Bank;MNB;devizahitel;gazdaságpolitika;hitelezés;

2016-11-21 06:21:00

Óvatosak a hitelfelvétellel a cégek

A devizahitelek forintosítása és elszámolása csak kis mértékben javított a tartósan nem fizető adósok helyzetén. Ugyanakkor trendforduló történt idén a magyarországi bankok hitelezési tevékenységében: a második negyedévben a kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv-szektor) nyújtott hitelek éves összehasonlításban öt százalékkal bővültek, ezzel egy sok éves tendencia tört meg. A családok elsősorban a használt lakások vásárlására vesznek fel kölcsönt.

A bankok - élükön a jegybankkal - abban reménykednek, hogy azok a javuló tendenciák, amelyek az idei második negyedév óta tapasztalhatóak a kkv-k működésében, tovább folytatódnak. Hosszú évek visszaesése, és az elmúlt esztendő eleje óta tapasztalható stagnálás után a hitelkereslet öt százalékos növekedését mértek az MNB szakértői, amelyről a most megjelent Pénzügyi stabilitási jelentésben számoltak be. Persze a javuló számokhoz hozzájárult a december 31-vel megszűnő növekedési hitelprogram a maga 54 milliárd forintjával is. Erről a programról tudni kell, hogy az MNB - eredeti feladatmeghatározásától eltérve - kamattámogatást nyújt a vállalkozások hitelfelvételéhez. Bár ez a gazdasági növekedéshez alig járult hozzá, ami a harmadik negyedévi - egy évre visszatekintő - 1,8 százalékos gazdasági növekedési adatból világosan ki is derült, de azoknak a kkv-knak, amelyek amúgy is beruházni szándékoztak, kétségtelenül jól jött az alacsonyabb kamatozású kölcsön.

Szabadulnak a bankok a rossz hitelektől
A nemteljesítő - vagyis 90 napon túl nem fizető - lakossági jelzáloghitel-állomány továbbra is súlyos gondot okoz a hitelintézeteknek. A tavaly év végi 808 milliárd forintról ugyan 2016. első negyedévének végére sikerült 752 milliárd forintra, 20 százalékos arányról 18 százalékra csökkenteni, de ez is részben annak volt köszönhető, hogy a bankok jelentős mértékű állománytisztítást hajtottak végre. Ha ezt a folyamatot a pénzintézetek rendületlenül folytatják, akkor - a jelenlegi ütemet figyelembe véve - 5-6 esztendő alatt tudnának megszabadulni ettől a súlyos terhüktől. A "tisztítás" legfőbb eszköze, hogy a jelzálog fedezetét képező ingatlant önkéntesen vagy kényszer hatására értékesítik a pénzintézetek. Ezzel a módszerrel 2016. első felében mintegy 4600 darab hitelfedezetül szolgáló ingatlanon sikerült túladni. Az kétségtelen tény, hogy ebben a Nemzeti Eszközkezelőnek oroszlánrésze volt. De különösebb örömre még sincs ok, ugyanis ezeknek kétharmada nem magánkézbe került, hanem a magyar állam vásárolta fel, vagyis - áttételesen - az adófizetők állták a bebukott hitelek terheit. Az így kifizetett 53 milliárd forintnyi érték azonban ingatlanokban testesül meg. A felvásárolt ingatlanokban is elsősorban Budapest és Pest megye jár az élen, de meglepetésre Szabolcs-Szatmár megye foglalja el a harmadik helyet.

A mostani alacsony kamatkörnyezetben az várható, hogy 2017-ben a növekedési hitelprogram nélkül sem törik majd meg az idei hitelfelvételi kedv. Ehhez azonban hozzájárulhat az is, hogy az MNB létrehozott egy új, piaci hitelprogram elnevezésű konstrukciót. Ebben a kereskedelmi bankok vállalták, hogy 2016 során 195 milliárd forinttal növelik a kkv-szektornak nyújtott hiteleiket. Igazi sikerről azonban még aligha beszélhetünk, hiszen a 17, a programban részt vevő bankból az első félév végéig csak 10 teljesítette időarányosan a vállalásait, éppen felét annak, amit erre az időszakra terveztek. Így az MNB szakértői sem reménykednek többen, minthogy a vállalt 195 milliárd forintból csak 110 milliárd forintot helyeznek ki.

Még szomorúbb a helyzet, ha azt is figyelembe vesszük, hogy öt pénzintézet esetében - a vállalásaik ellenére - csökkent az első félév során a hitelállomány. Most fel van adva a lecke: a nem teljesítő bankok jegybanki szankciókra számíthatnak a jövő februári ellenőrzést követően.

