Hatos Szabolcs;

U19;Budapest Honvéd;Pisont István;

2017-02-14 06:50:00

Nem reális elvárás az elsőség

Pisont István 1993-ban tagja volt a Budapest Honvéd mostanáig utolsó bajnokcsapatának, az egykori középpályás szerint azonban még a jelenlegi, ígéretes szereplés ellenére is korai arról beszélni, hogy a hétvégén folytatódó labdarúgó-bajnokságot újra elsőként zárhatja a Honvéd. A korábbi 31-szeres válogatottal a vasárnapi, jótékonysági öregfiúk-tornán beszélgettünk.

- A maga 46 évével Ön volt az egyik legfiatalabb résztvevője az egykori világsztárokat felvonultató tornának, mégsem lépett pályára. Sérült?

- Fájt a térdem, így nem szerettem volna kockáztatni. Látva a meccseket és a társak sportszerűségét, valószínűleg bírtam volna a tempót, ám mivel jelzett a térdem, féltem, hogy egy hirtelen mozdulat esetén még rosszabb helyzetbe hoznám magam. Inkább nem vállaltam a játékot, pedig szívesen pályára léptem volna.

- Becsülendő, hogy így is leült a társak mellé a kispadra.

- Nem volt kérdés, hogy ha csak civilként is, de ott leszek a többiekkel. Az ok, amelynek apropóján most összegyűltünk szomorú (a tornát a veronai buszbalesetben érintettek megsegítésére szervezte Szokolai László, korábbi kiváló FTC-csatár – a szerk.), ám maximálisan azt a fajta összetartást, barátságot képviselte minden résztvevő együttes, ami jellemezte egykoron a futballközeget. Remek dolog, hogy sokan a régi játszótársak közül még ma is összejönnek, ezáltal hagyományt teremtenek. Remek érzés közéjük tartozni.

- Bosszús a szombati kupamérkőzés után?

- Nincsenek negatív érzéseim a végeredmény alakulása miatt (az FTC 2-1-re verte a Honvédot – a szerk.), sőt: szerintem Lanzafame visszahozta a kispestieket a párharcba. Amellett, hogy a 2-0 sem feltétlenül számítana ledolgozhatatlan hátránynak, nem lett volna igazságos eredmény, hiszen nem láttam akkora különbséget a csapatok között. Kicsit talán balszerencsés volt a Honvéd, s el kell ismerni, hogy a Ferencváros vezetőgólját szabálytalanság előzte meg. Helytállt a csapat, szerintem a kispestiek nem lehetnek csalódottak az eredmény miatt.

- A semleges szurkolók sem panaszkodhatnak – soha rosszabb idénynyitót ne lássunk.

- Kiváló iramú mérkőzés volt. A Ferencvárosnak tisztelet jár azért, mert február közepén is kifogástalan talajú pályán tudtak mérkőzést játszani a felek. A párharc presztízséhez méltó hangulat adott volt, a játékosok küzdöttek, összességében pedig jó meccset láthattunk, ennek örültem. A Fradi játszhat taktikusan a visszavágón, hiszen az előny náluk van, de ez a különbség nem ledolgozhatatlan.

- Ha már a hangulatot említette: Botka Endre – fogalmazzunk így – kevésbé volt népszerű a Honvéd-drukkerek körében, kapott hideget-meleget szombat este. Egykori játékosként megérti a drukkerek reakcióját?

- Megéltem hasonlót, amikor izraeli éveim alatt a Beitar Jeruzsálem után később átmentem a Hapoel Tel-Avivba. Míg korábban kedveltek a Beitar-drukkerek, miután a Hapoelt választottam, az én megítélésem is megváltozott. Valahol érthető, hogy egy budapesti csapat játékosaként, ráadásul annak saját nevelésű futballistájaként közvetlen riválishoz szerződni ellenérzéseket vált ki. Endrét szerették a szurkolók, a bajnokság állása pedig kellően kiélezett, talán ennek is szóltak a negatív hangok. A klubváltásban biztosan közrejátszott több tényező is, amelyek alapján így döntött a játékos, de az biztos, hogy egyik klub – s annak szurkolói – sem szeretnék, ha bármelyik meghatározó tagjuk egy riválishoz igazolna.

