Szerintem;évforduló;forradalom;1956;

2016-05-27 08:31:00

Egy nép azt mondja: elég volt!

Ezzel a Márai-idézettel próbálja pártunk és kormányunk elintézni az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóját, a főváros számos pontján, különböző korabeli fotók óriásira nagyított változatán olvasható e szöveg. A magyar nép hosszú ideje nem mondta ki újra ezt a mondatot, de mintha napjainkban már sokak száján ott lebegne. Én 1956-ban, 17 évesen már eléggé figyelmesen követtem az eseményeket, de ellenzéki hangokat nyilvánosan akkoriban sehol nem hallottam. Működött persze a Petőfi-kör és a sajtóban is lehetett ezt-azt olvasni, de az utca népe hallgatott, félt a pártállamtól. Október 23-án mégis, egyik percről a másikra, kitört a forradalom, először egyetemisták rendeztek szolidaritási gyűlést a lengyel eseményekkel kapcsolatban, majd az utcára vonultak, s estére egész Budapest felbolydult. Így kezdődött.  Ma más a helyzet: bármerre járok, nincs olyan nap, hogy ellenzéki véleményeket ne hallanék, járműveken, boltban, utcán, mindenütt Orbánt szidják. Nem állítom, hogy ez általános hangulat (különösen nem országosan), de hogy rendszeresen érzékelhető, az biztos. A kormány meg egyre gyengébben muzsikál, mind több hibát követ el (már a maga szemszögéből), ilyenek a dafkelépések: ha tiltakoznak a pedagógusok – szorítunk egyet az iskolarendszeren, ha nem tetszik a kisvasút – meghosszabbítjuk. Egyre intenzívebben folyik a hazudozás, a Matolcsy-alapítványokról, a Quaestor-ügyről és a többi nemzetrablásról, egyre pökhendibben reagálnak a külföldi bírálatokra, egyáltalán, úgy tesznek, mintha nemcsak minden rendben volna, hanem hatalmas társadalmi-gazdasági erő is lenne mögöttük. Jön a nyár, ez mifelénk nem a forradalmak évszaka. Mindenki – aki még teheti – nyaralni megy és viszonylagos nyugalom köszönt ránk. De bizonyos vagyok benne: utána forró ősz jön. Én a Tanítanék és a Ligetvédők mozgalmait vélem olyanoknak, amelyek felvállalják a konfliktust a kormánnyal, s ezen összetűzések bármeddig elvezethetnek. S itt József Attilát kell idéznem: „Rongy ceruzámat inkább leteszem / s köszörülöm a kasza élit, / mert földünkön az idő érik, / zajtalanul és félelmesen.”