A Lakók Szövetsége a fővároshoz intézett beadványában merényletnek minősíti a tervezett egységes villamostarifát, merényletnek a fővárosi lakók ellen. Ezt az erőteljes kifejezést mi egyáltalában nem tartjuk túlzottnak.
Valóban merénylet az, hogy a közlekedést akarják megdrágítani nemcsak azért, hogy a főváros bevételeit gyarapítsák, hanem azért is, hogy a magánvállalatoknak a közönség zsebéből többmilliós éri ajándékot adjanak. Hadisarcot akarnak ránk kivetni Sándor Pálék javára.
A tisztelt városházi urak úgy vélik, hogy a háború alatt a főváros népét a különböző nyúzók még nem nyúzták meg eléggé: most ők maguk veszik a nyúzókést a kezükbe, Sándor Pál urait is fölszerelik ilyen szerszámmal és együttes erővel esnek a még megmaradt bőrünknek. Hát ez csakugyan merénylet, olyan merénylet, amelyet, nem lehet elég súlyosan elítélni és — ha elkövetkezik az ideje — elég súlyosan megtorolni.
Többször ismertettük már azt a szemfényvesztést, amelyet az egységes tarifa cégére alatt akarnak véghezvinni. A minap a közlekedési bizottság fogadta el a tanács tervezetét bizonyos módosításokkal; szombaton a pénzügyi bizottság is hozzájárult a tervezethez.
Egységes tarifának nevezték el a közlekedés megdrágítását. A 12 filléres jegynek és a 16 filléres jegynek ezentúl 20 fillér legyen az ára, azt akarták a főváros urai. Pedig nem egyéb ez, mint a közönség megsarcolása.
Népszava 1917. július 1.