Fidesz;finanszírozás;egyházak;

2017-07-05 08:08:00

Egyházi trend

Bár az én hittársaimról van szó, hívőként sem érzem teljesen korrektnek, amit a kormány a tágabban értelmezett egyházfinanszírozásban művel. A közpénzből felújított, majd ingyenesen átadott ingatlanok, az eredeti mértékükön és funkciójukon sokszorosan túlterjeszkedő jóvátételek, a kiemelt állami normatívák beleütköznek a méltányosság és az igazságosság küszöbébe – elbuknak egy olyan teszten, ahol a morális vezető szerepre igényt tartó szervezeteknek kizárólag az eminensek közé lenne szabad tartozniuk. Állampolgárként, adófizetőként és szavazóként azonban sokkal súlyosabb kifogásokat is találok a Fidesz által kialakított, egyházi részről pedig tudomásul vett gyakorlatban. Jogelméleti értelemben a nagy egyházakat legfeljebb a koruk különbözteti meg – mondjuk – a TASZ-tól: civil szerveződés mindegyik, kívül az államműködés keretein. Ha az egyiknek nem nézzük el, hogy beleavatkozik úgymond a politikába, a másikat miért tüntetjük ki miatta?

A sokféle csatornán az egyházakhoz érkező közvagyon alkotmányos kérdéseket is fölvet az állam és az egyház szétválasztásáról. Abban a pillanatban azonban közbotránnyá válik, amikor a kezdeményező párt politikai ellenszolgáltatást kér és kap érte, hiszen onnantól nagyon nehéz megkülönböztetni a közös javak terhére történő szavazatvásárlástól. Akit most zavar, hogy senki által nem választott civilek szakpolitikai kérdésekben kormánykritikus álláspontot foglalnak el, az – reméljük – akkor is tiltakozott, amikor az egyik legfőbb katolikus méltóság a 2010-es választás előtt az akkoriban még ellenzéki Fidesz mellett agitált. Hitelesen mérni ugyanis csak egyféle mércével lehet, és a hitéletben aktív polgártársaink biztosan tudják: az egyház (a hívők gyülekezete) sokféle feladatot kapott ugyan Jézustól, de a hatalmi viszonyok manipulálása garantáltan nem volt a listán.