Szerzetes esete "Orbán kutyáival"

Egyetlen kormányzati óriásplakát lefestése is sértheti és korlátozhatja mások véleménynyilvánítási szabadságát – állapította meg nemrégiben a Békéscsabai Járásbíróság. Pedig tény: a lefestés maga is a véleményszabadság része. Történet a békéscsabai Jakab Istvánról, alias Szerzetesről, akit a rongálás vádja alól ugyan felmentettek, de az okozott kárt meg kell fizetnie. Továbbá - az ellentmondó rendőri vallomások ellenére - becsületsértésért is elmarasztalták.

"Orbán kutyái!" – emlékezete szerint ezt mondta a szobájába hajnalban belépő, őt felébresztő, és ellene intézkedő 5-6 rendőrnek felriadása után néhány perccel 2015 nyarának egyik hajnalán Jakab István, ismertebb nevén, Szerzetes, aki több szálon kötődik a békéscsabai központú Ébred, Viharsarok! civil csoporthoz. (E közösség az elmúlt három évben többször tiltakozott, főként flashmobbal a Fidesz-hatalom ellen Békéscsabán és Gyulán.) Intézkedtek ellene, némi huzavona után egy szál alsónadrágban és egy pólóban vitték be a rendőrségbe, ahol rabosították. Előtte még látleletet vetettek róla a kórházban. Ügye, amely minden, csak nem bonyolult, 2016 késő őszén – közel másfél év múltán – sem zárult le, mert a Békéscsabai Járásbíróság ítéletét a vádlott nem fogadta el.

Minden 2015. június 15-én a késő éjszakai órákban kezdődött. Ekkor a békési megyeszékhelyen, a Bánát és Csányi utca kereszteződésénél, a Békéscsabai MÁV sporttelepénél lévő óriásplakátok egyikét lemázolta Jakab István. (Szerzetes a közelben lakik.) Hogy véleménynyilvánítása még egyértelműbb legyen – a plakátmagányban ezúttal nem ázó éjjelen – egy iszlamisták által használthoz hasonlatos fejkendőt tekert a fejére, így érkezett a helyszínre meszelővel és festékes vödörrel. Az éjjeli órán senki nem látta őt, nem zavarták meg. A „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” szövegű „nemzeti konzultációs" plakátot értelmezte újra. Ám a „Magyarország” szót érintetlenül hagyta. „Én szeretem a hazámat, de mocskosul nem bírom a hülyeséget és a gyűlöletkeltést, ezért cselekedtem” – indokolta tettét a Népszavának Szerzetes. A békéscsabai rendőrjárőrök hamar felfedezték a lefestett plakátot. A nyomkövetésben maga a „tettes” volt segítségükre. Tudtán és akaratán kívül a biciklire akasztott vödörből kilöttyent a festék, így majdnem szabályos csíkot húzott hazáig. A békéscsabai rendőrök a „tett” helyszínéről gyorsan eljutottak a házhoz, ahol Szerzetes él.

Egy akkori cikk, ha röviden is, de felvillantotta: ennek az ügynek minimum két olvasata van. Az egyik, a rendőröknek nem engedelmeskedő, folyamatosan szitkozódó, sőt agresszív férfi, aki ellenállt, ezért kellett őt lenyomni, megbilincselni, előállítani és rabosítani. Másrészt, adott egy sima kis szabálysértés egy szabálysértővel. Akit éjszakai álmából a szobájába hajnalban belépő 5-6 rendőr felkelt, és úgy lép fel ellene, mintha köztörvényes bűnöző lenne. Leteperik a földre, megbilincselik, majd sérülései miatt előbb a helyi kórházba, aztán a rendőr-kapitányságra viszik, ahol rabosítják.

„Egy sima kis szabálysértés miatt akartok bevinni a rendőrségre?” – kérdezte emelt hangon a rendőröktől 2015. június 16-án hajnalban Jakab István. Közel egy évvel a történtek után szabálysértési értékhatárt meg nem haladó rongálás és kétrendbeli becsületsértés miatt a Békéscsabai Városi Ügyészség a Békéscsabai Járásbíróság előtt emelt vádat ellene. Ez utóbbi nem csak az "Orbán kutyái!" minősítésnek szólt, hanem annak, hogy a rendőrök szerint édesanyjukat és a legősibb női foglalkozást is párhuzamba állította a vádlott, aki ezt következetesen tagadta.

