A Népszava nagy zenei körképe: koncert

Mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2017-ben? Szakértőket kértünk fel, hogy osszák meg velünk szakmai és személyes élményeiket, összegezzék az évet. Negyedik rész: koncertek.

Az év koncertje:

Bella Máté zeneszerző: Kicsit elfogult leszek: a STUDIO5 Nyolc másodperc című koncertje, elsősorban Szentpáli Roland tubán elkövetett lédús közjátékai miatt.

Bóka Gábor zenekritikus (Opera-Világ): Imádtam, ahogy Piotr Anderszewski játszotta Haydn D-dúr zongoraversenyét (a Budapesti Fesztiválzenekarral és Takács-Nagy Gáborral). Eddig ismeretlen mélységeket tárt fel a könnyűnek tartott darabban, számomra az év egyik legnagyobb felfedezése.

Dankó Gábor könnyűzenei szakíró (Lángoló Gitárok): A Wolves In The Throne Room kiváló black metal-csépelése az A38-on.

Prieger Zsolt producer, DJ, az Anima Sound System alapítója: A Laibach új lemezének csodás előadása az A38-on. Nem voltak műsoron még ráadásként sem a „slágerek”. Ezt szeretem: meglepő, klasszikus, erős produkció volt.

Akiért az idén a legmesszebbre zarándokoltam:

Bella Máté: Peter Eötvös Contemporary Music Foundation@Tonhalle, Svájc

Bóka Gábor: A Bécsi Filharmonikusok! Hiába jönnek időről időre Budapestre, őket Salzburgban is meghallgattam a nyáron.

Dankó Gábor: Emperorért a Wacken fesztiválra, a német-dán határ közelébe. A black metal legendájáért muszáj volt ennyit menni.

Prieger Zsolt: Dave Clarke 7 órás, mindenevő DJ-setje Párizsban, a Szajnán. Technót, hiphop-ot és punkot is játszott. Lebilincselő és felkavaró volt. A következő zarándoklatom Bob Dylan római koncertje április 5-én – már megvan a jegyem.

A legértelmezhetetlenebb dolog, amit idén koncerten láttam/hallottam:

Bella Máté: Egy női karmester a koncert végén, a tapsviharra való tekintettel, lesmárolta a koncertmestert.

Bóka Gábor: Az, hogy mennyi klasszikus zeneműbe hangszereltek utólag mobiltelefon-szólamot...

Dankó Gábor: A Gustave Tiger énekesnőjének kitűnő előadása a Bánkitó Fesztiválon. Visszajött a punkba vetett hitem.

Prieger Zsolt: Bár láttam volna sok ilyet az egyre konzumidiótább zenei szcénában – de sajnos mindenki önmagát ismétli modorosan.

Az év koncerthelyszíne:

Bella Máté zeneszerző: Harpa Concert Hall, Reykjavík – a koncertről hazafelé láthatod a sarki fényt és ehetsz bálnahúst.

Bóka Gábor zenekritikus: A BMC. Közönségbarát kialakítása, építészeti megoldásai, a programok gazdagsága és változatossága miatt, és elsősorban az erőfeszítésért, amit a kortárs zene megismertetése érdekében tesz.

Dankó Gábor: A Wacken, mert ennyi sarat én még fesztiválon nem láttam, és ott ez természetes augusztus elején.

Prieger Zsolt: Budapesten sajnos még mindig az A38-hajó és az Akvárium, hangban, profizmusban a legjobbak. Amiért „sajnos”: engem zavar, hogy nincsenek fura, szokatlan, rendhagyó helyek, amelyek ráadásul jól is szólnak, másokat nem?

Erre a múltbéli koncertre utaznék el egy időgéppel:

Bella Máté zeneszerző: 2016. 08. 23 KKL Luzern, Concert Hall – Mahler Chamber Orchestra és Barbara Hannigan

Bóka Gábor zenekritikus: Mozartot szeretném hallani, akár karmesterként, akár bármely hangszeren.

Dankó Gábor: Egy Fugazi-koncert bárhol – de talán még újjáéled a post-hardcore-legenda.

Prieger Zsolt: Bob Dylan '66-os szériája, a The Clash londoni 77-ei, az első Sex Pistols, Nick Cave a Birthday Partyval még betépett ausztrál iskolásként; James Brown Apollo Theatre-beli bemutatkozása, egy korai Beastie Boys; a Consolidated brutális ipari feminista-vegán-marxista előadásai, de kíváncsi lennék Arvo Pärt és Bartók Béla bemutatkozására, Bach passióinak korai koncertjeire, fekete elítéltek munkadal- és gospelkoncertjére egy XX. század eleji amerikai büntetőtelepen. Bekukkantanék Johnny Cash börtönkoncertjeinek egyikére, Händel egy londoni bemutatójran, Stockhausen összes premierjére.