Bonta Miklós: A gazdaság karácsonya

"Még magasról nézvést/Megvolna az ország./Werbőczi-utódok./Foldozzák, toldozzák." - Ady Endre máig érvényes sorai csenghetnek a fülünkbe, ha Magyarország elmúlt hét esztendejének makrogazdasági teljesítményét szemléljük. A költő, aki egyébként a politikai újságírásnak is az egyik legnagyobb alakja volt, ezt a költeményét (Ülj törvényt, Werbőczi) annak a Szende Pálnak ajánlotta, akiről Budapest Belvárosában egy utcácskát neveztek el, amelynek sarkán annak a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (leánykori nevén: pénzügyminisztérium) az az épülettömbje áll, amelyben Magyarország éves költségvetései több, mint fél évszázada készülnek. Szende Pál nevét egészen 1947-től 2015-ig viselte a József nádor tértől a Dunáig futó közterület, de feltehetően a kormány utcanév-változtatási kényszerének esett áldozatul. Nem tudták ugyanis elviselni egy olyan pénzügyminiszter nevét az épület egyik falán, akinek pozíciója Károlyi Mihály kormányához kötődött, s lecserélték Wekerle Sándorra, aki ugyan szintén volt pénzügyminiszter (és miniszterelnök), de nevét már viseli közterület a fővárosban.

Növekedésösztönzés

Hasonló szemellenzősség jellemzi Orbán Viktor kormányfő, illetve minisztere Varga Mihály és az MNB-elnök Matolcsy György gazdaságpolitikáját. A szereposztás nálunk sajátos módon elüt a piacgazdálkodást folytató országok legtöbbjétől, hiszen a jegybankok feladata hagyományosan nem a növekedés közvetlen ösztönzése, hitelprogramok meghirdetése, hanem a pénzügyi stabilitás és az infláció feletti őrködés, vagyis a monetáris politika. Vannak ugyan szokatlan eszközei, de végeredményben betölti a feladatát a Matolcsy-féle monetáris politika, legalábbis a piac megszokta, sőt már a bankok sem ágálnak ellene. Az már más kérdés, hogy a tartósan rekord-alacsony, a növekvő inflációt nem követő alapkamat nem ösztönzi a lakosságot megtakarításra, a pénz elköltésre annál inkább, és csak részben a fix kamatozású lakáshitelek felvételére.

Ugyanakkor már 2016-ban is jellemző volt - de 2017-ben még inkább dominánssá vált -, hogy a termelékenységjavulást jóval meghaladó mértékben áramlottak ki bérek, különösen az állami szférában. Miután a korábbi évek tömeges hitelkiváltása gyakorlatilag véget értek, várható volt, hogy a belső fogyasztást növeli a kormány, de ennek a tendenciának csak részben lehetett a nyomára bukkanni. A gazdaságból így "eltűnt pénzek" feltehetően készpénzben, az otthoni párnahuzatban rejtőznek, amelynek kettős hatása van. Az egyik a lakosság - beleértve a családi vállalkozásokat is - tartózkodása a beruházásoktól. (A lakásépítési boom csak a fővárosra és egy-két nyugat-magyarországi városra jellemző, a kisebb településeken ennek nyoma sincs.) A másik következmény, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok miatt a családok elkerülik a bankokat.

A pénzintézetek ennek ellenére idén feltehetően rekordévet zárnak. Egyrészt az uniós támogatások végre megkezdett kifizetése nyomán a beruházások az elmúlt évhez képest dübörögnek, másrészt a pénzintézetek díjai, jutalékai és az ügyfelekre hárított költségei növekednek. A hitelkamatok változatlanul drágák, az úgynevezett kamatfelár magasabb, mint az a szomszédos országokban tapasztalható. A hitelintézetek - a Magyar Nemzeti Bank által is csak átmenetinek nevezett - kimagasló jövedelmezősége továbbá annak is betudható, hogy kockázatos hiteleik aránya egyre javul: vagy leírták már ezeket vagy követeléskezelőnek eladták. Ugyanakkor a friss hitelkihelyezéseket a korábbinál alaposabb kockázatelemzés jellemzi, ami az állomány minőségének javulásához vezetett. A digitális átállás ugyan egyszeri, nagyobb kiadást eredményez a bankoknak, de ennek révén jelentős megtakarításokat lehet elérni. Egyes bankok fiókokat zárnak majd be, ezzel is csökkentik a költségeiket. Attól azonban nem kell félnünk, hogy a személyes kapcsolat megszűnik a pénzintézetekkel, annyi bankfiók biztosan megmarad, amennyi a hagyományos kiszolgálást igénylőknek elegendő lesz.

Romló versenyképesség

Ugyanakkor a vállalati hitelezési piac helyzetének reális megítélését nagymértékben rontja, hogy a 100 százalékos állami tulajdonban lévő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium által irányított Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) nyilvános hitvallásától eltérően - "felmérve és becsatornázva az exportőrök igényeit koherens hitelezési, garanciavállalási és biztosítási termékeivel lefedje az exporttevékenység teljes vertikumát az előállítástól a termelésen át az értékesítési folyamat támogatásáig" - teljes mellszélességgel nyújt belföldi beruházási hiteleket a külgazdasággal semmilyen kapcsolatban nem lévő vállalkozásoknak, nem is akárkiknek és nem is keveset! A TV2 megvásárlására Andy Vajna filmügyi kormánybiztos 6,7 milliárd forintot kapott az Eximbanktól, de jutott a miniszterelnök közeli barátjának, Garancsi Istvánnak is, akinek 16,5 milliárd forintot adtak a Kopaszi-gát megvásárlására. Ezek a hitelek még azokat az Eximbank által hangoztatott üzletpolitikai célokat is felülírják, hogy a kkv-k olcsó hitelezését szolgálják a belföldi kihelyezések. Az év eseménye volt, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat „foglyul ejtett pénzügyi intézménynek” nevezte az Eximbankot, amelynek adósságát ezért hozzá kell számolni a magyar államadósság-rátához (ami nagyjából 2 százalékot emelkedne). Erről a végleges döntés csak a 2018-as országgyűlési választások napjaiban születhet meg.