Tavaly nyáron, néhány nappal a történtek után, az Ébredj, Viharsarok! csoport társuk véleménynyilvánítási szabadsága ellenében tett rendőri fellépés és a rabosítás miatt tiltakozást szervezett a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság épülete elé. Így kezdődött meg a per 2016 őszén a Békéscsabai Járásbíróságon.

Szorult helyzetben találta magát a bíróságon Szerzetes, hiszen meggyőződése szerint csak a véleményét fejtette ki, ehhez képest egy büntetőperben a vádlottak padján találta magát. A kirendelt védő mellett egy budapesti ügyvédi iroda írásbeli anyagot állított össze a vádlottnak, benne a tárgyalási stratégiával, s minden előre látható fejlemény felvázolásával. Megjelent a TASZ jogásza is, Hüttl Tivadar is. A jogi segítséget ismerősei közbenjárásának köszönhette a vádlott. A kirendelt védő dolgavégezetlenül távozott.

A vádlott a nyomozati szakban és a bíróság előtt is fenntartotta azt a véleményét, hogy a kormány kezdeményezte gyűlöletkampánnyal szemben élt a szabad véleménynyilvánítás jogával. Hozzátette: nagyon korlátozott mértékben, hiszen csak egy plakátról volt szó. Tagadta azt a vádiratban szereplő állítást, miszerint ez falfirka volna, s hasonló, budapesti ügyeket említett, ahol már egyértelműsítették: egy óriásplakát lefestése nem számít falfirkálásnak. Majd elmesélte, hogy a másfél évvel ezelőtt nyári hajnalon hogyan is ébredt fel. Öt vagy hat rendőr volt a szobájában, akik nagy hangon ébresztették fel. „Mi ez a csődület?” – kérdezte ekkor Szerzetes, aki szemüveg nélkül alig lát valamit. Állítása szerint durva hangon arra kérték, hogy öltözzön fel és menjen velük, de igazából nem hagyták, hogy ruhát keressen magának. Többen lenyomták a földre, valaki rátérdelt a hátára, és hátrakötve bilincselték meg. Jakab már ott elismerte, hogy ő festette le az óriásplakátot. De a vele szemben intézkedők durvasága miatt "Orbán kutyáinak” nevezte a rendőröket.

„Nem adtam okot a túlzott agresszióra, a vádiratban foglaltakkal szemben nem emeltem fel fenyegetően a kezem. Ez roppant életszerűtlen is lett volna: az ágyamban ültem, éppen akkor ébresztettek fel, és velem szemben 5-6 rendőr volt. Totális túlerő. Azt sem értem, ha tényleg megsértettem a rendőrök becsületét – szerintem erről szó sincs –, akkor miért csak két rendőr esetében, sokkal többen voltak ott” – mondta a bíróság előtt. Azzal egyetértett volna, ha azt mondják kulturált hangon, öltözzön fel, menjen be a rendőrségre, ahol kihallgatják, s erről jegyzőkönyvet vesznek fel, amit alá kell írnia. De nem ez történt.

Szerzetes azon a hajnalon nem hallott kopogást és kívülről rendőri felszólítást sem. Csak azt észlelte, hogy – meglepő módon – sok egyenruhás van a szobájában. Szerzetes tagadta a vádiratnak azt az állítását, hogy ne lett volna együttműködő. Jelezte, az álmából felrázva szeretett volna felébredni, ruhát keresni, de erre, elmondása szerint nem sok esélyt adtak neki. Sem gyógyszer, sem kábítószer hatása alatt nem állt. Annyi igaz, hogy hosszú órákkal a hajnali rendőri intézkedés előtt, még az este folyamán, két sört megivott.

Merőben eltérő tanúvallomást tett két rendőr; M. Gábor, aki aznap járőrszolgálatot teljesített a békési megyeszékhelyen és U. István nyomozó. Ám a rendőrök vallomásai is ellentmondtak egymásnak.

