Bihari Tamás;

költségvetés;Romhányi Balázs;Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest;

2017-10-02 07:22:00

Romhányi: Orbán kijelentése hazug bók a szavazóknak

Normális demokráciákban a végrehajtó hatalmat azért hívják annak ami, mert az a feladata, hogy végrehajtsa, amit a törvényhozás előír. A magyar kormány és annak feje, ezt pont fordítva gondolja.

Az országgyűlés gyakorlatilag szabad kezet adott a kormánynak az állami bevételek felhasználására, így szinte ellenőrzés nélkül százmilliárdok sorsáról dönthet a „fék”-telen végrehajtó hatalom - mondta egyebek mellett a Népszavának Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője.

- A napokban azt mondta egy beszédében a miniszterelnök, hogy a magyar költségvetés 18 ezer milliárd forintjába az unió csak 1800 milliárdot fizet be évente és a hazai gazdaság e nélkül is növekedne. Ilyen erősek vagyunk?

- Közgazdaságilag nem értelmezhető a kormányfő kijelentése. Nem lehet a magyar gazdaságból „kivonni” az Európai Uniót. Szerencsére sok csatornán keresztül, szövevényes rendszerben be vagyunk ágyazva a közösség gazdaságába. De hogy néhány konkrétumot nézzünk: a miniszterelnök említette számok szerint az uniós források nélkül a költségvetési hiány a GDP-nek nem 2-3, hanem 5 százalékkal magasabb, 7-8 százaléka lenne. Még ha leszámítjuk ebből azt a 300 milliárdot, amit befizetünk az EU költségvetésébe, akkor is belátható, hogy 2-3 éven belül fenntarthatatlan adósságspirálba kerülne az állam. Ezt még gyorsítaná, hogy EU-tagság nélkül nyilván nem lenne ilyen alacsony az államadósság kockázati felára sem. Az uniós források persze nemcsak az államnak, hanem a magángazdaságnak is hiányoznának.

- Orbán Viktor még azt is hozzátette, hogy a magyar gazdaság fejlődése a magyar emberek munkájának, erőfeszítéseinek köszönhető. Ez azért jól eső elismerés. Vagy nem?

- Ez egy hazug bók a szavazóknak. Jó lenne, ha így lenne. Nyilván keményen és jól dolgoznak az Audi alkalmazottai, de mit csinálnának, ha a német tulajdonos holnap összecsomagolna és elvinné a gépeit?

- Szoros összefüggés van a költségvetés és a gazdaság állapota között?

- Rövid távon mindenképpen. Ha jól megy a magángazdaságnak, nőnek a költségvetés bevételei, s ezzel némileg tompítja a kilengéseket. Amikor pedig gyengélkedik a gazdaság, akkor csökken az adóteher és ez által kisebb a visszaesés. Ezt nevezi a közgazdaságtan anticiklikus gazdaságpolitikának. Magyarországon az állam legalább harminc éve csillapítás helyett még növeli is kilengéseket. Jó időkben túlköltekeznek, ezért recesszióban kénytelenek megszorítani. Ez az éretlen demokráciák egyik tipikus problémája. Most éppen a kormány azzal dicsekszik,milyen jól teljesít a gazdaság, de ha ez igaz, akkor nem 2,4 százalékos költségvetési hiányt kellene megcélozni. Mi lesz, ha nem dübörög majd a gazdaság. Akkor vagy jócskán 3 százalék fölé ugrik a hiány, ami elindíthat egy eladósodási spirált, vagy a kormány kénytelen lesz megszorítani, vagyis megint rossz időben húzza meg a nadrágszíjat.

- Az elmúlt évek igazolták a költségvetés tavaszi-kora nyári elfogadását?

