Brexit - Mélyebbre nyúlt a zsebébe a brit kormány

Megduplázta válási ajánlatát a brit kormány. Ennél is fájóbb azonban London számára az európai intézmények kivonulása.

Theresa May nem utazik üres kézzel Brüsszelbe a Donald Tuskkal kitűzött pénteki megbeszélésre. A kabinet legmagasabb rangú tagjainak részvételével hétfő este tartott ülésen a kormányfő kivívta az eredetileg is az EU-ból való távozást támogató protagonisták, - David Davis kilépésügyi, Boris Johnson külügy- és Michael Gove energetikai miniszter – támogatását a válási kötelezettségvállalás megduplázására. A korábbi “maradókkal” létrejött kényes kompromisszum jegyében a ki nem mondott, de politikai megfigyelők szerint 40 milliárd fontos ajánlat csak akkor érvényes, ha az Európai Unió kötelező ígéretet tesz a kilépési tárgyalások London által régóta követelt kiterjesztésére a 2019. március 29-e utáni kereskedelmi kapcsolatokra és a kivonulás utáni helyzetet megkönnyítő átmeneti időszak körülményeire. Fanyar humoránál volt a kabinetülésre igyekvő David Davis brit Brexit-főtárgyaló, amikor a Jon Craig, a Sky News vezető politikai tudósítója által a Downing Streeten felé kiáltott kérdésre, vajon “magával hozta- e a csekkfüzetét”, azt válaszolta, “az övé van nála”, azaz a cechet az adófizetők állják.

Theresa May soha nem hagyott kétséget afelől, hogy a szigetország vállalja a 2020-ig tartó EU költségvetési ciklusban rá háruló anyagi kötelezettségeket. Az i napilap (eredetileg az Independent zanzásított változata, ma már csak i néven jelenik meg) felhívja a figyelmet arra, hogy az “ördög a részletekben rejlik”. Az unió által vállalt obligációknak hosszabb távon kell eleget tenni. “A 2004-ben csatlakozott országok életszínvonalának emelését célzó kifizetéseknek például csak alig egy harmadát pengetik ki, mielőtt Nagy-Britannia becsukja maga mögött az EU ajtaját”. Ugyanez vonatkozik többek között spanyolországi építkezési munkálatokra.

Westminsteri képviselők, köztük a Sky News által megszólaltatott Andrew Bridgen, aggódnak, “hogyan néznek a szavazópolgárok szemébe” és győzik meg őket arról, a kormány jó helyre teszi 40 milliárd fontjukat, miközben a referendum előtt úgy tudták, a felszabaduló hozzájárulásoknak hála heti extra 350 millió font jut a költségvetésből az egészségügynek. Nigel Evans honatya szerint a megtakarításból “nem a brüsszeli bürokratákat kell támogatni és nem szabad váltságdíjat fizetni csak azért, mert elhagyjuk az Európai Uniót”.

Kevesen érzékelik, mennyit is ér 40 milliárd font, két tekintélyes európai intézmény kiköltözése a kelet-londoni Canary Wharfról viszont erkölcsi és pénzügyi fájdalmat egyaránt jelent a briteknek. Az Európai Gyógyszerhatóság (EMA) és az Európai Bankhatóság (EBA) együttesen több mint ezer magasan kvalifikált és jól kereső szakembert alkalmaz a brit fővárosban, akiknek kiesése szerény becslések szerint is sokszáz millió fontos veszteséget okoz majd a gazdaságnak. Az elkerülhetetlen, mert törvényileg előírt kicuccolás, az EMA esetében Amszterdamba, az EBÁ-éban Párizsba, együtt azzal a fejleménnyel, hogy a hágai Nemzetközi Bíróságnak 71 éves története során első ízben nem lesz brit tagja, az Egyesült Királyság presztízsének komoly megrendülését jelzi.

A The Times napilap csak tovább szomorítja az olvasók szívét, amikor jelzi, Londonnak kell magára vállalnia a két intézmény átköltöztetésének költségeit, ami a Gyógyszerhatóságnál extra közel 600 millió eurót emészt fel az elhibázott bérleti szerződés miatt. Ismét megszólalt a Goldman Sachs vezérigazgatója, Lloyd Blankfein is, aki a francia Le Figarónak adott nyilatkozatában bankjának részleges Párizsba és Frankfurtba áthelyezését helyezte kilátásba a Brexit miatt. London vesztesége Párizs nyeresége. Ahogy a Politico lap fogalmazott, a “francia fővárosnak esélye van arra, hogy az EU új pénzügyi központja legyen”. A “boldog és büszke” Emmanuel Macron francia elnök nem hagyta ki a lehetőséget, hogy “Franciaország vonzerejének és európai elkötelezettségének elismerését” lássa az ölébe hullott szerencsében.

A brit lapok beszámolnak a közép-európai országokat ért csalódásról is, amiért nem jöttek szóba egyik befolyásos intézmény új székhelyeként sem. A The Guardian és a The Times is idézi Tomas Druckert, szlovák egészségügyi minisztert, aki szerint “az üzenet nem cseng jól és biztosan nem használ az Európával rokonszenvező hangulatnak”.