nyelvhasználat;nyelvtanulás;Makara György;
2016-06-11 07:11:00
A nyelvi fürdő jobb, mint a magolás
Nincs mit szépíteni: csehül állunk a nyelvtanulás terén, de maga a nyelvoktatás sincs jobb helyzetben. Reformra lenne szükség, ám a nyelvoktató ipar nehezen mozdul. Pedig vannak új módszerek. De vajon meg lehet tanulni idegen nyelven beszélni több évnyi nyelvtanozás, szómagolás nélkül? Makara György nyelvoktatás-fejlesztő szerint igen. Módszerének sikerét több kísérleti és éles tanfolyamon bizonyította, tapasztalatait nemrégiben megjelent könyvében foglalta össze.
Tanulj nyelveket, és kinyílik előtted a világ - hangzik az elcsépelt mondás. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne igaz. Legalább egy-két idegen nyelv társalgási szintű ismerete ma már nem a legkiváltságosabbak privilégiuma, hanem alapkövetelmény. Úgy tűnik, ezt a politika is felismerte, és célul tűzte ki, hogy 2020-ra azok a középiskolások, akik szeretnének továbbtanulni, legalább egy középfokú nyelvvizsgával rendelkezzenek. Az egyetemi végzettséghez pedig elkerülhetetlen lesz a felsőfokú nyelvvizsga megszerzése. Érdemes tehát rágyúrni a nyelvtanulásra. Ám kérdés, hogy a jelenlegi, intézményes nyelvtanítási módszerekkel mennyire lehet majd megfelelni az új követelményeknek.
Lemaradóban
Nehézkesen. A közvélekedés úgy tarja, hogy a hazai közoktatásban megfelelő óraszámban oktatják az idegen nyelveket, elsősorban az angolt, a németet és a franciát. Ami azt jelenti, hogy az állami oktatás keretein belül általános iskola végére lehetnek olyan fiatalok, akik képesek egy alapfokú nyelvvizsga megszerzésére. Középiskola végére már egy középszintű nyelvvizsgával is megbirkóznak. A legtöbben azonban ezt nem csak a kötelező tanóráiknak köszönhetik; szinte elengedhetetlenek a különórák, nyelvvizsga-felkészítő kurzusok, és persze az otthoni tanulás (házi feladatok, szómagolás, stb.). A felsőoktatásban mesterszakokon már ma is követelik a felsőfokú nyelvvizsgát, ám az utat a megszerzéséhez nem biztosítják, egyes szakokon a nyelvórák nincsenek is beépítve a tantervekbe.
A hazai nyelvoktatásban gyökeret vert módszerek sikeressége bizonytalan: tény és való, hogy a rendszerváltás óta mintegy négyszeresére növekedett az idegen nyelven beszélők aránya, európai összehasonlításban azonban még mindig a lista végén kullogunk, a KSH adatai szerint a magyar lakosság csupán 37 százaléka beszél valamilyen idegen nyelven. Az Eurostat idén publikált felméréséből pedig kiderült, hogy a 11-14 éves magyar diákok mindössze hat százaléka tanul kettő vagy több idegen nyelven, az EU-átlag 60 százalék.
Az is kérdéses, hogy ezen az állapoton mennyire fog segíteni a diákokra helyezett nyelvvizsgaszerzési nyomás erősítése. A probléma ugyanis nem a nyelvvizsgák alacsony számában keresendő, az csupán egy tünet. A hazai intézményes nyelvoktatás valódi rákfenéje, hogy idejét múlt, és eredményeit tekintve nem is túl hatásos módszerekkel dolgozik: a tananyag-, azon belül is a monoton, nyelvtanközpontú tanítás nemcsak hogy sok időt vesz igénybe, de még a diákok közötti differenciálást sem teszi lehetővé. Arról nem is beszélve, hogy a tanulók állandó minősítése, osztályozása, feleltetése sokkal inkább stresszforrás, s végképp nem a nyelvtanulás örömét elősegítő eszköz. Tévhit, hogy a motivációt a mind jobb értékelések megszerzése jelenti; vagyis inkább mondjuk úgy, tévúton jár az, aki a diákokat erre a felfogásra neveli.