A jegybank is tisztában vele, hogy eddigi hitelezési programjai kifulladóban vannak, s mint látható a bankokkal kötött megállapodás sem igazán töltötte be igazán hivatását. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2020 után a hazai növekedésnek táptalajt nyújtó uniós források is mérséklődni fognak, de el is apadhatnak. Ez rövidesen új helyzetet teremt, olyan körülmények között, amikor már nyilvánvaló munkaerő-hiánnyal kell számolni. Ugyanakkor látszik, hogy a vállalkozások sem készültek fel az új időszakra, hiszen a kkv-k termelékenysége elmarad más régióbeli társaikétól is. A jegybank elemzői az egyre nehezebbé váló körülmények között azt javasolják, hogy a költségvetés nyújtson forrásokat ahhoz, hogy az életképes vállalkozások számára hitelgaranciát nyújtsanak. Ebben a tekintetben az MNB meglehetősen optimista, ugyanis véleményük szerint egy erre a célra szánt nagyobb keretösszeg nem járna a költségvetés számára többletkiadással, mivel a garanciák felső összeghatárához képest elenyésző a beváltások - vagyis amikor a hiteladós helyett a kezességvállalás miatt a garanciavállaló fizet - évenkénti összege. Nagyon bíznak abban is, hogy a garanciavállalások nyomán a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás többletbevételt is eredményezhet az államháztartás számára. (Egy hozzáértő szerint azonban erre koránt sincs garancia.)

A jegybank mindig szívesen ösztönzi a pénzintézeteket arra, hogy minél több hitelt helyezzenek ki. Bár az MNB a még mindig alacsony hitelkínálatért rendszeresen a bankokat teszi felelőssé, de korántsem a pénzügyi szolgáltatók hibáztathatóak a helyzetért. Az okokat maguk a vállalkozások is a nem megfelelő gazdasági környezetben látják. Egy a közelmúltban készült felmérés azt mutatja, hogy minél nagyobb egy cég, annál biztosabbnak látja saját piaci lehetőségeit. A mikro- és kisvállalkozások 10 százaléka gondolja úgy, hogy a közeljövőben hitelt fog felvenni, ez az arány a közepeseknél 20, a nagyoknál pedig 30 százalék. Jellemző, hogy még a legnagyobbak is óvatosak, ha hitelfelvételről van szó. A nagy nemzetközi társaságokra ugyanakkor az a jellemző, hogy nem Magyarországon vesznek fel hitelt, hanem anyavállalatuk finanszírozza ezeket.

Lakáspiac: áremelkedésben a főváros elhúzott

Budapest egyes részein az elmúlt két évben átlagosan 62 százalékos lakásáremelkedés volt megfigyelhető, amelynek mértékét a jegybank szakértői legfrissebb tanulmányukban még sem tartanak túlzónak, mert úgy vélik, hogy a négyzetméterárak még így sem érték el az ár a 2003-2008-as évek átlagszintjét, ha ezt az átlagkeresetekhez viszonyítjuk. A lakásárak emelkedésének mértékében az ország több felé szakadt: az országos átlag ugyanis csak 28,6 százalékos, ha pedig a Budapesten kívüli városokat tekintjük, akkor csak 19,2 százalékos emelkedés volt tapasztalható. Bár az ingatlanpiaci elemzők között vita dúl abban a tekintetben, hogy meddig tarthat még ez a hirtelen jött áremelkedés, az azonban már most megállapítható, hogy a drágulás üteme lelassult. Azonban azt is érdemes megjegyezni, hogy jelenleg Magyarországon továbbra is csak a használt ingatlanoknak van valódi piaca, az átadott új lakások száma olyan elenyésző, amely az átlagos árszínvonalat csak csekély mértékben képes befolyásolni. A megélénkült lakáskereslet és robosztus áremelkedés azért is figyelemre méltó, mert idén júniusban fordulópontot észleltek a szakemberek a lakáshitelek folyósításában. A kereskedelmi bankok ekkor örömmel konstatálták, hogy a hitelkihelyezések már meghaladják a törlesztésekét, és a trendfordulóban a lakáshitelezés bővülésének oroszlánrésze volt.

Egy esztendőre visszatekintve összesen 423 milliárd forinttal bővült a háztartási hitelállomány. Annak pedig, hogy a háztartások ismét kezdenek visszatalálni a bankokhoz nyilvánvalóan az az oka, hogy rekord alacsonyak a kamatok, emellett a reálbérek is növekedésnek indultak. Ugyanakkor a CSOK-nak idén még nincs igazán keresletnövelő hatása, június végéig ebben a konstrukcióban 21,5 milliárd forint értékben kötöttek a bankok ügyfeleikkel hitelszerződéseket, háromnegyed részt használt lakásra. A jegybank éppen ezért megfontolandónak tartja, hogy a tapasztalatok fényében érdemes lenne a program szabályait átalakítani, annak érdekében, hogy az új lakások súlya növekedjen. A MNB értékelése szerint ugyanakkor jól működik az úgynevezett adósságfék - azaz a jövedelemhez kötött törlesztőrészlet maximálása -, amellyel sikerül gátat szabni a háztartások jövőbeni túlzott eladósodásának.

