opera;Ókovács Szilveszter;

2018-01-18 15:34:00

Ókovács: rasszistának lenni nem lehet nagy élvezet

A világ legelfoglaltabb operaházát vezeti újabb öt évig. Ókovács Szilvesztert közpénzről, munkaügyekről, a Porgy és Bess kapcsán felmerülő elvi kérdésekről kérdeztük.

- Két szélsőséges véleményt hallok önről: sokan isszák minden szavát, a másik véglet meg az, hogy Ókovács bolond, egyedül van a küldetéstudatával.

- Meglep mindkettő, mert nincs olyan vízióm, hogy mindenki torkán le kéne nyomni a műfajainkat, ha kívánja, ha nem. De hogy nyissuk ki az Operát a társadalom felé, az rendben van. Aki nem jön be, csak egy plakátot lát, annak is sejtenie kell, mi folyik odabenn. Abszolút értelemben sok közpénzt használunk fel 1200 művészünk és munkatársunk bérére, előadásokra, feldolgozzuk a múltunkat, még tévé- és rádióműsorokat is gyártunk, hogy a legkevésbé érdeklődők számára is csöppenjen le valami. Hogy dolgozunk, méghozzá szép, értékes és nagyszabású feladatokon. Meddőszórás biztosan van, mert mikor nincs, de legfeljebb operabolond vagyok.

- Meg lehet ennek a szükségességét értetni?

- Nem kell mindenkivel megértetni. Az opera nem tömegműfaj. Vajon a barokkban tényleg az lett volna? Vagy az ötvenes években, amikor egymillió nézője volt az Operának egyetlen évad alatt? Művi helyzet volt az. Most 604 ezer, ennél több nem létezik, hogy tud lenni. Sok közülük eleve bérletes, többször jön – legyen a valós szám évi kétszázezer. Ettől még értékes és érdekes, amit csinálunk, leszivárog az esztétikai, lélekformáló nyeresége máshová. Szerintem Magyarországra ráfér a kultúra.

- Azt mondja: abszolút értelemben nagyon sok közpénzből dolgoznak. Hadd legyek gonosz: arányos, hogy ilyen sokból?

- Jártunk a sokat szidott berlini építkezésen az Unter der Lindenen. Németesen gigantomán lett: a Staatsoper üzemházát összeköti egy föld alatti alagút, amelyben két kamion el tudja kerülni egymást. Elment rá 122 milliárd forint és 8 év, még most sincs kész teljesen. Az a színház kisebb, mint miénk, mégis, az Ybl-palotát ennek töredékéből próbáljuk kihozni. Ami pedig a működési költségünket illeti, az a vezető európai házak ötöde-hatoda. Abszolút értelemben lehet nagy szám, de fajlagosan szerény.

- Önök hol tartanak most?

- Az kormányzat eddig 45 milliárd forintra kötelezte el magát az Opera öt épülete kapcsán, összesen 90 ezer négyzetméterre, de 2023-ig szerintem még egyszer ugyanennyi kell, benne a zenekari centrumunkkal, az Emléktárral és az Erkel átépítésével is – és ebben 35 év elhanyagoltsága köszön vissza. Közben létesült 400 új álláshely, amely a kulturális szférában példátlan, de hisz mi vagyunk a legnagyobb intézmény. Az új pályázatom lényege, hogy végére érünk a fejlesztéseknek. Mert vége lett a repertoárcserének és magyar operák CD-boxba gyűjtésének is. Ha ebben az országban néhány évig kitart valaki a stratégiai döntések mellett azt parttalan bolondériának nézik? Nem az. A huzamosságban sok erő rejlik.

- Meséljen erről a huzamosságról!

- Az volt a terv, hogy szinte azonnal léptessük vissza a körforgásba a gyorsan és részben felújított Erkelt, járassuk be, majd három év múlva zárjuk be az Operaházat. A korszerűsítés derekára készüljön el az Eiffel Műhelyház, oda át lehet települni, s amikor az Operaház és az Eiffel is kész, felfuttatásuk után újra zárjuk be az Erkelt, és csináljuk meg rendesen. Másfél évre csuknánk be, 2022 decemberére kell kinyitni. Onnantól 25-30 évig elketyeg mindegyik – ha lesz pénz állagmegóvásra.

- Mivel nemrég renoválták, sokaknak talán kevéssé érthető, mi a gond az Erkellel.

