Dr. Szőke Kálmán;
Szerintem;kvótanépszavazás;
2016-10-07 08:26:00
A baloldali politikai elemzők túlságosan is földhözragadtak, állandóan a célok és a költségek összhangját vizsgálják, azt mérlegelik, milyen a célra nem kellene pénzt költeni, másutt ez a pénz hogyan hasznosulna. Kovács Zoltán és Németh Péter lényegében ezen a talajon álltak, amikor néhány héttel ezelőtt „A főszerkesztők klubja” című tévés vitaműsorban a népszavazás akkor már 16 milliárd forintra rugó költségeit irritálóan magasnak ítélték. Álláspontjuk igaz volna, ha a kormány költségvetési lehetőségei korlátozottak lennének. Van azonban más közgazdaságtan is, amit unortodoxiának neveznek. Az említett vitaműsor másik két résztvevője, Bencsik András és Borókai Gábor természetesnek vették a kvótaszavazás kiugró költségeit. Úgy ítélték, nem is kell azokat firtatni, mert a kormány migráns politika nép általi megerősítése olyan fontos politikai cél, melynek esetében földhözragadtság a költségek bolygatása. A történelemből tudjuk, hogy ha a forradalmároknak pénz kellett, elfoglalták a nemzeti bankot, vele együtt a pénzjegy nyomdát és pénzt nyomtattak. A mai világban ha egy kormány képes a nemzeti bankot kordában tartani, akkor önmaga számára rendkívüli kiadási mozgásteret teremt. Ez az unortodoxia híveinek azt sugallja: a népszavazás költségeinek firtatóit nyugodtan tekintsék kicsinyesnek és szűk látókörűnek. Így volt ez a népszavazás esetében is.