Beszélj, ne nyelvtanozz
A nyelvoktatás reformjára lenne szükség. Új elképzelésekből nincs is hiány, ám ezeknek eddig nem sikerült bekerülniük a fősodorba. Az egyik ilyen új megoldásokat, új tanítási felfogást kínáló reformer Makara György, gépészmérnökből lett nyelvoktatás-módszer fejlesztő, aki egy itthon szokatlannak tűnő, új szemléletmóddal állt elő: nem a nyelvet, hanem a nyelv használatát kell tanítani. Az ún. Makara-módszerben - amellyel a kutató már a 80-as évek óta kísérletezik - nincs helye a hagyományos szótanulásnak, a nyelvtani szabályok tanításának, a szövegek szavankénti fordítgatásának. "Elvetettem minden hagyományt, amit ártalmasnak vagy csak feleslegesnek véltem. Mint kutya a vizet, leráztam mindazt, ami szerintem csak a látszatnyelvtudást erősíti" - írja nemrégiben, a Relaxa Kft. gondozásában megjelent, "A kvantum nyelvtanulás felfedezése" című könyvében, amelyben három évtized tapasztalatait, kutatási eredményeit foglalja össze.
A cím ne rémisszen meg senkit: bár a leírt nyelvtanulási, -tanítási módszer alapos és összetett, a könyv elolvasásához, a metodika megértéséhez az olvasónak nem kell nyelvtudósnak lennie. Sőt, a módszer komplexitása az egyszerűségében rejlik: a szerző arra a kérdésre kereste a választ, hogyan vagyunk képesek egyáltalán az anyanyelvünk nyelvtani szabályrendszerének elsajátítására és használatára úgy, hogy annak nem vagyunk tudatában. Makara úgy véli, a nyelv elsajátítása elsősorban tapasztalati tevékenység, elméletét és annak gyakorlati alkalmazását pedig arra a természetes, minden emberben meglévő ismeretszerző képességre építette, melynek segítségével gyerekként anyanyelvét is elsajátította. "Az idő múlásával ez a képességünk inkább javul, mint romlik" - állítja. A könyvben megcáfolja azt is, hogy egy "bizonyos kritikus életkor" elérésekor az ember elveszítené természetes nyelvelsajátító képességét.
A kvantum nyelvtanulásnak (QLL) semmi köze a kvantumfizikai jelenségekhez. A beszédkvantumok a beszéd lépésegységeit jelentik; beszédünk tagolódik, s amikor beszélünk, figyelmünk a különböző gondoltai egységek megformálására, kimondására irányul, amelyeket nyelvi repertoárunkból választunk ki - ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan, gördülékenyen beszéljünk anyanyelvünkön, de idegen nyelven is. Repertoárunkat is fejleszteni kell; ez pedig nyelvismeretszerzés közben a legegyszerűbben úgy megy, ha nyelvtani szabályok bemagolása és megértése helyett először csak hallgatunk, megmártózunk a "nyelvi fürdőben", ahogy azt egy-két éves korunkban is tettük. Hogy ez a nyelvtanulási képesség felnőtteknél is megvan, maga az élet is bizonyítja: számtalan történetet hallhattunk már, hogy ismerősünk, barátunk szinte nulla nyelvtudással külföldre ment dolgozni, és egy év sem kellett ahhoz, hogy beszélni tudjon az adott ország nyelvén.
Nem nyelvészek kellenek
Ezt az "elfeledett" képességet hívja elő a QLL-módszer is, azzal a könnyítéssel, hogy a tanfolyam elején a tanuló úgy találkozik az idegen nyelvű beszéddel, hogy már előre tudja, mit jelent: először az anyanyelvén hallja az adott mondatot, utána következik idegen nyelven; a képzeletben a jelentéssel összeforr az idegen nyelvű hangzás, az ilyenek halmozódásából néhány hónap alatt kialakul a beszédértés, ahogy a beszédkészség is. Ha már van egy alap nyelvi készség, utána jöhet a nyelvtan; de Makara nem nyelvtanárokat és nyelvészeket szeretne képezni, ő elsősorban beszélni akarja megtanítani az embereket (a tananyagokról bővebben a relaxa.hu weboldalon olvashat). A módszer előnye, hogy csoportban tanulva a diákok nem kell, hogy azonos tudásszinten legyenek, a tananyagból is mindenki azt dolgozza fel, amire neki szüksége van. A QLL hatékonyságát több kísérleti és éles kurzus is bizonyította már. További előny, hogy diszlexiás nyelvtanulóknál is sikeresen alkalmazható.
Nagy kár, hogy a fősodorbeli, iskolai nyelvoktatásban kevés figyelmet szentelnek az ember "veleszületett" nyelvismeretszerző képességének; ahelyett, hogy erősítenék, inkább eltemetik azt. A reformereknek nincs könnyű dolguk: a hagyományos, frontális tanulási szemléletmód mély gyökeret vert a haza oktatásban (is), az új elképzelésektől a legtöbben idegenkednek. Pedig a QLL-módszerre, annak alapjaira érdemes lenne jobban odafigyelni.
