Üdvhadseregünk

Soros hadserege... Soros hálózata... Ízlelgessük egy kicsit ezeket a szép kifejezéseket, amelyek mára a sajnos még mindig nem elég rémületesen hangzó "civil" szinonimáivá lettek a Fidesz-sajtóban. Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy mindez velünk történik és végképp tönkreteszi azokat az éveket, amelyeket éppenséggel normálisan is leélhettünk volna, máris belénk hasít a kérdés: hát nem röhejes?! Hogy a fenébe van az, hogy létezik ember - mert bizonyára létezik, nem is egy -, aki komolyan veszi, hogy itt valami világméretű összeesküvés zajlik az Orbán-kormány ellenében jámbor jogvédők, lopás és korrupció ellen felkent jogászok, biciklis hajléktalanistápolók meg magányos menekült gyerekeket egy jobb jövőhöz juttatni igyekvő szociális szakértők részvételével?

A vád bornírtságát és a helyzet tragikomikumát mindennél jobban jól jellemzi, amit Misetics Bálint radikális szocmunkás mesélt a legutóbbi 168 órában. Hogy a kerületi önkormányzatok szakemberei gyakorta keresik meg a Város Mindenkié mozgalmat meg a magánadományokból működő Nyugodt Szív Alapítványt, hogy segítsenek fedelet találni egy-egy családnak, amelyet az utcára kerülés réme fenyeget. Igen, jól értik. Az állampolgári adókkal gazdálkodó, saját területükön tulajdonosként is jelen lévő helyhatóságok lelkiismeretes szakemberei tehetetlenségükben "Soros hálózatához" fordulnak, mert nem tudják nézni, hogy az állam büntető szegénypolitikája és a fővárosi hajléktalan-ellenes direktíva együttesen szétesésre, örökös számkivetettségre ítél bajba jutott családokat.

Értjük mi, hogy most ez az üresfejű gyűlölködés van kormányzás helyett, és a civil-mantra jutott becsület és igazmondás helyett is, de lassan kezdjük helyettük szégyellni magunkat. Mert ha hagy is valamilyen lenyomatot maga után ez a mi korunk, hát sajnos ez lesz az.