A járőr elmondta, hogy hajnal 4 órakor vették észre az átfestett óriásplakátot a Bánát és a Csányi utca sarkán. Az is kiderült, a békéscsabai járőröknek óránként kellett jelentést adniuk a hirdetmények esetleges rongálásáról. Ami jelzi, hogy a kormányzat - a rendőri vezetésen keresztül - kiemelt figyelmet fordított a „nemzeti konzultációs" plakátok védelmére már 2015 kora nyarán is. A járőrkocsiban szolgálatot teljesítők azonnal szóltak a központnak, amely egy nyomozót, U. Istvánt is kiküldte a helyszínre. (Az intézkedés parancsnoka egy alezredesi rangban lévő tiszt volt, ám az ő meghallgatása, nem tudni, miért, fel sem merült.)

A meghallgatott járőr szerint bűncselekmény(?) gyanúja állt fent, ezért intézkedtek Jakab Istvánnal szemben, ezért állították elő. Sem fenyegető mozdulatot nem tett, sem aktívan nem állt ellen, másrészt közreműködött a megbilincselésekor – foglalta össze a másfél évvel ezelőtti történteket M. Gábor. Szerinte azért kellett testi kényszert alkalmazni az intézkedés alá vont személlyel szemben, mert nem tette hátra a kezét. Ez nagyobb részt ellentmondott a vádiratban foglaltaknak, de nem egyezett a később meghallgatott U. István nyomozó vallomásával sem, aki agresszív, folyamatosan szitkozódó, ellenálló és nem közreműködő személyként beszélt Szerzetesről, aki a bilincselésnél nem tette hátra a kezét. A nyomozó elmondta, a szobában ő, kollégáival ellentétben, háttal állt Szerzetesnek. Viszont mindkét rendőr megerősítette, hogy az „Orbán kutyái!” mellett többször elhangzott a „Kurva anyátok!” káromkodás is az alkalmi plakátfestő részéről.

A rendőrök szerint adtak elég időt az öltözésre, ám azt elismerték, hogy a mosdóba nem engedték ki. Szerzetes ezzel kapcsolatban megjegyezte, elég életszerű, hogy a két esti sör, és felkelés után WC-re kell mennie az embernek. A vége az lett, hogy kint, a ház előtt az egyik rendőrautó mellett állt 20-30 percet, egy szál alsónadrágban Szerzetes, aki jól hallhatóan azt mondta, hogy akkor majd a villogó autó hátsó ülésén végzi el a dolgát. Ezért a rendőrök fóliával terítették le azt. A járőr és a nyomozó vallomása abban sem egyezett, hogy előbbi szerint nem, míg a másikuk szerint Jakab ittas volt.

Nem volt agresszív, éppen felébredt, az ágyában ült, szemben 5-6 rendőrrel, és végül levitték a földre, megbilincselték, méghozzá hátrakulcsolt kézzel - összegezte a járőr vallomását Hüttl Tivadar. A TASZ jogásza „érdekes információnak” mondta, hogy hátrabilincselés történt, ugyanis a nem agresszív személyekkel szemben az idevonatkozó jogszabályok nem ezt, hanem az előre tett kezű bilincselést írják elő. „Érdekes kérdésnek” nevezte az ügyvéd, hogy egy sima szabálysértési ügyben miért szükséges a bilincselés. Kiderült, a hátrabilincselésről egy megyei rendőr-főkapitányi utasítás rendelkezik – ellentmondva a jogszabálynak –, mert az itteni rendőrautók az előállítottak szállításnál erre alkalmasak. A rendőrjárőr az ügyvéd kérdésére válaszolva arra nem emlékezett, hogy mielőtt a későbbi vádlott szobájába lépett, volt-e felszólítás vagy sem. De arra igen, hogy nyitva volt a kertkapu és a ház ajtaja.

Ezek után, aligha véletlen, Szerzetes és a két rendőr bíróság előtti szembesítése sikertelen volt.

