Hompola Krisztina;

építészet;Pozsár Péter;

2017-12-22 06:05:00

A karácsonyfa valódi melege

Tűzifa karácsonyfákról, relatív ideiglenességről és szociális építészetről is beszélgettünk Pozsár Péterrel, a Hello Wood társalapítójával.

- Sok budapesti ismerheti az arcát, hiszen a Thököly út egyik üres üzletének kirakatában láthatja óriásportréját.

- Évekkel ezelőtt a Design Terminál szervezett egy programot a város frekventált területein lévő kiürült, elhagyott üzleteinek revitalizálására, újraélesztésére oly módon, hogy fiatal feltörekvő cégeket költöztetnek ezekbe az üres helyiségekbe. Arcunkkal vállaltuk a kampányt, amely nagyon jó volt, ám sajnos végül nem hozta az elvárt eredményeket. A még ma is látható portréfotóm pedig így relatívvá változtatja az ideiglenességet.

- A város két másik pontján viszont ünnepi installációjukkal találkozhatnak az emberek. Mit takar a tűzifa karácsonyfa projekt?

- Piaci megrendelés volt, az önkormányzat keresett meg minket , hogy építsük fel nekik a tűzifa karácsonyfát, amit 2 évvel ezelőtt a Design Terminállal és az Ökumenikus Szeretetszolgálattal közösen építettünk meg először. Idén az óbudai Szentlélek téren és a kőbányai Szent László téren áll egy-egy 16 méteres, 40 tonnás, a legjobb tűzifából, akácfarönkökből összeállított installáció, amely az ünnepek után rászoruló családok fűtését szolgálja. Együttműködik az önkormányzat, a mi kreatív csapatunk és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, utóbbi segítségével dől el, melyik legyen az a nagyjából 60 család, amelynek otthonában egy ideig nem kell fagyoskodni.

- Túl az otthon melegének megteremtésén, mit szeretnének még elérni a különleges építménnyel?

- A karácsonyfa esztétikailag izgalmas, építészetileg különleges építmény, amelynek pozitív az üzenete. A résztvevők belépve a fába megismerkedhetnek a mögötte húzódó történettel. Az emberek szívesen segítenek, ha lehetőséget kapnak arra, hogy megismerjenek egy problémát. Így lehet újabb és újabb támogatókat megnyerni egy ügynek, és így kapcsolódnak össze a budapesti polgárok és a fűteni nem tudó vidéki vagy fővárosi családok.

- A Hello Woodot a szociális építészet egyik zászlóshajójaként emlegetik. Mit jelent ez a fogalom?

- Ellentmondás, hiszen az építészet alapvetően szociális. Embereknek teremt környezetet, tehát nem lehet nem érzékeny a közösségre. Az azonban, hogy megjelenhetett egy felcímkézett szociális építészeti mozgalom, arra is utalhat, hogy az építészet nem teljesíti maradéktalanul feladatait.

- Honnan a mozgalom iránti elhivatottsága?

- Fokozatosan alakult ki, a doktori disszertációmat már a szociálisan érzékeny építészetről írom. Magyarországra hoztam a Goethe Intézet közreműködésével Andres Lepiket, aki 2011-ben, a New York-i MOMA-ban hozta létre az első nagyszabású Small scale, big change (Kis lépték, nagy változás) című kiállítást, amely a mai kortárs design koncepciókra épülő szociális építészeti törekvéseket foglalta össze és mutatta be New Yorkban, Hamburgban, Bécsben, majd negyedikként Budapesten. A cél nem csupán az volt, hogy az itteniek láthassák, mi ez a mozgalom, hanem az is, hogy magyar kezdeményezésű projekteket ismerhessenek meg külföldiek. Mert itthon is jöttek létre olyan egyedi ötletek, amelyekből a nagyvilág is tud tanulni, profitálni.

- Például?

