Tragédiák a Balatonban - Tízéves rekord dőlt meg

Az utóbbi tíz évben egyszer sem vesztek olyan sokan a Balatonba, mint az idén már eddig. Az okokról és a megoldásokról megoszlanak a vélemények.

Az idén eddig már 13 ember holttestét emelték ki a Balatonból. A tó „használóinak” biztonságáért küzdők úgy mondják, egyetlen tragédia is túl sok, ám ez a szám nem csak abszolút értelemben kiugróan magas. Az elmúlt tíz évben ugyanis egyszer sem történt olyan sok tragédia, mint az idén – ráadásul, miként a hozzáértők aggódva megjegyzik, még csak augusztus eleje van. A tó biztonságéért felelős Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság statisztikáiból az is kiderült, hogy a sok tragédia nem váratlan: ha lassan is, de az utóbbi öt évben folyamatosan nőtt a halálesetek száma.

A rendőrkapitányság szerint a tragédiák gyakorisága szorosan összefügg azzal, hogy mennyien pihennek a Balatonnál, s miként alakul a vendégéjszakák, illetve a forró nyári napok száma. Márpedig az idén nyaralóból és meleg napokból sincs hiány a tónál. „Amikor az idegenforgalom növekedését tapasztaljuk, ezzel arányosan mérhető a rendkívüli esetek, balesetek számának alakulása is” - magyarázta a rendőrség.

A 13 eddigi tragédia kapcsán a KSH adataira hivatkozva afféle viszonyítási pontként megemlítették azt is: évente több mint másfél millió ember látogat a Balatonhoz, s közülük jó időben egyszerre 400 ezer ember van a partokon és a vízben a tó 150 kijelölt fürdőhelyén. A rendőrség kitért arra is, hogy a tragédiák mellett sokakat sikerül kimenteni: a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság munkatársai 2016-ban 136 esetben 321 embert, míg az idén eddig 109 esetben 284 főt mentettek ki.

Míg a rendőrség elsősorban a Balatonnál pihenők számának növekedésével és a kánikulai napok sokaságával magyarázza a tragédiák számának növekedését, egészen másként közelít a helyzet megértéséhez a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata, amely 1999 óta dolgozik azon, hogy speciálisan felszerelt, a legnagyobb viharban is bevethető motorcsónakokkal, jól képzett szakemberekkel, strandokon szolgáló vízimentőkkel javítsa a biztonságot.

A szervezet elnöke, Bagyó Sándor az újabb és újabb tragédiák miatt Facebook-posztban fakadt ki. Írásához egy szonárképet (a víz alatti keresésekhez használt készülékkel készült - a szerk.) csatolt, amelyen, ha nehezen kivehetően is, de egy víz alatti, élettelen test látható.

A posztban Bagyó önkritikusan úgy fogalmazott: „Azt gondolom, nem teszünk meg mindent a tragédiák bekövetkezése ellen. Talán nem elég agresszív a kommunikációink, de néha már-már erőtlennek érzem magunkat a közönnyel szemben. Azt érzem, hogy ez így kevés, többet kell beszélnünk és cselekednünk.” Azt is írta: „Hiszem, hogy közösen jobb eredményeket érhetünk el! Óvodás kortól felnőtt korig mindenkit be kell vonni a párbeszédbe és azonnal cselekednünk kell!”

Amikor az elnöknek felvetettük, hogy a rendőrség szerint a romló számok a tó népszerűségével, a fürdőzők számának növekedésével van összefüggésben, úgy reagált: "Világos, hogy a tendenciák rosszak, de mi nem a statisztikákkal akarunk foglalkozni. Az a célunk, hogy ráébresszük az embereket az egyéni felelősségükre, arra, hogy néhány egyszerű, de életbevágóan fontos alapszabályt betartva elkerülhetők a tragédiák. Újból és újból kell fel kell hívnunk ezekre az elemi ismeretekre a figyelmet, ezredszer is figyelmeztetni kell őket, mert úgy látszik, másként nem megy."

Bagyó Sándor kiemelte azt is, hogy szemléletváltásra lenne szükség más területen is. Tapasztalatai szerint ugyanis a felnövekvő generáció jelentős része nem tud úszni, nem tudja, mit szabad és mit nem a vizekben és a tóparton, nincsenek tisztában a veszélyekkel, kockázatokkal. Mindez - miként pénteki újabb posztjában is írta – nem független attól sem, hogy a szülők nem tudnak, nem akarnak eleget foglalkozni a telefonok, tabletek, számítógépek mellett felnövő gyerekeikkel, akiknek ezért semmiféle tapasztalatuk nincs a természetről, így annak veszélyiről sem. Épp ezért – tette hozzá Bagyó – végig kellene gondolni azt is, hogy az oktatás miként kaphatna nagyobb hangsúlyt a képzési rendszerben.

