, milyen mélyre süllyedt a jelenlegi hatalom. Politikailag és erkölcsileg is. A rendszer működtetői és haszonélvezői gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak. Ha ez éppen szégyenletes, akkor néhány ügyeletes elítéli, amit el kell, aztán megy minden tovább. Tóbiás József és családjának megtámadása alávaló tett volt. De ez éppúgy jellemzője napjainknak, mint a sok, szinte órák alatt átvert törvény, az oktatás és az egészségügy lezüllesztése, vagy a mindent átszövő korrupció, meg az állami intézményekkel való folyamatos sakkozás.

Közben pedig a pártunkat és kormányunkat kiszolgáló média él és virul, s teszi a kötelességét, a hatalom érdekében. Nem is csoda, hogy a kormány nem kívánja minősíteni a médiában megjelenő tartalmat. Hiszen az ő maga.