Semjén Zsolt;vélemények;versek;művészi munkásság;

2017-03-23 06:45:00

Semjén, a fűzfapoéta - Irodalmárokat kérdeztünk

A politikai obszcenitásra és az irodalomra egyaránt nyitott olvasók kommentáradatban köszörülik a nyelvüket a kereszténydemokrata pártelnök dilettáns sorain. Semjén Zsolt versei a librarius.hu kulturális honlapnak köszönhetően a költészet világnapja óta bejárták a hazai netes sajtót. Irodalmárokat kérdeztünk ennek apropóján arról, megítélhető-e objektíven egy politikus művészi munkássága.

Semjén Zsolt Egyenes úton című verseskötetét a Barankovics Alapítvány még 2008-ban adta ki, de az online tér nem felejt, megőrzi a műveket. Az elmúlt két napban azok is olvasták a miniszterelnök-helyettes verseit, akik máskor kevésbé érdeklődnek a szépirodalom iránt. Hivatalban lévő politikus esetében jobb, ha külön értékeljük a politikusi tevékenységét és a költői teljesítményét – szögezi le Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője.

Nyáry Krisztián szerint politikus is publikálhat verset, csak tudnia kell, hogy azokat főleg politikai alapon fogják értelmezni. „Ha jól tudom, ezeket a verseket Semjén Zsolt még politikai karrierje előtt vagy annak kezdetén írta, de már pártelnök volt, amikor 2008-ban megjelentek, én még akkor olvastam.” – fűzi hozzá a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója. Nem Semjén az egyetlen aktív költőnk a politikusi palettán. Szőcs Géza és Markó Béla mégis megúszta a nevetségessé válást. A miértre esztétikai természetű választ adott Mészáros: „Markó és Szőcs még politikusi szerepük előtt jelentős költői életművet hoztak létre. Előbbi aktív politikai szerepvállalása után visszatért a költészethez, és (részben) megújította líráját. Utóbbi a kilencvenes évek eleje óta kevés verset publikált - ezt csak sajnálni lehet, költői kvalitásait ismerve.” Nyáry szerint is az a magyarázat, hogy esetükben két kiváló költőről beszélünk, akik azonban politikai pályájuk csúcsán költőként háttérbe vonultak. De kettejük közül (eddig) csak Markó költészete tudott megújulni.”

Jók-e a miniszterelnök-helyettes versei, kérdezte lapunk. Sárközy Bence a Jelenkor kiadóvezetője nem gondolkozott még Semjén líráján. „Annyira kevés az élet és olyan sok az érdekes költő.” – fűzte hozzá. Mészáros Sándor bevallotta, hogy kevés művet ismer a szerzőtől, de az a néhány, amit olvasott, nem tette kíváncsivá, „ugyanis azok rettenetesen rosszak. Olyan cikik, hogy már jók - ahogy például Uhrin Benedek bácsi dalai.” Nyáry válasza is őszinte: „Nem jók Semjén versei, bár hasonló színvonalú, sőt, ezeknél sokkal gyengébb munkák is megjelennek nyomtatásban. Egy mélyen hívő fiatalember testi-lelki gyötrődéseinek dokumentumaiként olvasva azonban nem tanulság nélküli szövegek. Csak ez nem az irodalom tárgykörébe tartozik.” Sokfelé módon tud rossz lenni egy vers - egészíti ki a gondolatot a Kalligram vezetője - de ha az ember elolvassa ezt a semjéni négy sort:

Idézet Semjén Zsolt kötetéből
„A kicsukott Isten
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri
önmagunk istenné nyilvánítását.”

"Jézus, értemvérző Arcod

Rúzsként kenem szét arcomon,

Dicsőséged dicsőségem részeként

Önmagamra aggatom."

Káros-e dilettáns szerzőket kiadni? Árt-e a kultúrának, rontja-e az olvasók ízlését? Megoszlik erről az irodalmárok véleménye, Mészáros szerint érdemes árnyaltan végiggondolni ezt a problémát. „Mindig is sok rossz verset adtak ki - ez a nyilvánosság szabadságához hozzátartozik. Az viszont már baj, ha a kritikai reflexió elmarad, mert az olvasóközönség nehezen választja el az ocsút a búzától. Ami viszont kifejezetten káros, ahogy például Semjén Zsolt politikusként lovon bevonult Kézdivásárhelyre. Ezt nehéz költői performanszként értelmezi. Ez egyszerűen ízléstelen volt.” Nyáry szerint tankönyvben, jó költőket is közlő folyóiratban illetve szépirodalmi antológiában káros dilettáns szerző kétes minőségű művét közölni, de üzemi lapban akár üdvös is lehet. A Fedél Nélkülnek is van versrovata, és jó, hogy van – mondja. Nos, ilyenkor az ember kinyitja az ablakot és szellőztet. Pedig munkámból adódóan rengeteg dilettáns költő rossz versét olvastam már. Tévedhetetlenül persze senki sem tudja megítélni, hogy melyik mű dilettáns. Több barátom volt, aki Borbély Szilárd Hosszú nap el című versének publikálásakor figyelmeztetett, hogy vigyázzak, a szerző dilettáns. Semjént Zsolt versei kapcsán most mégis nyugodtan állítom: dilettáns, mert nem ismeri a formákat és nincs alkotó viszonyban a nyelvvel, ezért költőileg állandóan nagyot mond – összegez Mészáros Sándor. Nyáry Krisztián szerint a befogadó közegtől is függ egy szerző megítélése. Egy ügyes diákköltőt a középiskolai lapban másként olvasunk, mintha egy nagy presztízsű folyóiratban jelent volna meg szerkesztői tévedésből, mondja.