Offshore-ozás, titkolózás - Mit rejteget Szijjártó minisztériuma?

Több tízmillió forint mögé rejtene törvénysértéseket a külügy: a külképviseletek ugyanis számos alkalommal nem a jogszabályokat betartva szerződtek külföldi cégekkel. A jövőben azonban bármilyen vállalkozással összeállhatnak, és ez óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Majdnem 29 millió forint – ennyit kér azért a Külgazdasági és Külügyminisztérium, hogy elárulja, a külképviseletek milyen külhoni cégekkel, magánszemélyekkel szerződtek különböző feladatokra 2012 januárja után, illetve a megbízott cégeket (az államháztartási törvénynek megfelelően) átvilágították-e. Az adatokat Tóth Bertalan próbálja kipréselni a tárcából, de első körben a „külügy” hárított, és mindössze a külképviseleteknek „dolgozó” cégek listáját mellékelte, illetve a kontraktusok tárgyát jelölte. Utóbbiak sok fogódzott nem nyújtanak a tényleges teljesítményről, ugyanis a lista olyan általános fogalmakkal operál mint bérlés, szállítmányozás, és így tovább.

Arra, hogy miért nem közölt részleteket, illetve miért nem mellékelt az átláthatósági nyilatkozatokat, a külügy azt a foghíjas magyarázatot adta, hogy az „adatigénylés teljesítése a kért adatok mennyiségére tekintettel, a minisztérium alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével járna”. A külügyi „óradíj” ugyan nem ismert, de meglehetősen borsos lehet, hiszen e pluszmunka költsége lett volna az említett majdnem 29 millió forint. Azonban egyértelműen kilóg a túlárazási lóláb, hiszen mint az MSZP frakcióvezetője rámutatott, a minisztériumi táblázat azt mutatja: egy külképviselet – a kért időszakban átlagban 12 külföldi céggel – szerződött. Ez a szám pedig a nagy létszámú külképviseletek, vagy a programokat bonyolító kulturális intézetek esetében sem éri el az ötvenet, azaz álságos a külügy „túlmunka kifogása”.

Nem véletlen, hogy Szijjártó Péter tárcája így titkolózik. Ezt támasztja alá, hogy a minisztérium helyettes államtitkára az Országgyűlés gazdasági bizottságának ülésén nagyon diplomatikusan arról beszélt: a tárca megkísérelte betartani az államháztartási törvényben foglaltakat, de a nyilatkozattételre „nem mindig volt lehetőség”. Azt a helyettes államtitkár sem titkolta, hogy „ha nincs nyilatkozat, akkor kifizetéseket elméletileg nem lehetne teljesíteni”. A puha fogalmazás azt sejteti, a külképviseletek több alkalommal megsérthették az államháztartási törvényt. Ezt erősíti az a friss jogszabályváltozás, miszerint hiába átláthatatlan egy külföldi cég, ha egy külképviselet akar vele szerződni, akkor minden más jogszabály ellenére átláthatónak kell tekinteni. Tóth Bertalan szerint mindez lehetőséget ad a korlát nélküli offshore-ozásra, noha azt az Alaptörvény és az államháztartási törvény egyaránt szigorúan tiltja. Arról nem beszélve, hogy nemzetbiztonsági szakemberek szerint így végtelenül könnyű kijátszani a biztonsági szabályokat – aminek eredményeképpen egy idegen hatalom bármikor üzleti és stratégiai titkok birtokába juthat.

Úgyhogy az MSZP frakcióvezetője írásbeli kérdésében arra vár választ Szijjártó Pétertől, hogy az átláthatósági nyilatkozatok hiányában mégis ki engedélyezte a kifizetéseket; kit terhel a felelősség azért, hogy a tárca nem tartotta be az Alaptörvény és az államháztartás rendjéről szóló törvény előírásait; lesz-e felelősségre vonás?