- Több szempontból sem. Nem vált a költségvetési politika kiszámíthatóbbá, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormány sem veszi komolyan a saját költségvetését. Menet közben jönnek az ötletek, hogyan kellene belenyúlni az adórendszerbe, vagy hová kellene önteni néhány százmilliárdot. Ezekből ugyan sokszor nem lesz semmi, de sosem azért, mert „a parlament már lezárta a költségvetést”. Európában egyedülálló mértékben szabad keze van a kormánynak abban, hogy egészen mást csináljon, mint ami amit a parlament jóváhagyott. Mivel szinte semmi sem köti a kormány kezét, értelmetlen dolog lenne kiszámíthatóságról beszélni. Kifejezetten romlott az átláthatóság is, hiszen a költségvetési törvényjavaslat áprilisi készítésekor rengeteg olyan információ hiányzik még, ami a hagyományos őszi költségvetési vita idején már ismert lenne. Hogy mást ne mondjak, nem ismertek az előző évi (a 2018-as törvény esetében a 2016-os) tényszámok, de az állami cégeknek is csak május 31-ig kell elkészíteniük az előző évi beszámolójukat. Rengeteg olyan információ hiányzik még, ami a hagyományos őszi költségvetési vitákon már ismert.

- Mérhető a költségvetés átláthatósága?

- A költségvetési rendszerek átláthatóságát nemzetközi szinten az Open Budget Survey méri, amelyben Magyarországról a Költségvetési Felelősségi Intézet vesz részt. A legutóbbi 2015-ben publikált mérési körben nálunk gyengébben csak a balkáni országok teljesítettek, ami nagyjából elhelyezi Magyarországot ezen a térképen. A következő publikáció 2018-januárjában várható.

- A kormány szerint mindenféle nemzetközi lista nagyon szubjektív és elfogult. Ez az index nem az?

- Ez az index nem véleményeket gyűjt és elemez, hanem tényeket. Mint például, hogy van-e nyilvánosan elérhető költségvetési javaslat? A kormánynak lehetősége van véleményezni ezt az elemzést és ellenérveket is megfogalmazhat. Normális demokráciákban a végrehajtó hatalmat azért hívják annak ami, mert az a feladata, hogy végrehajtsa, amit a törvényhozás előír. A magyar kormány, vagy annak feje ezt pont fordítva gondolja és a rendszert is ehhez igazította. A költségvetés a kormány belügye, minden nyilvános vita kerülendő, ezért arra nem hagy lehetőleg sem időt, sem fórumot.

- Ha a költségvetés a kormány belügye, akkor honnan tudhatjuk meg mi, adófizetők, akik összeadjuk a pénzt, hogy miért, ki a felelős?

- A mostani rendszerben erre nemigen van mód, mert úgy van kitalálva, hogy a felelősséget mindenki másokra háríthatja. Jó példa erre, amikor az adófizetők 1 százalékot felajánlhattak parlagfűmentesítésre. A nagyjából 1 milliárd forintnak még közvetve és jóindulattal is csak egy minimális részét költötte az agrártárca az adófizetők által rendelt célra. Mindenki másra hivatkozott: hogy „a kormány döntött”, meg „a törvényi felhatalmazás”, kinek milyen képzelőereje volt, de sem felelőse, sem konzekvenciája nem lett az ügynek. Ráadásul a szabályok sem változtak azóta, vagyis ilyen történetek ma is bármikor előfordulhatnak. Ez a fajta maszatolás a hatalmon lévőknek elemi érdeke.

- Ilyen ügyekben a leggyakrabban hallott érv, hogy „az intézkedés megfelelt a jogszabályoknak”, vagy „parlamenti felhatalmazással történt”. Ez elfogadható magyarázat?

- A kormány és a kormánypárti frakció közösen és módszeresen kiüresítette a parlamenti felhatalmazás fogalmát. Egy normális parlamenti felhatalmazás mond egy keretösszeget (esetleg formulát) és egy célt, amire a közpénz felhasználható. Ha a törvény szerint gyakorlatilag a kormány azt csinál amit akar, akkor a parlament nem felhatalmazást adott, hanem lemondott költségvetési jogairól. A törvényt megszavazó képviselőket persze terheli ezért a felelősség, de ettől még a kormány nem takarózhat vele.

- A reálgazdaságot mennyire befolyásolja ez a költségvetési szabad kéz politika?

