Kettészakított színház a POSZT-on

Sok újdonságot ígért a Pécsi Országos Színházi Találkozó új vezetése és valóban sok tekintetben más ez a múlthéten indult POSZT, mint a korábbiak. Leginkább talán az érezhető, hogy a hangsúly a versenyprogram melletti fesztiválra helyeződik. Az első napokban nem lehet azt mondani, hogy a Zsolnay Kulturális Negyedben zajló programokat megrohamozták volna a helyiek, úgy tűnik, még hiányoznak nekik a megszokott belvárosi helyszínek.

A Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjának válogatása általában mindig vitát kavar. Többször előfordult, hogy a válogatók nem tudtak megegyezni a találkozón szereplő előadásokról, ezért külön listákat állítottak és így jelezték, hogy melyik előadást ki választotta ki. Az idei versenyprogramot Kiss B. Attila operaénekes és Sólyom András filmrendező válogatta, előbbit a Magyar Teátrumi Társaság, utóbbit a Magyar Színházi Társaság kérte fel a feladatra. Mint ismert, a jövő évi válogatókat - Kovács Dezső kritikust és Árkosi Árpád rendezőt - már a POSZT Kht. tizenhat tagú tanácsadó testülete nevezte meg.

Kiss. B. Attila és Sólyom András végül nem állított külön listát, hanem meggyeztek abban, hogy kik versenyezzenek idén. Állítólag voltak azért komoly vitáik, ám sikerült egymást meggyőzniük, így született egy konszenzusos lista. Ebben megfér egymás mellett Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila rendezése, de szerepel a versenyprogramban Ascher Tamás, Horváth Csaba, Máté Gábor, Mohácsi János, Szikszai Rémusz, Zsótér Sándor, vagy Ifj. Vidnyánszky Attila munkája is.

Az első napok tapasztalatai alapján több versenyelőadást kimondottan jól fogadott a pécsi közönség, ezek közé tartozik a Katona József Színház Az olaszliszkai, a tatabányai teátrum Tartuffe, és a Budaörsi Latinovits Színház Liliomfi című előadása. Mind a három eladást még Budapesten láttam, és ezeknek szerintem is valóban vitán felül helye van az idei POSZT-on. Láttam azonban két vidéki előadást itt a találkozón, ezekről már lehetne vitatkozni, hogy miként kerültek az évad legjobbjai közé. Az egyik rögtön a találkozó nyitóelőadása, Hrabal Túl zajos magánya, amelyet Ivo Krobot rendezett Nyíregyházán. A produkció szövegkönyvét is a rendező jegyzi, aki többször dolgozott már Magyarországon, és leginkább a nyíregyházi teátrumban szokott színre állítani előadásokat. Az adaptáció egy Hanta nevű papírbálázó történetét, különös és megindító magányát jeleníti meg.

A főszerepben Horváth László Attila valóban alkalmas arra, hogy ezt az históriát elmesélje, de az előadás sajnos, a nem meggyőző csoportjelenetek miatt is, sokszor illusztratív marad, nem sodor magával, a néző kívülállóvá válik. Hasonló érzésem volt a székesfehérvári Vörösmarty Színház Tizenkét dühös ember előadását látva. Bár ebben az esetben erősebb társulati egységet tapasztaltam, néhány meggyőző alakítással, de összességében még sem szippantott maradéktalanul magával a Cserhalmi György által rendezett produkció. Amit látok, azt többször éreztem kimódoltnak, hatásvadásznak.

És akkor beszéljünk az arányokról! A POSZT új vezetése gondolt egy merészet, és gyakorlatilag kettészakította a rendezvényt. Mégpedig azzal, hogy a versenyprogramot a színház épületében hagyta, de az összes többi programot a korábban kedvelt belvárosi helyszínekről áthelyezte a Kodály Központba és a Zsolnay Kulturális Negyedbe. A negyed valóban az egyik ékköve Pécsnek, nagyon szerethető, de szerintem azt a mulasztást, hogy évek óta nem sikerült összekötni a belvárossal és igazán vonzóvá tenni a helyiek számára, nem valószínű, hogy épp egy színházi fesztivál idejére időzítve kellene kissé erőszakosan, a színháziak igényeit kevésbé figyelembe véve pótolni. Van azért, ami működik. Elsőre nem tűnt jó ötletnek például, hogy a szakmai beszélgetéseket is áttették a Zsolnay Negyedbe.

A Tartuffe teltházas vitája azonban számomra azt bizonyította, hogy nem ördögtől való elképzelés. Az E 78-ban tartott diskurzust Veiszer Alinda moderálta, és az első tízperces csoportfoglalkozással, melyet két dramaturg irányított, sikerült a közönséget is bekapcsolni a párbeszédbe. Persze, egy jó, vitára ingerő előadásról könnyebb eszmét cserélni, mint egy kevésbé érdekfeszítőről. Úgy tűnt, hogy a napközbeni programok többsége is megtalálta a közönségét, a megfelelő színházi helyszínét is a Zsolnayban. Különösen igaz ez a színművészeti egyetemek bemutatkozására. Igazi csemegének bizonyult a Kaposvári Egyetem Rómeó és Júliája, amelyet Pécsett az E78-ban és környezetében a Jóisten és ifj. Vidnyánszky Attila rendezett.

Előbbi azért jöhet szóba, mert az előadás szabadtéren kezdődött, de röpke öt perc után hirtelen elkezdett esni az eső. A fiatalok azonban nem zavartatták magukat, a nézők közül többen pedig egy sátor alá húzódtak. Rómeó hamar lejött az E78 tetejéről, néhány perc után társaival együtt beterelte a nézőket az épületbe. Ott pedig rengeteg sziporkázó ötlet tanúi lehettünk, nem beszélve arról az óriási színészi energiáról, amit beletettek a növendékek a játékba. A tér is mindig változott. Többször is a játszók rendezték át úgy a nézőteret, hogy a nézőket székestül egyszerűen arrébb húzták.

Az sem zavart senkit, hogy az egyik jelentben cipők repültek a közönség közé, máskor kellék hullott egy néző ölébe. A szerepeket is mindig váltották. Talán az előadás egyik legszebb pillanata az volt, amikor Rómeó bent dorbézolt a bálban barátaival, és egyszer csak Júlia bekukucskált a bejárati ajtó üvegén át. Találkozott a tekintetük, s akkor egy másodperc alatt valóban minden eldőlt. Onnan már nem volt visszaút. Emlékezetes színházi momentum részesei lehettünk.

A kaposvári egyetemistákat a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem növendékei követték Csehov Sirályával. A Pesten is nagy sikerrel az Ódry Színpad előterébe helyezett produkciót Zsótér Sándor Pécsett, a Bóbita Bábszínház előterébe játszatta. A pestinél kisebb, intimebb térben. A nézők lépcsőn és a galérián is ültek, álltak. Jó volt érzékelni, hogy a pestiek előadására a kaposvári egyetemisták is kíváncsiak voltak. A Sirály is a találkozó nehezen feledhető, felkavaró élményei közé tartozott.

Ami pedig a Zsolnay Negyed esti programjait illeti, az első nap látványos kudarca után hétvégére még az eső ellenére is nőtt valamelyest az érdeklődés, noha az esti fizetős koncertekre valószínű a szervezők nem ennyi érdeklődőt terveztek, hanem jóval többet. Lehetséges, hogy szombat este a Kodály Központ melletti Balokány Ligetben tartott ingyenes juniális csábította el a látogatókat, ott még a plakát szerint „Liget Szépe” versenyt is rendeztek.