Azt követően, hogy a devizaalapú hitelek lényegében már megszűntek a tavaly februári elszámolás és forintosítás után, most újabb kockázattal kell számolniuk az ügyfeleknek, mégpedig a jövőbeni kamatkockázattal. A mostani pénzpiaci folyamatokból ugyan azt a következtetést lehet levonni, hogy 2018 végéig nem lesz kamatemelés hazánkban, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy újonnan felvett hitelek 20 éves, vagy még ennél is hosszabb futamidejűek. Márpedig ennyi idő alatt a hiteladós jövedelmi viszonyai nagyot változhatnak, még kedvezőtlen fordulat sem elképzelhetetlen. Az új lakáshitelek nagy része ugyan már fix kamatozású, viszont az állomány 70 százalékának még mindig változik a futamidő alatt a kamata, ami általában évenkénti módosulást jelent. A fix kamatozású hitelek viszont nálunk drágák, sőt nemzetközi összehasonlításban is magas kamatprémiumot alkalmaznak a magyarországi bankok. Annak, hogy ez a kamatfelár idén kis mértékben még emelkedett, az a nyilvánvaló oka, hogy a bankok a korábbinál kockázatosabb ügyfeleket is el kezdtek hitelezni, aminek viszont olyan ára van, amit minden hiteladósnak meg kell fizetnie. A jegybank szakértői ugyanakkor úgy vélik, hogy a megugrott lakásárak nem jelentenek még olyan kockázatot, amely önmagában rontaná a hitelek törlesztési kockázatát.

A megélénkült lakáspiac azt is tükrözi, hogy egyre többen vásárolnak befektetési céllal ingatlant. Azonban a szakértők szerint hamarosan ez is elérhet egy olyan határhoz, amely nem csak megálljt parancsolhat az áremelkedésnek, de az sem látszik kizártnak, hogy még csökkenés is bekövetkezhet.

A következő években a lakáshitelezés élénkülésére számítanak a szakértők. Jelenleg már az összes vásárlás harmadát-negyedét hitelből finanszírozzák a vásárlók, és ez az arány nőni fog, miközben emelkedik a hitelösszeg is – mondta Tardos Gergely. Az OTP vezető elemzője egy sajtóbeszélgetésen kifejtette: idén már átlagosan havi 40 milliárd forint ingatlanhitelt folyósítottak a bankok, az összes hitelhikihelyezés így valamivel 500 milliárd forint alatt lesz 2016-ban, míg 2017-ben már 550-600 milliárd forintot tehet ki az évi folyósítás.

Még nincs itt az "aranykor"
Jól ment a bankoknak 2016 első félévében. Az adózás utáni nyereségük meghaladta a 330 milliárd forintot. Annak ellenére történt mindez, hogy az államosított majd veszteséggel ismét privatizált MKB Bank egyes portfolióelemeinek szanálása rontotta a bankszektor összesített mérlegét. Az eredmény annál is figyelemreméltóbb, hogy a csökkenő mértékű hitelkamatokon egyre kevesebb nyereséget lehet elérni. Viszont az is igaz, hogy a csökkenő kamatterhek miatt az új hitelesek alig-alig esnek késedelembe, ami ugyancsak javít a pénzintézetek eredményességén. A javuló állomány miatt a hitelintézeteknek látványosan kevesebb céltartalékot kell megképezniük. Ugyancsak javított a bankok helyzetén, hogy idén már csak a mérsékelt bankadót kellett befizetniük. Bár a gazdasági világválság előtti - úgynevezett - aranykor időszaka még nem jött el, hiszen jelenleg még mindig csak töredékét éri el a kihelyezett hitelállomány a 2008 előttinek, de az egyértelmű, hogy a pénzintézetek 2016-ban fellélegezhetnek. Az MNB jelentése azonban felrója a bankszektornak, hogy keveset tesznek a költségeik lefaragása érdekében. Márpedig az ügyfelek érdeke is azt kívánná meg, hogy a bankok minél olcsóbban működjenek, mert akkor a pénzügyi szolgáltatások is feltehetően kevesebbe kerülnének. A jegybank azt is kifogásolja, hogy a lakáshitelek nyújtásánál nem alakult ki árverseny az egyes pénzintézetek között. Ha ilyesmi lenne, akkor az is a szolgáltatások díjának mérsékléséhez vezetne.