Az út széle - Egyházaknak passzolnák le a szociális otthonokat

Bár folyamatosan tárgyaltak róla, az utóbbi hat évben csak egyetlen szociális intézményt tudott egyházi kézbe adni az állam. Ennek ellenére a kormány nem változtat a tervein, sőt egy napokban megjelent határozatban két évre lekötötte az átadásra szánt költségvetési forrásokat.

Megmagyarázhatatlan módszerrel szaladt előre a humántárca, amikor kiharcolta, hogy kormányhatározat szülessen a ma még állami fenntartású szociális intézmények átadásához szükséges források biztosításáról, ha azok a közeljövőben egyházi kézbe kerülnének. Ha ez egy általános ígéret keretében hangzott volna el, senki nem csodálkozna, de a február 3-án megjelent Magyar Közlöny szerint az idén 8837, míg 2018-ban 21 563 férőhely átadásának forrásait kell majd biztosítania a nemzetgazdasági tárcának. Ezekkel a számokkal kalkulál a kormány annak ellenére, hogy a szociális államtitkárság a Népszavának elismerte, az utóbbi 6 évben mindössze egyetlen intézmény átvételéről sikerült tető alá hozniuk a megállapodást. A Magyarországi Református Egyház az idén már több szerződést is köthet – legalábbis erre lehet következtetni lapunknak adott válaszukból, amely szerint a 2017-re előkészített szerződéseik még nincsenek aláírva. A többi nagy egyház sem ebben az évben, sem 2018-ban nem látja reálisnak ilyen intézmények átvételét.

Pedig különösen a harmadik Orbán-kormány megalakulása óta érezhető a terület vezetőinek vágya, hogy a lehető legtöbb szociális férőhelyet, intézményt adják egyházi kézbe. 2015 nyarán egy konferencián szólta el magát Czibere Károly: az államtitkárság már néhány héttel működésének megkezdése után munkacsoportokat hozott létre, amelyek kéthavonta egyeztetnek az egyházakkal a szociális gondoskodásban vállalt egyházi feladatokról. Csakhogy másfél évvel ezelőtt az is kiderült, hogy egységes, mindenkinek tetsző megállapodás megkötésére nincs esély, így megkezdődött a kiszemelt intézményekhez tartozó egyházmegyék, sőt gyülekezetek „levadászása”. Egyházi vezetők lapunknak megerősítették, többször is eljutottak konkrét épületek, intézmények vizsgálatáig, de arról nem sikerült megállapodást kötni, hogy ki viselje az ingatlanok felújításának költségeit. Az ajánlatok között kizárólag vidéki, felnőtteket ellátó intézmények szerepeltek, amelyekbe megfelelően felkészült szakmai vezetőt kellett volna találni továbbá a szerződésben az egyházaknak vállalniuk kellett volna a dolgozók átvételét és meghatározott ideig történő foglalkoztatását is.

A tárgyalásokról szóló első híradások után nem sokkal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyik sajtótájékoztatóján Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek súlyosan aggályosnak nevezte az átadási szándékot azoknak az intézményeknek az esetében, amelyek korábban nem voltak az egyház tulajdonába. Szerinte ugyanis ellenkezik az állam világnézeti semlegességével, ha „a kormány vagy az önkormányzatok általuk meghatározott egyháznak adják át intézményeiket, ez esetben ugyanis az ő döntésük szabja meg, hogy milyen vallási környezetben kénytelenek az emberek igénybe venni valamilyen szociális szolgáltatást”. Nem véletlen, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára most is csak azt tudta megerősíteni érdeklődésünkre, hogy „az állam részéről az elmúlt években történt megkeresés” az ügyben. Mohos Gábor azonban hozzátette, hogy az egyházmegyék, szerzetesrendek önállóak, saját hatáskörben döntik el, hogy milyen típusú és hány intézményt kívánnak fenntartani, átvenni. Mivel pedig a kormány külön-külön tárgyal velük, a Püspöki Konferenciának nincs átfogó képe az aktuális helyzetről, csak annyit tudnak, hogy az állami kínálat töredékénél merült fel komolyan az átvétel.

A megkeresett területi vezetők még ezt sem erősítették meg. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye nem tárgyal állami fenntartásban lévő szociális intézmény átvételéről és nem szándékozik férőhelyeket átvenni – üzente a Népszavának Fülöp Ernő kanonok, irodaigazgató és hasonló válasz érkezett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből is. „A folyamat nem érint bennünket – írta sajtós munkatársuk.

Az egyes református gyülekezetek is önállóan tárgyaltak, így a végleges listát nem ismeri a Református Szeretetszolgálat központja, de Kőrösi-Gilicze Réka kommunikációs vezető tudomása szerint aláírásra készítenek elő több megállapodást is. A 2018-as átvételekről a minisztériumi egyeztetések még ezután fognak elkezdődni – tette hozzá válaszában. A hírt tegnap Czibere államtitkár is megerősítette lapunknak.

A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége annyit jelzett, hogy 2017-ben várhatóan folytatják a 2015-ben kezdett tárgyalásokat a kormányzattal állami szociális intézmények egyházi fenntartásba történő átadás-átvételéről. Azonban „az egyeztetés jelenleg nem tart ott, hogy konkrétumokról tudnánk beszámolni” – írták. Több intézményt vizsgálunk jelenleg is - fogalmazott a Népszavának Kunos Péter. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott: olyan településeken tudják elképzelni a megállapodást, ahol egyébként is működtetnek szociális otthonokat, és biztosítani tudnák a megfelelő szakmai hátteret a munkához.

Mindezek tükrében még inkább kérdéses: a csekély érdeklődés mellett miért kellett pontos létszámokra lekötni a költségvetési pénzeket? Kérdésünkre az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális államtitkársága azt a választ adta, hogy azért terveztek előre, hogy ha mégis megállapodás születne, akkor annak ne legyen akadálya a fedezet hiánya. Optimista forgatókönyvvel számolva ugyanis szerintük az idén már eljuthatnak átadásokig, mert a kormány célja, hogy az egyházak több lehetőséget kapjanak az intézményfenntartásban, mind az alapellátás, mind a szakellátás területén - írták. A legnagyobb kérdés persze, hogy mindezt hogy élik meg a szociális területen dolgozók és az átvételre kínált intézmények lakói. Telefonhívásaink alapján egyértelmű, hogy a szakma szinte semmit nem tud, de aggódik a közalkalmazotti bérek lehetséges elvesztése miatt. Sokfelé fogalmazták meg, hogy szerintük az egész átadási műsor az állami tulajdonú ingatlanok olcsó megszerzéséről akart szólni, de ha ez mégsem elég nagy üzlet a felújítási kényszer miatt, akkor is több pénzt szerezhetne az ágazat az egyházi kiegészítő normatívák révén. Már csak az kérdés maradt megválaszolatlan, hogy mitől lenne jobb mindez a szociális ellátásra, gondoskodásra szoruló tízezreknek, akiknek a jövője attól a kormányzati értékeléstől függ, ami szerint az egyházak szeretetszolgálatai eddig kiváló munkát végeztek.