uniós pénzek;

2017-12-27 07:05:00

Rugalmasan leszakadók

Sokunkat elgondolkodásra késztethetett Békesi Lászlónak az a bizakodása, hogy a 2020-ban véget érő uniós ciklus után elfogy „a szerény gazdasági növekedés fedezeteként beáramló ingyenpénz.” Az egykori szocialista pénzügyminiszter szerint Orbánék ezt követően csak irreálisan magas kamatokra kapnak majd hitelt. Ez a nézet némileg összecsenghet azzal az ugyancsak nem a kormánykörökből származó véleménnyel, amely szerint jobb lenne, ha Brüsszel már most sem folyósítana támogatásokat a magyar gazdaságnak. Mert az uniós források nyújtásával csak annak ágyaznak meg, hogy a közbeszerzési eljárások, szűk körből kikerülő győztesei egyre pimaszabbul dörzsölhessék a markukat.

Az így kiválasztottak révén eddig mintegy 3000 milliárd forint vándorolt a brüsszeli pénzekből magánzsebekbe. A korrupció éltetőjévé vált, ahelyett, hogy a felzárkózásunkat segítette volna. Az uniós pénzcsapok végleges elzárása mellett kardoskodók fő érve: a támogatások kizárják a gazdasági versenyt, hiszen előnyösebb pozícióba helyezik azokat, akik részesültek a brüsszeli pénzekből, szemben azokkal, akiknek a piacon kell megélniük.

Azonban az évek során megismertük a kormányfő és kegyeltjei rafinált üzelmeit, így aligha lehet kétségünk afelől, hogy a korrupció haszonélvezői szinte pillanatok alatt képesek lennének megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel a brüsszeli pénzeket pótolhatják - egyszerűen a maguk javára csapolnák meg a költségvetés pénzeit. Az orbáni retorikában ennek az az olvasata, hogy "mivel rugalmas gazdaságpolitikát üzemeltetünk, így akkor is megoldaná Magyarország (az uniós támogatások hiányát), ha nem érkezne ilyen pénz."

Vagyis szemünk előtt zajlik le egy kommunikációs fordulat, az unortodoxia elkopott lemezét felváltotta a szimpatikus álarcba bújtatott "rugalmas gazdaságpolitika." Hiszen, mint a miniszterelnöktől tudjuk, "a magyar emberek kemény munkája hajtja előre a gazdaságot." Szemben a megállításra ítélt Brüsszellel, amely ebben az uniós gazdasági ciklusban 8000 milliárd forintot szándékszik átutalni Magyarország számára.

A múlt pénteki rádiószózatban egy tanulékony Orbánnal szembesülhettünk: belátta, hogy a konkrét számok ismerete nem az erőssége, hogy az összefüggésekről ne is beszéljünk. A dolgos magyarok említése sokkal több honfitársunkat tölti el büszkeséggel, mint amit egy korábbi rádiószózatában kifejtett: "nem szabad engedni, hogy bárki is az uniós támogatásoknak tulajdonítsa a mostani növekedést, mert a költségvetés 18 ezer milliárd forint, évente uniós pénzből meg 1-1,5 ezer milliárd forint áramlik be." Orbán a gyengébbek kedvéért hozzátette: "az utóbbi a kisebb szám." Ez cáfolhatatlan tény, szemben az előzőekkel, hiszen a 18 ezer milliárd forint az államapparátus teljes működési költsége, az uniós pénzeknek pedig a működtetéshez semmi közük, a nem csak a versenyszférát érintő beruházásokhoz, fejlesztésekhez annál inkább.

Arra a kérdésre azonban, hogy lehet-e uniós pénzek nélkül élni, a válasz nem lehet más, mint igen. Igen: eladósodva, peremhelyzetbe kerülve, leszakadva.