Misszió és mártírium

Kezembe akadt Lynley Smith újzélandi újságíró műve, Jane Haining életéről. E név mit sem mondott nekem, de megvettem, mert a hátoldalán a pesti utcatáblát láttam: Jane Haining rakpart. E Duna-parti utakat az 1944-es zsidó mentőkről nevezték el, s úgy éreztem, meg kell ismernem e fontos személyt. Haining a budapesti skót misszió vezetője volt, ahol olyan zsidó és nem zsidó lányokat neveltek és óvtak, akiknek a szülei meghaltak, vagy más ok miatt nem tudtak gyerekeikről gondoskodni. Céljuk védenceik ellátása és biztonsága volt, nem a térítés. Haining 1932-ben került Budapestre, a Vörösmarty utcai intézmény élére. Hívő lélek volt, a Biblia és főleg a Zsoltárok Könyve igézetében élt.

Kétszer is járt otthon, javasolták, hogy maradjon otthon, de mindig visszatért. Próbálta a lányokat és önmagát is távol tartani a politikától, ám az ország német megszállása után ez nem volt lehetséges, 1944. április 4-én a Gestapo letartóztatta. Az alábbi vádakat emelték ellene: zsidókkal dolgozott, árja alkalmazottját elbocsátotta, sírva varrta fel védencei kabátjára a sárga csillagot, brit vendégeket fogadott, a BBC-t hallgatta, angol hadifoglyokat látogatott és csomagot küldött nekik, végül: aktívan politizált. Haining mindent elismert, de a politizálást tagadta.

Úgy vélte, brit állampolgárt e vádak alapján nem tarthatnak fogva. Tévedett – bár mind Ravasz püspök, mind Horthy kormányzó megpróbálta, de nem tudták kimenteni. Kémként kezelték, Kistarcsára, majd Auschwitzba deportálták. Két levelezőlapot küldhetett Pestre a missziónak, a másodikat két nappal június 17-én bekövetkezett halála előtt írta. A halálát a náci iratok szerint bélhurut, majd legyengülés okozta – valójában gázkamrába került. A Skót Misszió ma is a Vörösmarty utcai épületben van, ám a házon Haining neve nem látható.