A Békéscsabai Ügyészség képviselője vádbeszédében fenntartotta a vádiratban foglaltakat, ami szerinte a perben bizonyítást is nyert: a rongálás és a kétrendbeli becsületsértés megvalósult. „Puszta megalázásnak, személyeskedésnek és öncélú lealacsonyításnak” mondta az „Orbán kutyái” kifejezést. Ezt és az óriásplakát megrongálását is a társadalomra veszélyesnek nevezte. Az ügyész szerint véleménye kifejtésére Jakab Istvánnak más lehetősége is lett volna - sajtótájékoztatót tart, hirdetést ad fel, vagy politikai gyűlést szervez. A rongálással sértette a tulajdonjogot is, s végül súlyosbító körülményként említette az ügyész azt, hogy ezek a cselekmények az utóbbi időben elszaporodtak. Ezért büntetésül közérdekű munkát kért a vádlottra.

A véleménynyilvánítás szabadsága és ennek gyakorlása kapcsán alapjogi ügynek nevezte a történteket Hüttl Tivadar. Az ügyvéd szerint ebben az esetben egy eszköztelen mezei állampolgár áll szemben a 10-20 milliárdos állami költéssel és akarattal szemben. Hozzátette: az államnak nincs véleménynyilvánítási joga, így azt le- vagy átfestéssel nem lehet korlátozni sem. „Tökéletesen legitim a véleménynyilvánítás az egyén részéről akkor, amikor az állam ráerőlteti a saját propagandáját az országra” – érvelt a TASZ jogásza.

A becsületsértés vádjáról elmondta: a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapjog, akár sokkoló kifejezésként is nemzetközi jogi védelem alatt áll, ám ebben esetben nincs szó durva megfogalmazásról. A rendőrség legitim erőszakszervezet, s annak tagjai intézkedés közben nem tekinthetők magánembernek. Sőt, adott esetben ennél súlyosabb verbális támadást is kötelesek eltűrni. Az ügyvéd felidézte, a rendőrök szidalmazása mindennapos: sporteseményeken, tüntetéseken és intézkedéseknél egyaránt. Ha ez nem így lenne, akkor a bíróságok tele lennének rendőrök elleni becsületsértési perekkel. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a két rendőrtanú közül az „látta” agresszívnek a vádlottat, aki a szobában történt intézkedés közben végig háttal állt. Mindezért a vádlott felmentését kérte.

A védői érveléssel csak abban értett egyet ítéletében Borbélyné dr. Ács Ildikó, hogy az óriásplakát nem számít végleges építménynek, ezért a falfirkálás nem történt meg. Így a rongálás alól felmentette, de a szerinte bizonyított becsületsértés miatt elmarasztalta Jakab Istvánt.

Az ítélet indoklása kimondja, hogy bár a közhatalmat gyakorló hivatalos személyeknek többet kell tűrniük, de becsületük és méltóságuk nem sérthető. Az ellentétes vallomások ellenére a rendőrtanúk véleményét fogadta el a bíróság a „kurva anyátok!” kifejezés elhangzásáról. Azt is megállapította, hogy valakit kutyának, ráadásul valakinek a kutyájának nevezni („Orbán kutyái!”), rendkívül sértő. Hogy hol, és adott esetben miért éppen itt húzható meg a határ becsületsértés dolgában, arra nem adott választ a bíróság.

Kacifántos volt a véleményszabadságról és annak határáról szóló érvelés. A bíró kifejtette, az egyén véleményszabadsága nem korlátlan, mást is megillet ez az alapjog. Ebből arra következtetett, hogy a plakáton szereplő mondat és tartalom valamely más egyén véleményét tükrözheti. Vagyis az ő véleménynyilvánítási szabadságát korlátozta Szerzetes azzal, hogy lefestette a kormánypropaganda szövegét. Ez az érvelés vélhetően nem számolt azzal, hogy az országban 25-30 ezer plakáthely van, s az elmúlt másfél évben a plakátokon szereplő hirdetésekkel is előkészítette a kormány az október 2-i sikertelen népszavazást. Azaz egy ember egyszeri cselekedete áll szemben egy 20 milliárdos kormányzati propagandagépezet teljes fegyvertárával.

Folytatás másodfokon, a Gyulai Törvényszéken.