- A szabályozási, költségvetési, vagy éppen adózási bizonytalanságok jelentős károkat okoznak a gazdaságnak. Persze azt nagyon nehéz számszerűsíteni, hogy melyek azok az üzletek, beruházások, amelyek e bizonytalanság miatt nem jöttek létre. Sokat mondó tény, hogy Bojár Gábor, az Aquincum Institute of Technology (AIT-Budapest) magánegyetem alapítója írta, hogy a CEU helyzetének elbizonytalanodása következtében megfeleződött a jelentkezők száma – az AIT-n. A jelenlegi körülmények között elsősorban az olyan óriások hajlandók beruházni, mint például a Mercedes, vagy az Audi, mert a vezetőik ha hívják, a vonal végén Angela Merkel veszi fel a telefont. Ne csodálkozzunk, ha az erős multik kerülnek túlsúlyba. 35 éves hagyomány, hogy ha választani kell a választópolgárok és a külföldi kötvénytulajdonosok között, akkor a magyar kormányok mindig a kötvénytulajdonosok mellett döntenek. Ugyanezt tette az Orbán-kormány is például 2012 elején. Önmagában ez nem baj. A baj az, hogy ezt a választási kényszerhelyzetet rendszeresen előállítjuk, de ez csak nekünk baj. A kötvénytulajdonosoknak ebben a helyzetben teljesen mindegy, hogy a magyar gazdasággal mi történik, nekik nincs okuk az aggodalomra. Lehet, hogy nem az történik amit mi szeretnénk, de biztosan az fog történni, amit ők szeretnének, tudniillik ki lesznek fizetve a kötvényeik.

- Így a választások előestéjén már illik az ellenzéknek is előrukkolni gazdasági és társadalompolitikai terveivel. Ezek a programok milyen hatást gyakorolhatnak a költségvetésre?

- Ilyen programoknak egyelőre legföljebb a nyomait láthatjuk. Inkább csak néhány oldalas tervezetekre, vagy politikusi nyilatkozatokra támaszkodhatunk. Szinte biztosan minden ellenzéki párt progresszív szja visszaállításával fog kampányolni. Az ellenzéken és a hazai közgazdász szakmán kívül a nemzetközi szervezetek szerint is túlzottan magas az alacsony jövedelműeknél az adóék, miközben éppen abban a körben a legsúlyosabb a foglalkoztatási probléma. A jövedelmi felső tizedtől a jelenlegi oktatási, egészségügyi, stb. helyzetben viszont többet is érdemes lenne beszedni, mint a mai 15 százalékos kulcs. Kérdés, hogy ki hogy képzeli el az átalakítást. Lehet nullszaldósan átrendezni a terheket a szegényektől a gazdagokhoz, lehet belemenni egy populista versenybe, hogy eltérő mértékben ugyan, de mindenkinek csökkentik az adóját, vagy lehet az alacsony jövedelműek adócsökkentésénél nagyobbat emelni a jól keresőknél azért, hogy az így keletkező pluszból finanszírozza az oktatási, egészségügyi és más hasonló kiadási többleteket. Mindenképpen foglalkozni kell a 27 százalékos áfával, amely a legmagasabb Európában. Szakértők szerint ez a magas kulcs önmagában felhívás keringőre, tessék itt adót csalni, mert itt éri meg leginkább. Ennél is kártékonyabb a szelektív áfa-csökkentés. Azt üzeni, hogy a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ágazat vagy inkább lobbicsoport számíthat versenyelőnyre, tehát a gazdasági teljesítmény ismét alapvetően politikai dimenziókban dől el. Szerintem nincs más alternatíva, mint megszüntetni a szelektivitást és ha nem is 27 százalékon, de egy elfogadhatóbb szinten, 24-25 százalékon a lehető leginkább egységesíteni kell az áfa-kulcsokat. A jutalmazó-büntető rendszerként használt adózás csak egyik példája a túlbonyolított, mikromenedzselt szabályozási rendszereknek, amelyeket valójában már maga a kormány sem képes átlátni, ezért állandó barkácsolásra kényszerül. Hatékonnyá kell tenni a kormányzati munkát és a kormánytisztviselők helyett ismét köztisztviselőknek kell a közszférában dolgozni. A mai modell szerint a kormánytisztviselő bólogatójános, aki „akadékoskodás” nélkül végrehajt, Egy köztisztviselőnek viszont kötelessége a politikusoknak is elmondni az ellenérveket, felhívni a figyelmet a nem kívánt mellékhatásokra. Most a politika nem kíváncsi ezekre, ami egyre inkább amortizálja a közszolgálatot.