A valós cél eltakarása

Országunk miniszterelnöke mindig talál ellenséget. Orbán Viktor, aki csípőből utasít el minden rá vonatkozó megjegyzést, nem veszi szívesen mások tanácsát, azt akarja, hogy minden tagállam maga döntse el például, hogy fogad-e migránsokat vagy nem. Az unió vezetésének a migránsok fogadására, azok tagállamok közti elosztására vonatkozó döntése egyértelmű. Ezt neki is tudomásul kellene venni és e döntéssel való egyetértés miatt nem kellene támadnia a magyar baloldalt. A brüsszeli döntést és azt a tényt alapul véve, hogy országunk határa védett, azt feltételeznénk, hogy nekünk nincs félni valónk, ezért érthetetlen, hogy mi ellen is vívja ádáz küzdelmét országunk miniszterelnöke. Rá és hatalmára nem a migráció, hanem az országban kialakult gondok, problémák jelenthetnek veszélyt. A vasárnapi boltzárásból való visszavonulást nem lehet győzelemként elkönyvelni. Visszavonulót kellett fújni, mert tudják: ha az MSZP kezdeményezése megmozgat két- három millió embert, akkor a kormány által kiemelten fontosnak tartott kvóta ellenes népszavazás kerülhet veszélybe. A pedagógusok megmozdulása, az egészségügy területén jelentkező gondok sok ember gondolkodóba ejtenek. Orbán Viktor a hatalmának megtartása érdekében semmit nem biz a véletlenre. 2014-ben a rezsicsökkentés volt a csodafegyver, hozta is a várt eredményt. Az elkövetkezendő két évben is lesz rezsi- és áfacsökkentés, de ennél már több kell. Az új, de már kipróbált fegyver az idegengyűlölet, a migránsoktól való félelem fegyvere kerül bevetésre. A hatalom megtartásáért folyó harc egyik fontos motivációja, hogy 2018-ban lesz a Fidesz megalakulásának 30. évfordulója. A műre az tenné fel a koronát, ha a miniszterelnök új rezidenciájának erkélyéről nézhetné a nagyszabású tűzijátékot. Hogy a korona felkerül- e a műre vagy nem, az rajtunk „talpasokon” múlik.