- Mint utalt rá, a bajnoki rajt előtt a Ferencváros és a Honvéd is az élmezőnyben található, mindkét gárda bajnokesélyes. Szólhat ez a félév akár a fővárosi csapatok rivalizálásáról is?

- Két különböző felépítésű klubról beszélhetünk, hiszen a Honvéd elsősorban a fiatalokra számít, ellentétben a Fradival, ahol miután bemutatkozott, Nagy Ádám és Nagy Dominik is viszonylag hamar külföldre szerződött. A Ferencvárosnál más a helyzet, hiszen egy kirakatcsapatról van szó. Az Üllői úton olyan együttest kell építeni, ami akár nemzetközi szinten is versenyképes lehet. A Honvédnak szerintem jelenleg nem lehet más a célja, minthogy odaérjen az európai kupaszereplést érő helyre, a Fradival szemben viszont a gyengébb őszi idény után is szinte magától értetődő elvárás a címvédés. Azt gondolom, inkább az utóbbi együttesre nehezedik a nyomás, az Üllői úton ráadásul a télen szinte új csapatot kellett építeni.

- Ön szerint mennyire reális elvárás, hogy a bajnoki címért harcoljon a Honvéd?

- Úgy vélem, ez egyelőre nem várható el tőlük. Jó erőkből áll a keretük, viszont fontos az is, hogy a minőségi kezdőjátékosok mellé hasonló merítési lehetőséget biztosító kispad is adott legyen, e tekintetben pedig azért a Honvéd mégsem vethető össze például a Videotonnal vagy a Ferencvárossal.

- Mindenesetre az utóbbi években mintha új irányt vett volna a kispesti futballélet, hiszen ma már többségében fiatal magyar futballisták húzhatnak Honvéd-mezt.

- Látni kell, hogy elindult egy nagyon komoly folyamat a Honvéd szakmai felépítését tekintve, s pozitívum, hogy így egyre több saját nevelésű, fiatal labdarúgó jut el a nagycsapat keretéig. Ezek a tehetségek az eddigiekben megállták a helyüket, így bizonyították: építhetik rájuk a csapatot ezután is Kispesten. A klubvezetés nagy lépést tett annak érdekében, hogy házon belül pozitív üzenetet közvetítsen: a klubnak fontos az utánpótlása, ahol megéri dolgozni, hiszen a legjobbak eljuthatnak akár a felnőtt csapatig is.

- Ön is fiatalokkal dolgozik napjainkban. Pontosan milyen korosztály(ok) mellett?

- Igen, 2015 óta a SZAC szakmai munkáját vezetem, utánpótlás területen dolgozom. Az U7-től a 19 évesekig felelek a szakmai munkájáért, illetve vezetőedzője vagyok az U19-es együttesnek.

- Továbbra is izgalmas kihívás ez?

- Nagyon szeretem a gyerekeket, s tulajdonképpen az edzői pályámnak a nagyját a korosztályos válogatottak melletti munka tette ki, szóval annak ellenére sem idegen tőlem ez a terület, hogy korábban dolgoztam felnőtt csapatokkal. Úgy érzem, hogy a fiatalok mellett szerzett tapasztalatokat a későbbiekben is tudom majd hasznosítani.

- Végezetül érdekelne a véleménye: a tavalyi sikerek után mire lehet képes a magyar labdarúgó-válogatott az alig másfél hónap múlva, Portugáliával szemben következő világbajnoki selejtezőn?

- Az aktuális forma döntő lesz, így kulcskérdés, hogy a válogatott játékosok megfelelő meccsterhelést kapnak-e addig. Éppen figyeltem, hogy mivel Spanyolországban szinte megszakítás nélkül megy a bajnokság, Cristiano Ronaldo lábában márciusig lesz 20-25 meccs, míg a mieinkben ennél lényegesen kevesebb. Portugáliával játszottunk az Európa-bajnokságon, ismerjük őket, így lekerül a nyomás a játékosokról. Persze ez egy teljesen más meccs lesz, mint a franciaországi volt: Portugália vállalhat nagyobb kockázatot is, ezúttal nem az életükért küzdenek majd. Fizikálisan kell felkészültnek lennie a magyar csapatnak, akkor bármi lehet.