- A Hello Wood oktatási programjának egyik része a mindenki számára elérhető technika műhely, ahol bárki elvégezheti az alapozó kurzusokat, majd használhatja a műhelyt ötletének megvalósításához. Másik program a nyári táborunk. Először 2010-ben Csongrádon rendeztünk ilyet, a felelős építészet valójában azonban 2012-ben jelent meg, amikor Észak-Kelet Magyarországra vittük a tábort. Bódvalenkén összesen három mosógép van, sok házban vezetékes víz sincs, az asszonyok a közkúthoz járnak ivóvízért, télen a csövekre rongyot csavarnak, amire benzint locsolnak, majd meggyújtják, hogy ne fagyjon be a víz. Ide járnak mosni is. Ezt a közkutat most már a Sárkányteregető veszi körbe. A fa decknek köszönhetően nem sárban állva kell mosni, a sárkány gerincére teregetni lehet, farka paddá alakul, feje pedig mászóka a gyerekeknek. Azóta a faluban az installációra vigyázó sárkányőrség is alakult. Ugyanabban az évben épült fel az akkor az ország második legszegényebb településének számító Szakácsiban Szőke Gábor Mikós szobrász vezetésével a Tigris, ami nagyon gyorsan a falu totemállatává vált. A zsákfalu lakossága először kapott valamit, ami az övé, és a falécekből nemcsak szobor, hanem közösség is épült.

- Folytatódott a program?

Hogyne. Idén például Tokajhegyalján szerveztünk tábort. Először ismerkedtünk, figyeltük, hogyan reagálnak a helyiek a jelenlétünkre, és milyenek az igényeik. Egyelőre kisléptékű projektek születtek. Abaújszántón van egy gyönyörű pincesor, számos beomlott pincével, és miután a fiatalok mindig azon a környéken találkoztak, de nem volt hová menniük, az egyik ilyen beomlott pince helyére építettünk közösségi helyszínt. Mádra egy kis kilátót építettünk, Monokon a házaktól összeszedett kidobott faanyagokból és régi szerszámok maradékaiból készültek köztéri padok és az iskolaudvarra játszótér. Nem világmegváltó történetek ezek, hanem olyan építészeti beavatkozások, kísérletek, amelyek arra alkalmasak, hogy egy-egy közösség összefogva el tudjon kezdeni valamit. A mi munkánk különlegessége abban rejlik, hogy azok a szociális építészeti tartalmak, amelyek az oktatási programunkban szerepelnek, a piaci alapon dolgozó stúdiónk munkájába is belekerülnek. Úgy kerek egy Hello Wood-os projekt, hogyha nemcsak szép és érthető, hanem benne van a közösségi gesztus is.

- Kik táboroznak?

- A projektben részt vesz mind a kilenc építészetet oktató magyar egyetem és a Képzőművészeti Egyetem. Egyeztetünk a kiválasztott települések polgármestereivel, véleményformálóival, bevonunk egy szociológust is, aki háttértanulmányt készít a helyszínekről és azzal foglalkozik, hogy megismertesse ezeket a területeket. Mindezt mi szervezzük az előzetes egyeztetésektől a faanyag szállításáig, a szállásig, étkezésig, a táborozók pedig 8 nap alatt készítik el alkotásaikat. Nagy a nemzetközi érdeklődés is: a csornapusztai táborunkban 40 ország egyetemeiről, köztük a Harvardról, a Columbia-ról és a legnagyobb angol egyetemekről is érkeznek csapatvezetők és diákok. De már nemcsak Magyarországon szerveznek ilyen programokat, márciusban Argentínában is lesz Hello Wood tábor.

- Fával dolgozó építész. Érezni némi kontrasztot: az építész hosszú időre, akár sok száz évre alkot, a fa azonban nem erre alkalmas anyag.

- Mi leginkább ideglenes építészettel foglalkozunk, és főleg fával dolgozunk ezen a határterületen, mert amit csinálunk, az kicsit építészet, kicsit szobrászat, kicsit design. Áll egy éttermünk Zürichben, amely öt éven keresztül minden évben két hónapig működik, majd lebontjuk, elraktározzuk és a következő évben újra felépítjük. Ennek szervezése, a szállítás, raktározás, az elemek összeszerelése annyira izgalmas játék, ha tetszik, komoly feladat, hogy pótolja az örökkévalóságnak való alkotás érzését. Nagyon aktuális ez a fajta építészeti szemlélet egy olyan korban, amelyben minden azonnal elérhető, sokkal gyorsabb a világ, és az elkészült épület is néhány hónap alatt elavulhat. Egyre nagyobb projekteken dolgozunk azonban és előbb-utóbb tervezhetünk nem ideiglenes épületeket is. És különben is, kiderült már, hogy az ideiglenesség relatív.