Sánta páva

Hosszú procedúra kezdődött el azzal az Európai Unióban, hogy tegnap az Európai Parlament megnyitotta a nukleáris opciót, kibiztosította a 7., atombomba-cikkelyt. A szavazás aránya azt mutatja, hogy rengeteg néppárti képviselő is rábólintott a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali javaslatra, amely a néppártihoz mérten szigorúbban ítéli meg az Orbán-kormány tevékenységét. Megkezdődik az eljárás Magyarország kormánya ellen, mert az országban súlyosan leromlott a jogállam, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete, ami, kiegészülve a korrupcióval, rendszerszinten veszélyes. Ennél is súlyosabb, hogy a javaslat kimondja: vizsgázik az EU, képes-e akkor is megvédeni a saját értékeit, ha azokat egy tagállam veszélyezteti; és erősen torkon ragadja a kormányt, amikor felszólítja az Európai Bizottságot, ellenőrizze szigorúbban az uniós pénzek felhasználását Magyarországon; eközben követeli, hogy a kabinet vonja vissza a lex CEU-t, a civiltörvény javaslatát és a menekültek tranzitzónába zárását. Ha nem, jön a 7. cikkely , amelyet még soha nem alkalmaztak, s amivel elvennék Magyarország szavazati jogát az Európai Tanácsban, az EU legfontosabb szervében. Meglehet, ez sohasem fog megtörténni, de a tegnapi szavazással Orbán Viktor és a kormányfő illiberális álmai olyan pofont kaptak, amitől még a holt is felébredne a "lázadás évét" vizionáló hagymázából.

Hét éve, hogy a miniszterelnök kétharmados hatalma minden nagyképűségével szellemtanyává süllyesztette a parlamentarizmust, gyakorlatilag megfosztotta jogaitól a politikai ellenzéket, minden érdekegyeztető rendszert felszámolva utcára kényszerítette tiltakozni a gyarapodó elégedetlen tömeget. Az Unió pénzéből élteti az országot, miközben négymillió embert nyomorba taszított és a nemzeti jövedelem korrupt újraelosztásával holdudvar-milliomosokat gyártott.

Európa hezitált, mert nem értette az érthetetlent: miért tagja egy ország egy közösségnek, ha annak értékrendjét nem tudja elfogadni.

Orbán közben a hazugságnál nem több rezsicsökkentés révén kétharmaddal nyert 2014-ben, aztán az általa is gerjesztett rendkívüli menekülthelyzettel visszatornázta magát a népszerűségi lista tetejére, és most is ott tanyázik, használva saját médiája hazugsággyárait. Csakhogy a menekültügy pártállástól független mozgósító ereje kipukkadt, fel kellett dúsítani az ördög Soros Györggyel, a CEU-val, a Brüsszel elleni újabb támadással. Amiről Slavoj Zizek szlovén filozófus azt mondta: ezek egyáltalán nem új szövegek, ezeket a holdkóros elméleteket mindig lehetett hallani a partvonalról, csak eddig ilyesmiről a kocsmában beszéltek őrült emberek.

Orbánnak nem volt szerencséje. Nagy-Britannia kilépési döntése, Donald Trump elnökké választása után Európa nem az ő szélsőjobb, illiberális útját választotta, a hollandok, a franciák Európa mellett voksoltak, és nagyon nagy eséllyel a németek is így gondolkodnak. Ebből a szempontból mindegy, hogy Merkel vagy Schulz nyer-e ősszel.

Európa nagy eséllyel ráébredt: újra meg kell fogalmaznia önmagát mint entitást, a saját értékei szerint. Ebben a most születő új európai rendben pedig Orbán Viktornak nincs helye. A táncos páva lesántult.