A hülyeség mint politikai hitvallás

Akadnak gondolatok, amelyek tökéletesen alkalmazhatók többféle helyzetre. Itt van például a következő: "Vannak ilyen napok. Amikor az ember csupa hülyével találkozik. Aztán a végén már akkor is elfogja a gyanakvás, ha a tükörbe néz." A nagyszerű detektív, Phil Marlowe "kitalálójának", Raymond Chandlernek e mondatait nemrég idéztük, annak kapcsán, hogy a mai magyar világot a gyanakvás, a félelem, s ezzel összefüggésben a feljelentősdi is jellemzi. Ezúttal viszont koncentráljunk arra részre, hogy vannak olyan napok, amikor az ember csupa hülyével találkozik. Meglehet, a jelenlegi hatalom egyik kulcsfigurája is ezt érzékeli - vagy talán más mozgatja -, mindenesetre gyakran beszél a hülyeségről.

Kósa Lajos néhány hete azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy közölte, "egy ideje azt csinálom, hogy ha hülyeséget kérdeznek, még nagyobb hülyeséggel válaszolok". Ami még szimpatikus is lehetne, hiszen vannak helyzetek, amikor az irónia, a gúny hatásosabb bármilyen más reakciónál. Az persze már baj, ha pontosan nem derül ki, mikor gúnyolódik és mikor nem. Erre is van példánk. A Fidesz frakcióvezetője nemrég azt a kijelentést tette, hogy "a hülyeség nem betiltható, ezért nem is foglalkozunk vele". Azt kérdezték ugyanis tőle, valóban módosítani akarják-e azt a júniusban elfogadott ún. plakáttörvényt. Kósa nyilván látta „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható” üzeneteket, s annak mintájára fogalmazott így.

Itt aztán már erős kétségeink lehetnek. Gyanakszunk, hogy ebben már egyáltalán nincs semmilyen vicc. Sem gúny, sem irónia. A hülyeség emlegetése politikai hitvallás és komoly háttere van. Gyökerei a nem oly távoli, mégis sokszorosan túllépett múltba nyúlnak, amikor a kedves vezető és egykori kollégiumi szobatársa vállvetve küzdött azért, ami 2010, majd 2014 után valóság lett. Amikor még a Fidesz hatalmának pénzügyi megalapozója nem jött rá, hogy barátja inkább a G-nap névadója lehet, a miniszterelnök pedig nem hirdetett könyörtelen harcot a hűtlen társ ellen. Simicska Lajos sokszor idézett - és alapvetéssé lett - mondása: „Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”. Így reagált azokra a támadásokra, amelyek az először kormányon lévő pártját érték a Kaya Ibrahim-ügy kirobbanása miatt.

S bár azóta sok minden történt, a jó mondatokkal, a fontos rendező elvekkel nincs miért szakítani. Alkalmazásuk ugyanis dupla haszonnal jár. Orbán Viktor mégsem lehet ott mindenütt. Elég neki, ha meghatározza az irányvonalat, s kiadja az ukázokat. Bár maga is gyakran megszólal, azért sok magyarázatot kénytelen famulusaira hagyni. Ők pedig - finoman szólva - változó színvonalon képesek csak megvalósítani a központi irányelveket. Ennek következményeit naponta élvezhetjük. Amikor Németh Szilárd, Budai Gyula, de még akár Semjén Zsolt áll csatasorba, hogy megmondja a tutit, bizony gyakorta hallunk, látunk égbekiáltó ostobaságokat. De valamennyiük esetében érvényes Simicska tanítása, s most már Kósa útmutatása is, miszerint a hülyeség nem betiltható. Ha nem, hát nem - el kell viselni a megfelelni vágyást általában nem európai színvonalon kifejező, magukat politikusnak tartó egyedeket is.

A cél ugyanis szentesíti az eszközt. Ez pedig a közönség állandó megdolgozása és éberen tartása. Folyamatosan fel kell idézni, hogy az egyre csökkenő, de még mindig létező nem baráti média az ellenséget szolgálja. Az ellenség pedig ott van mindenütt. Fő alakja természetesen Soros György, akinek ügynökei elvégzik, amit feladatul szab nekik. Eltüntetendő bázisaik a civil szervezetek, már folyik hadállásaik gyengítése. De persze tartani kell Simicskától és a Jobbiktól, nem különben a baloldaltól, Gyurcsány és most már Botka is veszélyeztetik édes hazánkat. Olyanok, mint a migránsok, meg az őket támogató Brüsszel. És így tovább, a végtelenségig. A lényeg, hogy nincs akkora hülyeség, amit ne próbálnának eladni. És az állandó ismétlés kétségkívül hatékony.

Miközben ugyanis a maguk számára minden hülyeséget megengedhetőnek tartanak, az embereket teljesen hülyének nézik. Erre épül a propaganda és a kommunikáció. Arra számítanak, hogy bár sokan rájönnek erre, de a többség alakítható és meg is fogható a maguk számára.

Hibák persze néha becsúsznak, de ez elkerülhetetlen és a hatalom köreiben bocsánatosnak számít. Jó példa a szolnoki polgármester esete. Egy tavaly októberi képviselő-testületi ülés végén Szalay Ferencnek bekapcsolva maradt a mikrofonja. „Ennyi hülye vén kurvát” – mondta, miután egy idősebb hölgy tiltakozott egy helyi projekt ellen. Botrány lett, de a dolog ennyiben maradt. Szalaynak esze ágában sem volt lemondani. Az idén pedig a fideszes többségű megyei közgyűlés neki ítélte az év polgármestere díjat. Feltehetően egyeztettek róla magasabb helyekkel. Ha meg nem, legfeljebb előveszik Simicska és Kósa alapvetéseit.

Már a parlamentben is elhangzott egy vitában, hogy "Gyurcsány Ferenc egyszerűen meghülyült.” De aztán Kósa "finomított" a diagnózison. Szerinte a DK elnöke őrült. Amikor hiányoznak az érvek, jöhetnek az ilyesfajta minősítések. A fegyvertár kimeríthetetlen.

Chandlerrel szólva, vannak ilyen napok. De túl egyszerű lenne a hülyeség szintjére degradálni a politikát, még ha a hatalom emberei meg is próbálkoznak vele. És ők a jelek szerint sosem néznek tükörbe. Nem is gyanakodnak...