Beszállt a civilüldözésbe a büntetés-végrehajtás

Nemcsak a fogvatartottak jogait, hanem a büntetés-végrehajtás érdekeit is védték azok a hozzáértők, akik a Helsinki Bizottság programja révén látogattak börtönökbe.

– Nem állítom, hogy ok okozati összefüggésről van szó, de a Magyar Helsinki Bizottság és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) közötti tizennyolc éves kifogástalan együttműködés akkor szakadt meg, amikor a kormányzat célkeresztjébe kerültek a civil szervezetek.

Víg Dávid, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője értékelte így lapunknak azt, hogy – miként arról már írtunk – a BVOP felbontotta velük az együttműködési megállapodást. A szerződésfelmondás miatti aggodalmakat csak erősíti a BVOP kommunikációja. Lapunk arra az egyszerű kérdésre várt választ a parancsnokságtól, hogy miért mondták fel az együttműködést a Helsinkivel. Erre azonban nem adtak semmiféle magyarázatot. Ehelyett – először a kormánylap Magyar Időknek, majd többszöri kérésünkre lapunknak is – kiadtak egy több ponton ellentmondásos közleményt, amelyben egyebek mellett arról írtak: a civil szervezetek nincsenek kitiltva a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekből, a BVOP csak négy esetben felmondta az együttműködési megállapodást. Arra a parancsnokság nem tért ki, hogy az érintett civilek miként juthatnának be a börtönökbe kutatásra, vizsgálatra, ha nincs együttműködési program, ami feljogosítaná őket erre. A BVOP szerint hamis az az állítás is, hogy „egy bizonyos civil szervezet (Magyar Helsinki Bizottság) a jövőben nem láthatja el a fogvatartott jogi képviseletét.” Az már más kérdés, hogy a Helsinki Bizottság nem ezt kifogásolta.

– Az együttműködésünk alapvetően nem egyedi esetekben nyújtott jogi ügyekre vonatkozott, hanem arra, hogy a büntetés-végrehajtás rendszerét szisztematikusan vizsgáljuk független civil szervezetként – fogalmazott Víg Dávid. Mint elmondta, a korábbi gyakorlat az volt, hogy a 4-6 fős, jogászokból, orvosokból álló szakértői csoportjuk felkeresett egy-egy intézetet, ahol alapos terepszemlét tartottak, beszéltek a fogvatartottakkal, dolgozókkal. Ezután készítették el jelentésüket – például a zsúfoltságról, orvosi ellátásról, a dolgozók leterheltségéről –, amelyet a BVOP is véleményezett. Víg Dávid szerint a BVOP mostani lépése nem csak az elmúlt 18 év hatékony közös munka tükrében érthetetlen, hanem azért is, mert egyes esetben épp olyan anomáliákra hívták fel a figyelmet, amelyek megszüntetése a büntetés-végrehajtásban dolgozók érdeke is volt.

Mint azt a rendészeti programvezető kérdésünkre elmondta, nekik lényegében csak annyival indokolta a BVOP a szerződésbontást: a Helsinki nélkül is biztosíthatónak látják, hogy ne sérüljenek a fogvatartottak jogai. Ez már csak azért is érdekes, mert a BVOP a közleményében arról ír: továbbra is jól dolgoznak együtt társszerveikkel, egyházi szervezetekkel és „más együttműködő partnerekkel.” Ez persze könnyen lehet, csakhogy Víg Dávid szerint a Helsinki kizárása után – Kelet- és Közép-Európában példátlan módon – nincs olyan független, civil szervezet, amely a fogvatartottak érdekeit, jogait képviselné.