Hová menekülnek?

A magyar társadalom többsége napjainkban a belőle kisajtolt adóterhek nyűge, a megélhetési erőfeszítések igájában él. A mind tömegesebb szegénység szociális és erkölcsi súlya alatt roskadozunk, miközben folyik a nemzeti vagyon újraosztása, privát célokat szolgáló kifosztása. Adóinkból, közpénzből hatalmas miniszterelnökségi és kormányzat apparátust és manipulációs ipart hoztak létre. Kegyenceik - döbbenetes iramban - ezekből a másra hivatott alapokból tollasodnak, gazdagodnak. Adottságaink, lehetőségeink, tennivalóink felmérése és közös akarattá szervezése helyett a jövőnk, mint a homok, kipereg ujjaink közül. Sorsszerűvé, történelmi fátummá szilárdul a vergődésünk. Demokratikus politikai ellenzékünk vajon a túlélés mentőcsónakjaiban hová menekül? Csak a saját jövőjével törődik a történelmi útkeresés és építés, a szociális és erkölcsi felelősségvállalás, a tényleges cselekvés helyett? Hol van az alternatíva? Hol a járható út? Hol a vállalható jövőkép? Mintha elfeledték volna, hogy csak a felvállalt és becsülettel szolgált feladat formálja, teremti a vezető személyiségeket, azokat a közösségeket, amelyek megalapozhatják a következő nemzedékek jövőjét.