Szomorú csúcsok

Az 1990-es évek elején kiemelkedően magas volt a vízbefulladások száma, 1992-ben például 46-an vesztek oda. 1993-ban 30-an, de még 1998-ban is 23-an haltak meg. 2010-ben az eddigi legkevesebb, 5 tragédia történt.

Leggyakoribb baleseti okok

- Sokszor egy korábbi alapbetegségből származó rosszullét utáni eszméletvesztés, embólia, vagy szív- és érrendszeri, keringési betegség során fellépő hirtelen halál áll a háttérben

- Úszni nem tudók ugranak mély vízbe vízibicikliről, sporteszközről, vízi járműről

- Túl sekély vízbe ugranak fejest

- Felhevült testtel ugranak a vízbe

- Virtuskodás

- Alkoholos befolyásoltság

- A vízbefulladások jelentős része nappal és kánikulában, vagy legalábbis jó időben történik, amikor az emberek figyelme lankad, a felelősségérzete csökken, a rosszullétre való hajlam pedig, különösen a beteg és idős embereknél megnő

A közvélemény sokkolása: halállal az életért

Sokkolta a közvéleményt az, hogy Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke egy a Balatonban talált élettelen testről készült szonárképet csatolt nagy visszhangot kiváltó Facebook-posztjához. Mint elmondta, úgy érzi, kegyeletet és jogszabályt sem sért a képpel, ugyanakkor talán sikerül felráznia az embereket, és ráébresztenie őket arra: „Akár te is lehetsz egy ilyen képen, ha nem tartod be az alapvető szabályokat!”.

Noha Bagyó Sándor posztja nem egy tudatos kampány része, a sokkoló hatású figyelemfelhívás, ha nem is mindennapos, de bevett módszer baleset-megelőzésben – Magyarországon is lehetett már találkozni hasonló akcióval. Akadt olyan közlekedésbiztonsági program, amikor balesetben összetört autókat helyeztek el forgalmas fővárosi kereszteződésben, így emlékeztetve a vezetőket arra, hogy bármikor megtörténhet a baj.

A sokkoló hatású kampányokat különösen sokszor használják Angliában. Ott több olyan rövidfilm is készült, amelyben a vezetés közbeni „telefonozás” veszélyeire hívják fel a fiatalok figyelmét egészen megrázó módon. Az egyiken azt látni: három fiatal lány utazik egy kocsiban, zenét hallgatva, jókedvűen, miközben a sofőr üzenetet küld egy fiúnak. Ekkor a kocsi átsodródik a másik sávba, és frontálisan ütközik a szemből érkező autóval. Ezután lassított felvételen, életszerű képsorokon látni, ahogyan a tehetetlenül ide-oda csapódó lányok brutális sérüléseket szenvednek. És a film itt nem ér véget: láthatjuk azt a pillanatot is, amikor a sérült, véres sofőrlány felismeri, hogy a már halott barátnőivel együtt beszorult a roncsba.

Az, hogy a vízimentők posztja milyen hatással lehet a közvéleményre, egyelőre kérdéses. Siska Mátyás kommunikációs szakember érdeklődésünkre azt mondta: néhány évvel ezelőtt és főként Nyugat-Európában használták gyakran a sokkoló kampányokat, Magyarországon ez a módszer kevéssé mutatkozott eredményesnek. Szerinte önmagában a sokkhatású képnek akkor lesz hosszabb távon hatása, ha a fotó keltette hirtelen támadt figyelmet például a vízimentők meg tudják ragadni, ki tudják használni a lehetőséget arra, hogy üzeneteiket eljuttassák az emberekhez. A kommunikációs szakember sarkítva azt a példát említette: bármilyen brutális erejű is a szonárkép, nem szívesen osztják meg az emberek az Facebookon, de például életmentő tanácsokat, tippeket, aktuális oktató anyagokat alighanem most minden eddiginél könnyebb lehet népszerűsíteni a közösség médiában. Ez egyébként meg is történt: a vízimentők pénteken már tanácsokat, ötleteket tettek közzé közösségi oldalukon.