felszámolás;ruszofóbia;orosz kultúra;

2017-02-03 06:45:00

Ruszofóbiától a rajongásig

A rendszerváltás előtt generációk orosz kultúrával kapcsolatos attitűdjét tették tönkre a kötelező nyelvtanulás, brigád- és osztálynaplóban dokumentált színházlátogatások, és hosszú szovjet filmek televíziós vetítései. 1990 után úgy tűnt, hogy az orosz könyvek, színművek, zenék, filmek és táncelőadások csillaga leáldozott Magyarországon. Ám szerencsére az elmúlt negyedszázad elég időt adott ahhoz, hogy az orosz kultúra nálunk is méltó helyére kerüljön.

Imádottak és szokatlanok

Gedényi Ildikó, a Müpa zenei szerkesztője évtizedekig működött impresszárióként, olyan legendás művészekkel állt napi kapcsolatban, mint Szvjatoszlav Richter, David Ojtsztrah vagy Msztyiszlav Rosztropovics. - A rendszerváltás előtt állami impresszáriós ügynökség működött. Szoros volt a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködés, tíz-tizenöt nagy művész járt rendszeresen egyik országból a másikba. Ez 1989 után egyik pillanatról a másikra megszűnt, megmaradtak viszont a jó kapcsolatok, így néhányan visszajártak a Vigadóba és az akkor még létező Országos Filharmónia rendezvényeire.

Ezután sokáig csak a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak volt anyagi lehetősége a legnagyobb orosz világsztárokat meghívni, ám ma már, a Müpa felépülése és a Zeneakadémia megújulása óta egész évben fesztivál van Budapesten. - mesélte Gedényi Ildikó. - Akadnak muzsikusok, akiket hosszú évtizedek óta imád a magyar közönség: ilyen Gidon Kremer és Mihail Pletnyov, vagy a rendszerváltás után szempillantás alatt nagy sztárrá válók közül Gyenisz Macujev. Ildikó azt mondja: a zeneszerzők tekintetében a magyar közönség ugyanazt kedveli, mint a világ bármely más publikuma – egyetlen kivétellel. Szegény Sosztakovicsot egyszerűen nem tudjuk megszokni. „Még Prokofjevet is jobban befogadtuk már, ám ha Sosztakovics van műsoron, lanyhul az érdeklődés. Amikor nemrég az egyébként itthon imádott Leonidasz Kavakosz Sosztakovicsot játszott, alig akartak fogyni a jegyek - osztotta meg gondolatait Gedényi Ildikó, aki szerint az orosz modern és kortárs zene népszerűsítéséért sokat tesz a Concerto Budapest és Keller András.

Hivatalosan is támogatott kapcsolat

Abból indulunk ki – és ezt a gyakorlati tevékenységünk eredményei is alátámasztják –, hogy napjainkban az orosz-magyar kapcsolatokban tapasztalható pozitív hangulat elősegíti a két ország kulturális együttműködését - reagált lapunk kérdésére Platonov Valerij, a budapesti Orosz Kulturális Központ igazgatója. Erről tanúskodik az, hogy rendszeresen kapnak meghívást az orosz kulturális és művészeti élet kiemelkedő szereplői, hogy a magyarországi színházak műsorán stabilan szerepelnek orosz szerzők művei, valamint, hogy folyamatosan jelennek meg orosz irodalmi művek magyar fordításban. Ezenfelül mutatja ezt az is, hogy különböző magyarországi fesztiválok szervezői, impresszáriók, kulturális és oktatási intézmények rendszeresen fordulnak az OKK-hoz azzal a kéréssel, hogy az intézmény támogassa az Oroszországgal, orosz tematikával kapcsolatos rendezvényeik létrejöttét. Így valósul meg, hogy az Utazás 2017 kiállítás díszvendége Oroszország lesz, fellép Budapesten a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekar.

Putyin ellen és mellett 
„Okosan tennék, ha a szólásszabadságot nem kevernék össze a felháborítóan veszélyes viselkedéssel” – üzente Putyin a múlt év végén az orosz művészeknek, hozzátéve: a Charlie Hebdo magának kereste a bajt, amikor inzultálta a muszlimokat. Ez volt a válasza Jevgenyij Mironov felé, amikor a Moszkvai Nemzeti Színház igazgatója bátortalanul megjegyezte: művészberkekben attól tartanak, hogy korlátozzák az alkotói szabadságot. Putyin szerint az orosz művészek szabadon alkothatnak, ám erről bizonyára más véleménnyel van a Pussy Riot feminista punkzenekar, amelynek három tagját azért zárták börtönbe, mert a Megváltó Krisztus-székesegyházban Putyin-ellenes performanszt adtak elő.
Anna Netrebko FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MANDL

Anna Netrebko FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MANDL

Oroszország két legfőbb zenei exportcikke, Anna Netrebko és Valerij Gergijev viszont nyíltan kiáll az államfő mellett: a karmester is aláírta például 2014-ben azt a nyílt levelet, amelyben 511 művész üdvözli Putyin Krím-félszigeti hadműveletét. Netrebko pedig ünnepélyes keretek között adományozott egymillió rubelt Oleg Carjovnak, a krími szakadárok vezetőjének „a donyecki opera felújítására”. Csakhogy a kritikusok szerint ez a pénz egyértelműen háborús célokat szolgál: épp olyan, mintha Netrebko az Al-kaidát támogatná. Az énekesnő hangoztatta: ez nem politikai adomány volt – majd mosolyogva pózolt Novorosszija, azaz Új-Oroszország önhatalmúlag kikiáltott, nemzetközileg el nem ismert konföderációjának zászlaja előtt Carjevvel.
Amikor Netrebko 2015 év elején Gergijev vezényletével lépett el a New York-i Metropolitan Operában, a tapsrendnél egy tüntető vonult színpadra, kezében egy Putyint Hitlerként ábrázoló plakáttal. Az ukránpárti aktivisták szerint az énekesnőnek választania kell: nem szórhatja az Amerikában megkeresett pénzét az Amerika-ellenes Putyin céljaira.
A másik, amit a Putyin-közeli művészeknek felrónak, az, hogy nem emelnek szót a homoszexualitást kriminalizáló orosz melegtörvények ellen. A szocsi olimpiai előtt szigorított törvények miatt Gergijev Carnegie Hall-beli fellépését zavarták meg LMBTQ-aktivisták, ahogyan kettejük 2013-as, Met-beli Anyegin-előadását is. A kollégák közül többen elítélték a törvényeket, egyszersmind kiálltak az LMBTQ-közösséghez tartozó rajongóik mellett: az amerikai Joyce DiDonato például 2014-es BBC-Proms koncertjén a „meleghimnuszként” aposztrofált Over The Rainbow című dalt nekik címezte.
A legnagyobb férfi operasztár, Dimitrij Hvorosztovszkij egy ízben úgy fogalmazott: „Orosz diplomaták vagyunk, akik országukat reklámozzuk szerte a világon.” Ehhez képest a bariton Putyin nagy kedvence: amikor 2004-ben először lépett fel a Vörös téren, az államfő Hoszni Mubarak egykori egyiptomi elnök társaságában tekintette meg a koncertet (ami azóta hagyomány, Netrebko társaságában), 2009-ben pedig személyes beszélgetésre hívta az énekest.