Gondolatok a könyvtárban

Vörösmarty örökbecsű költeménye, a Gondolatok a könyvtárban egyik sora a következőképpen szól: "irtózatos hazugság mindenütt!" A költő mintha megérezte volna, hogy amit ír, az az örökkévalóságnak szól. Nem lehetne jobban kifejezni a most már évek óta folyó, egyre durvább kormánypropagandát, Brüsszel állandó ócsárolásától kezdve a legaktuálisabb mumusig: lassan a gyerekeket is Sorossal fogják ijesztgetni. Hogy Vörösmarty hol állna ebben a piszkos játszmában? Szintén ebből a költeményből idézném: "Hogy végre egymást szívben átkarolják,/ s uralkodjék igazság, szeretet, / hogy a legalsó pór is kunyhajában / mondhassa bizton: nem vagyok magam./ Testvéreim vannak, számos milliók:/ én védem őket, ők megvédnek engem."