A magyar gazdaság rákfenéje azonban az, hogy bár idén a gazdaság a GDP 4 százalékát megközelítő mértékben fog növekedni, a kiugró teljesítmény sem segít azon, hogy versenyképességünk a szomszédos országokhoz képest az elmúlt hét évben fokozatosan romlott, leszakadásunk nőtt. Az uniós források nélkül pedig stagnált volna a gazdaság - bár a kormány ezt tagadja. Az egyértelműen kimondható, a többi felzárkózó uniós ország eredményesebben használja fel a támogatásokat.

Az ugyanakkor rendkívül leegyszerűsített álláspont, hogy egy ország gazdaságának legalább annyival kell növekednie, mint a beérkezett közösségi (uniós) források nagysága. A magyar gazdaság növekedésének további gátja a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított kiadások alacsony szintje, az innováció, a tudomány háttérbe szorítása. A felsőoktatási kutatásokra fordított pénzek drasztikus megnyesése egyedülálló Európában. Elgondolkodtató az is, hogy a K+F pénzügyi forrásainak nagyobbik hányadát a külföldi érdekeltségű vállalkozások adják.

A kormányfő árnyéka

A nemzetgazdasági tárca havonta kiadott közleményeiben soha nem mulasztja el megismételni, hogy "az elmúlt időszak folyamatainak tükrében az uniós módszertan szerinti 2,4 százalékos hiánycél biztonsággal teljesíthető." El kell ismerni, az egyetlen komoly gazdasági teljesítménye Orbán kormányainak, hogy 3 százalék alatt tartották a hiányt - még ha az eszközökkel nem is lehet mindig egyetérteni. A minisztériumban kínosan ügyelnek arra, hogy ez így maradjon, mert joggal tartanak attól, hogy ellenkező esetben a túlzottdeficit-eljárás révén ismét az Unió szégyenpadjára kerülhetünk, ami könnyen a támogatások felülvizsgálatához vezethet.

Márpedig az uniós "ingyenpénz" elapadása a kormányfő és legszűkebb köre által vezérelte korrupcióval átszőtt közbeszerzési eljárások beszűküléséhez, akár megszűnéséhez is vezethet. Ezt a "luxust" pedig Orbán Viktor, Rogán Antal és Habony Árpád aligha engedheti meg magának. Ez jócskán érintheti Mészáros Lőrincet is, akinek csodás meggazdagodásán, a felcsúti gázszerelő nagyvállalkozóvá, médiaguruvá, föld- és szőlőbirtokok tulajdonosává válásán egy ország ámul. Az persze nem 2017-ben vált nyilvánvalóvá, hogy mindezek mögött a kormányfő befolyását lehet sejteni. Mészáros Lőrinc az Orbán Viktorral szoros kapcsolatot ápoló MKB Bank Zrt. - közvetett - résztulajdonosává vált, s a jogszabályokon is átgázolva saját vállalkozásait is hitelezi.

De a köznyelvben csak strómannak nevezett Mészáros Lőrinc a korábban bizony elég unalmas Budapesti Értéktőzsde világát is alaposan megbolygatta. Három, a börzén is jegyzett, korábban jelentéktelen forgalmú tőkealapjának forgalma egyes napokon nagyobb volt, mint a hagyományos, megalapozott tőkehelyzetű úgynevezett blue chipeké. Eközben olyan árfolyam-megsokszorozódást értek el, amely kiegyensúlyozott piaci körülmények között elképzelhetetlen. Mindez teljesen kiszámíthatatlan módon történt. A Budapesti Értéktőzsde vezetése minderre, a befektetők érdekeivel is ellentétes magatartásra csak úgy reagált, hogy a kereskedést rövidebb-hosszabb időre felfüggesztette, majd ezt követően minden visszatért a régi kerékvágásba. Amin aligha csodálkozhatunk, hiszen itt a jegybank skizofrén szerepkört tölt be: egyrészt a tőzsde 100 százalékos tulajdonosa, másrészt felügyeleti jogkörében ellenőrzi is annak tevékenységét.

A Budapesti Értéktőzsde ugyanakkor - a Mészáros-papírok zavaró hatása ellenére -, akárcsak 2016-ban, jó évet zár. A BUX-index az év során többször rekordot döntött, kihasználva a kedvező nemzetközi légkört, és azt, hogy az alacsony betéti kamatok és a stagnáló aranyár miatt pillanatnyilag jó befektetés a külföldi érdekeltséggel is rendelkező legnagyobb hazai társaságokba invesztálni. Ezeknek a cégeknek (OTP, Mol, Richter, stb.) az a jellegzetessége, hogy képesek voltak - jelentős áldozatok árán - alkalmazkodni az unortodox gazdaságpolitikához, de vezetőik tisztában vannak azzal, hogy a kormány bármikor újabb barátságtalan, piacellenes intézkedésekkel nehezítheti helyzetüket.