Kapkodó korrekciók a POSZT-on

A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) félidejében a szervezők is szembenéztek azzal, hogy bizonyos elképzeléseik nem váltották be a reményeiket. Úgy tűnik, most már számukra is világos, hogy a találkozó kettészakítása, a Zsolnay Kulturális Negyed központi szerepének erőltetése nem jó ötlet. Más kérdés, hogy menetközben már csak néhány részleten lehet változtatni.

Egy új menedzsment törvényszerű, hogy meg szeretné váltani a világot, legalábbis érzi a késztetést az újításra. Ez történt most a Pécsi Országos Színházi Találkozó esetében is. Csakhogy ami bevált, azon nem feltétlenül kell módosítani. Úgy látszik, erre a POSZT mostani vezetése is rájött, legalábbis egy szűk körű sajtóbeszélgetésen elhangoztak önkritikus mondatok. Miközben pozitívumokról is beszámolt Szűcs Gábor fesztiváligazgató. Állítása szerint már az első napokban sikerült húsz százalékkal növelniük a bevételt. Ez elsősorban a Kodály Központban tartott programoknak köszönhető, de az is elhangzott, hogy nem minden produkció iránt nagy a kereslet, előfordult, hogy akciós jegyeket adtak ki, de Szűcs Gábor szerint ez a kedvezmény csak a támogatóknak szólt. Az egyébként a tapasztalat, hogy a színházban zajló versenyprogramok valóban teltházat vonzanak, de ettől még nem ugrik meg jelentősen a bevétel, hiszen több előadást a kamaraszínházban játszanak.

Stratégiai kérdés azonban, hogy mennyire kell a Zsolnay Kulturális Negyedet összekapcsolni a POSZT-tal. „Azt el kell engednünk, amit ledob magáról a Zsolnay” – fogalmazott Szűcs Gábor. Vélhetően emiatt rendezik hétfőtől újra a színházban a szakmai beszélgetéseket. Miközben épp a hétfői számunkban írtuk, hogy nem ördögtől való elképzelés. Az indoklás szerint a déli órákban csak a szakmai beszélgetéseket rendezték volna a negyedben, ezért döntöttek így. Egyébként is belátták, hogy nem könnyű a belváros és a Zsolnay közötti közlekedést megoldani a fesztivál idején,

Eredetileg több buszt és ingyenes kis vonatot terveztek a színház és a Zsolnay Negyed közötti útvonalra, de reálisan csökkenteni kellett ezeknek a számát. Így viszont továbbra sem megoldott a gyors átjárás a helyszínek között. Miközben a napközbeni színházi programoknak ideális megoldássá vált a negyed, a több alkalmas színházi helyszín miatt is, az esti koncertek iránt nagyon kevesen érdeklődtek. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a POSZT után ingyenes fesztivált rendeznek majd a belvárosi Sétatéren, a Zsolnayban rendezett koncertek egy része viszont fizetős.

Szűcs Gábor szerint nem volt semmilyen nyomás a város, vagy más részéről, hogy a Zsolnay központi helyszín legyen. Az viszont kiderült, hogy a találkozót működtető cég bérli a Zsolnay Negyedet és a Kodály Központot is a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.-től. Az is tény, hogy a POSZF Nonprofit Kft. ügyvezetője és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. gazdasági igazgatója ugyanaz a személy, mégpedig Magyar Attila, aki nem azonos a színész névrokonával.

Az is elhangzott a már említett sajtóbeszélgetésen, hogy érdemes azt is átgondolni, a megszokott belvárosi helyszínek – Sétatér, Jókai tér - nélkül meg lehet-e rendezni a POSZT-ot. Valószínű, hogy mégis jó lenne a találkozó idejére is bevonni a Sétateret, annál is inkább, mert a vendéglátósok számára idén sem bizonyult elég vonzónak a Zsolnay Negyed. Néhány árus települt csak ki, és azok közül is volt, aki a vártnál kisebb érdeklődést érzékelve időközben meggondolta magát.

A Zsolnay Negyedben egyébként a színházi programok többségére szívesen jönnek a nézők. Az is érdekes tapasztalat, hogy miközben főként a Kodály Központba több populáris program is bekerült, a Zsolnay Negyedben lévő Bóbita Bábszínházba és az E78 színházterembe néhány, csöppet sem kizárólag szórakoztató előadás is helyet kapott. Ezek többsége egyébként nyugodtan besorolható a minőségi színház kategóriájába.

Ezek közé tartozik mindenképpen a Vígszínház Házi Színpadán játszott Sóvirág című produkció. Az egészen egyedülálló előadást, amely egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő, Fahidi Éva és egy fiatal táncosnő, Cuhorka Emese duettje, már e hasábokon korábban méltattuk, de most Pécsen újra megnéztem és bár néhány kisebb részletében tapasztaltam eltérést, ám most is rendkívül hatásosnak bizonyult a különös vállalkozás. Öröm volt találkozni az Újvidéki Színház Guppi című előadásával, mint ahogy a rendkívül jó rendező formát mutató Zsótér Sándornak a miskolci színházban bemutatott Mindent a kertbe című előadása is meghatározó színházi élményt jelentett, néhány egészen remek alakítással, gondolok itt elsősorban Ullmann Mónika, Rusznák András és Voith Ági játékára.

Alföldi Lear királyát Pécsett is szerették

Komoly érdeklődést ébresztett Alföldi Róbertnek a Radnóti Színházban rendezett Lear király című előadása, amelyet a versenyprogramba válogattak be. - Nagyon szerencsések azok a családok, amelyek ugyanúgy fejezik be a karácsonyi vacsorát, ahogy elkezdték – jegyezte meg Alföldi az előadásról tartott teltházas vitán tegnap délelőtt.

Annak kapcsán mondta ezt, hogy az előadás első képe egy családi összejövetel, mégpedig terített asztal mellett. Egy félreértés azonban elindítja a megállíthatatlan tébolyt. Arról is beszélt a rendező, hogy miért a középkorú, ereje tejében lévő László Zsoltra osztotta a címszerepet.

– Mostanában úgy látszik, nálunk az a cél, hogy a negyvenes-ötvenes férfiak vonuljanak ki a társadalomból, ezt én nagyon nem tartom helyesnek – mondta Alföldi Róbert. Az is foglalkoztatta a rendezőt a darab kapcsán, hogy tudunk-e jól gyászolni? – Szembe kellene végre nézni bizonyos dolgokkal, csak ez hozhat valódi társadalmi szembenézést. Meg kellene végre rendesen gyászolni a halottainkat, és szembe nézni velük, akik tulajdonképpen ott ülnek mellettünk – tette hozzá Alföldi Róbert.