Szerintem;hulladék;környezetvédelem;

2017-09-06 08:33:00

Jövőnk nagy kérdése

Szentgyörgyi Zsuzsa Hulladék mindenütt című írásához (Népszava Szép szó melléklete,  augusztus 19.) szólnék hozzá. Szakmám szerint jogász vagyok, de több évtizedes munkám során sokszor került elém környezetvédelmi ügy is. Megtapasztaltam, miként lehet az információkat célirányosan csoportosítani, alakítani, tompítani, de azt is, hogy a szakkérdéseket érthetővé lehet tenni a nem szakmabeli döntéshozók számára is. Igaza van abban, hogy az erőműfajtákról való döntéskor a keletkező hulladék elhelyezését számításba kell venni. Helyes és fontos, hogy felhívja a figyelmet a naperőműveknek az atomerőművekhez képest jóval rövidebb élettartamára és a belőlük keletkező hulladék sokkal nagyobb mennyiségére. De úgy tűnik, ezt hangsúlyozva az atomhulladék problémát egyúttal kisebbíti is. Augusztus 27-én ismét látható volt a Spektrum tévécsatornán a Csernobil 30 év távlatából című német dokumentumfilm. A film bemutatja az 1986-os katasztrófa máig ható következményeit. A film másik témája egy bezárt németországi atomerőmű leszerelése, ami már 25 éve folyik és még 40 évig fog tartani. Ugyancsak Németországban van az a lezárt atomtemető, ahová évtizedekkel ezelőtt helyeztek sugárzó hulladékot. Akkor még teljesen biztonságosnak ítélték a 700 méter mélyen lévő régi sóbányát, de mostanára kiderült, hogy vízszivárgás miatt ki kell üríteni. Szentgyörgyi Zsuzsa írásában reményt kelt, amikor arról szól, hogy a tudomány, a technika fejlődése megoldást ígér az atomhulladék problémára. De mikor, milyen áron, és ki fogja ezt finanszírozni? Addig is azonban nem egyoldalúan, de közérthetően kellene tájékoztatni, megértetni az emberek felelősségét saját magatartásukért, életvitelükért. Mindez nehéz feladat.