Dizájn van, könnyűipar nincs

A korábban ipari háttérrel megtámogatott művészet mára kevesek kiváltsága, hazai képviselői azonban rendületlen lelkesedéssel dolgoznak jobbnál jobb alkotásokat létrehozva.

Manapság a fodrász is, a cukrász is dizájner, van ilyen drog is. Általában a dizájner ruha vagy táska terjed el fogalomként a médiában, s amit a többi tervező képvisel, többnyire elsikkad. Korábban az iparművészet volt a dizájn megfelelője; olyan művészeket, alkotókat jelentett, akik az ipar segítségével hoztak létre alkotásokat – magyarázza Mascher Róbert dizájner, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) elnöke. Hogy mit jelent a magyar művészek számára a dizájn, vagy hol áll a hazai iparművészet, az egyesület 35 éves fennállásának alkalmából nyílt FISE35 art.craft.design kiállítás kitűnően példázza. A különféle művészeti technikák és alkotások keveredése impresszív, átütő erejű installáció keretében jelenik meg a B32 Galéria tereiben.

A 250 kiállított mű között sok a funkcióval bíró, használati tárgynak is minősülő darab, s több olyan textil- vagy üvegalkotás is látható, amelynél különleges technikai megoldásokkal játszottak a készítők. Az iparművészet rejtelmeivel még csak ismerkedő látogató sem tud szó nélkül elmenni a mozgó, zenélő, vakura fénylő darabok mellett. – Az üvegtárgyak, ékszerek vagy a nagyobb összefüggő alkotások gyakran a képző- és az iparművészet átfedésében mozognak, de az Egyesület alapvetően az alkalmazott művészeket tömöríti, kimondottan szobrász, festő nincs köztünk. Ám mivel az autonóm művészet határán mozgunk, a határterületek elmosódtak – hangsúlyozza Mascher. Olyan fiatal iparművészekről van szó, akik az elektronikával együtt nőnek fel, műveik reagálnak a technikai újításokra.

ÁBEL TAMÁS: 99% of Love

A vetített animációkban vagy ruhadarabokban, étkészletekben olykor visszaköszön egy-egy népi motívum, de inkább a modern megoldások meghatározóak, amelyekkel akár a nemzetközi vásárokon is találkozhatunk. – Egyes alkotók igyekeznek magyaros vonásokat magukon viselő alkotásokat készíteni. Ez főként ékszerek, öltözékek esetében gyakori. A dizájn azonban uniformizálódik, mindenki az ötletet és a kreativitást tartja elsődlegesnek: a figyelmet megragadó, de funkcionális, praktikus dolgot hozzon létre – emelte ki a dizájner, hozzátéve, hogy a FISE tagjai jól ismerik a nemzetközi trendeket. Ezt az egyesület is segíti: a tagok rendszeresen állítanak ki külföldön, szakvásárokon is, nemzetközi színtereken is számon tartják őket.

Az Egyesület elnöke hangsúlyozta: ahhoz, hogy egy termék funkcionális és boltokban kapható legyen, megfelelő ipari háttérre volna szükség. „Annak, aki szeretne használati tárgyat létrehozni, sajnos többnyire le kell mondania erről. Így majdnem mindenki készít autonóm tárgyat is, amelynek nincs funkciója, inkább technikai vagy formai szépséggel bír.” Sokan úgy gondolják, ha hosszú órákat fordítanak egy munkára, az legyen kimagasló, képviseljen értéket – világított rá az alkotó. Kiemelte: bár akadnak művészek, akiknek a munkái több millió forintot érnek, azokat szinte kizárólag külföldi gyűjtők vásárolják meg. A tervező az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy az egyedi, kisszériás munkák iránt érdeklődő értelmiségi fiatalok gyakran nem engedhetik meg maguknak azokat. Azoknak viszont, akiknek volna erre kerete, egy magyar alkotó vagy a kis stúdiók neve nem sokat mond, így inkább kimennek Párizsba, Bécsbe. Vagy az Andrássy úton vásárolnak. „Ha egy márka nem képvisel presztízst, akármilyen jó minőségű is, nem azt választják.” Az is gyakori, hogy egy ismert név vagy márka mögött több fiatal tervező áll, csak épp rájuk nem vetül fény.

Mascher Róbert azt is komoly nehezítő tényezőnek látja, hogy a rendszerváltás után a magyar ipar – különösen a könnyűipar – összezsugorodott, mondhatni megszűnt. Üveg és cipőgyárak, textilipari üzemek alig léteznek. Korábban az iparművészek állást és megbízásokat találtak cégeknél, ma már erre nincs lehetőségük. Ezért hoznak létre StartUp vállalkozásokat, készítenek kisszériás, egyedi munkákat. Úgy véli, szívük mélyén az alkotók annak örülnének a legjobban, ha egy hazai üveggyár vagy textilüzem készítené termékeiket, hogy aztán azok a nevük alatt az IKEA polcaira kerülhessenek. „De tudomásul kell vennünk, hogy ezek a gyárak megszűntek, a kapacitások elmentek egyre keletebbre, és olyan tőkések se nagyon vannak, akik új gyárakat akarnának építeni. A régi, jól prosperáló könnyűipari korszak már nem tér vissza.”

Infó:

FISE35 art.craft.design

B32 Galéria és Kultúrtér

Nyitva 2017.október 9-ig