Ausztria;SPÖ;FPÖ;ÖVP;Sebastian Kurz;

2017-10-25 07:35:00

Kurz nyit a szélsőjobb felé

Az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kezdi meg kormányalakítási tárgyalásait ma az október 15-i választásokon győzelmet arató néppárt (ÖVP).

Sebastian Kurz ÖVP-elnök múlt hét péntekén kapott felhatalmazást az osztrák államfőtől, hogy a parlamentbe jutott pártok mindegyikével folytasson puhatolózó tárgyalásokat az együttműködésről.

A jelenleg külügyminiszteri posztot is betöltő politikus előbb a két kisebb párttal tárgyalt. Először az 5,4 százalékot szerzett liberálisokkal (Neos) kezdeményezett párbeszédet, akiknek a részvételétől függően az új kormány kétharmados többséghez juthat, s alkotmánymódosítást hajthat végre. Ezután az FPÖ első embereivel ült le tárgyalni, akik közül a pártvezérrel, Heinz-Christian Strachéval – annak házában – Kurz már a hivatalos puhatolózást megelőzően három órán át folytatott megbeszéléseket, „ismerkedés gyanánt”. Vasárnap az eddigi kormánypárt, a szociáldemokraták kancellárjával, Christian Kernnel folytatott eszmecserét, akivel a választási kampányban igencsak megromlott a kapcsolata. Megbeszélésük mindössze 45 percig tartott, ezt követően Kern azonnal bejelentette, hogy az SPÖ ellenzékbe vonul.

Sebastian Kurz egy kedden sebtiben összehívott sajtóértekezleten egyebek között kifejtette, hogy mitől várja az új kormány sikerét. Mint mondta, az eddigi vitatkozás helyett tisztelettudó stílust remél a koalíciós partnerek között, és kölcsönös eltökéltséget a szükséges változtatások, például az adócsökkentés végrehajtásához. Az általa vezetett kormány alapelveként az egyértelmű európai irányvonalat említette, s hozzátette, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztét Ausztria tölti majd be 2018 második felében.

A leendő kancellár – mint azt több nyilatkozatban is megemlítette – tisztában van azzal, hogy az uniós országokat mennyire nyugtalanítja a szélsőjobboldali szabadságpárt esetleges kormányra kerülése, ahogy az európai szélsőséges pártokhoz fűződő kapcsolatai is. Kurz ezzel összefüggésben hangoztatta, hogy a nagy európai kérdésekben, például a biztonság ügyében, még inkább szorgalmazná az uniós együttműködést, számos más, kisebb kérdés eldöntését pedig az egyes tagországok hatáskörében tartaná. A pártelnök már a múlt héten tárgyalt az EU meghatározó vezetőivel – így Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnökével –, és most jelezte, hogy az FPÖ-vel kapcsolatos aggodalmak eloszlatására el akar utazni az egyes tagországokba, sőt, Izraelt is felkeresné.

Kurz karácsonyra szeretné megalakítani kormányát, a koalíciós partnerek között fele-fele arányban oszlanának meg a miniszteri tisztségek. Az első nagy vitát az okozta, hogy a tavalyi államfőválasztáson 46 százalékot szerzett szabadságpárti Norbert Hofer már a tárgyalások hivatalos megkezdése előtt bejelentette igényét a külügyminiszteri posztra. A félkatonai Burschenschaftban – volt diákok szövetségében – is szerepet vállaló Hofer azonban vélhetően csak az infrastruktúráért felelős tárcát kapja majd meg. A külügyminiszter a hírek szerint Kurz bizalmasa, Elisabeth Köstinger lehet, aki eddig európai parlamenti képviselőként tevékenykedett.

Az FPÖ rámenős elnöke, Heinz-Christian Strache a belügyminiszteri posztot követeli magának, arra hivatkozva, hogy pártja programjának az alappillére a biztonság, a migráció kérdése. Elképzelhető, hogy Kurz nem lesz olyan helyzetben, hogy ezt az igényt visszautasítsa, ebben az esetben szintén bizalmas munkatársát, a bécsi néppártot vezető Gernot Blümelt állítja majd mellé államtitkárként. Számolni kell azzal is, hogy a Strache „eszét” jelentő Herbert Kickle, a pártprogram megalkotója is helyet kap majd a kormányban.

Az SPÖ igyekezett mindent megtenni, hogy kormányon maradhasson, még a szabadságpárttal való szövetkezés gondolata is felmerült, ezt azonban Kurz gyorsasága és a bécsi polgármester, Michael Haupl körüli politikai szárny megakadályozta. Christian Kern az utolsó pillanatban felajánlotta, hogy pártja támogatna egy ÖVP-s kisebbségi kormányt. Kurz nem utasította el az ajánlatot, de a stabil kormányzás szempontjából a jelek szerint alkalmasabbnak ítéli a koalíciót.