- A színpadnyílástól hátrafelé le kell bontani, mert teljesen alkalmatlan modern operajátszásra, balettra. Építeni kell egy új színpadot, mellé oldalszínpadot, ennek a tetejére lehet felhúzni egy rendes balett-termet, házi színpadot, ki kell bővíteni a zenekari árkot és a színpadnyílást operaházi méretűre, klimatizálni szükséges, és modern trégertechnika kell a zsinórpadlásba, ha már süllyedő nem lehet. A nézőtér 1,2 milliárd forintos minapi felújítása nem vész kárba: egymilliónál is több látogatónk volt csak az Erkelben 2013 óta.

- Az Operaházból mit nem lehet kispórolni?

- A teljes alsó és felső gépezet kihagyhatatlan, azok gyakorlatilag megálltak, bár a halott keze még mozgott. És az akusztika. Nem arról van szó mindössze, hogy leveszünk egy csomó rongyot a páholyokból, hanem például le kell cserélni és átosztani a székeket. Amik amúgy moziszékek, semmi közük az eredetiekhez, most inkább okosítjuk őket. Nagyobb zenekari árok kell, annak áttörni a mellvédjét, lebontani az acélfödémet, amely most tartja a nézőtéri zsöllyét, és újraépíteni fa oszlopokon, hogy megint hangzó térként viselkedhessen. Zoboki Gábor fantasztikus anyagot gyűjtött össze. Olyan tervtárak nyíltak meg, amelyek senkinek. Korhű is lesz az új Operaház, mert Ybl vázlatait használjuk, de korszerű is, mert a jelenben élünk.

- Volt B-verzió arra az esetre, ha a novemberi Hugenották-premieren sztrájkba lépnek a dolgozók?

- Felhangoltattuk a zongorát, levettük a tetejét, és itt volt két korrepetítor, hogy eljátssza a darabot.

- És a szólisták?

- Amióta nem közalkalmazottak, csakis énekelni szeretnének. Ez jól mutatja, hogy mikor szól valami a kottáról, és mikor nézegeti valaki a paragrafusokat. Megbeszéltem Szikora János rendezővel, hogy attól függően, hány ember megy fel végül a színpadra, melyik énekkari részlet tud elhangozni és melyik nem, s ahol nagy lyuk lenne, oda bemegyünk, és elmeséljük, mi történik a darabban. Különleges esemény lett volna, de persze, sokkal jobb, hogy végül nem dőlt be senki a szakszervezeti demagógiának, és még a hergelésben élen járók is felvették a munkát. Az az igazság, hogy hétpróbás, de világszínvonalú társulattal dolgozhatunk, és ez téthelyzetben mindig megmutatja magát.

- Tehát az énekesek közalkalmazotti rendszerének 2012-es átalakítása javára vált a háznak?

- Egész biztosan. Aki ma színpadon van – nem kevés közülük –, a többszörösét keresi, másokat az Opera Nagykövete Programunkban évek óta alkalmazunk. És amikor szabad a művész, most tényleg szabad, nem kell rangrejtve, titokban énekelnie máshol. Mert ez is előfordult. Nem érzi azt sem, hogy ide tartozik, még sincs használva, hisz akkoriban sokan voltak állásban, de parkolópályán. Harminckét státuszos mellett vagy ötvenen énekeltek külsősként – és ez az ötven ember vitte az előadások négyötödét. Nonszensz.

- Miért nincs még új kollektív szerződés?

- A KSZ nem kötelező, tárgyalni kell róla, ha az egyik fél kéri. Tárgyalunk, ám nem fogunk olyat kötni, ami ellehetetlenítené a működést, mert az valamennyiünk elsődleges érdeke, az összes kollégáé. Egyébként pedig a kibicnek semmi se drága. Féléve kínlódnak a sztrájk megszervezésével, az előadások veszélyeztetése viszont olyan súlyos eset, mintha a masiniszta úgy sztrájkolna a MÁV-nál, hogy belevezeti az indóházba a mozdonyt. Tömény károkozás.

- A szakszervezeti vezető a munkarendre panaszkodott. Mi a gond?

- Arra hivatkoznak, hogy a színházi gyakorlat szerint próba délelőtt van, előadás este. Ez azonnal felületes olvasat, hiszen például matinék mindenhol vannak. De amíg Magyarországon egyetlen operaház van, az operai gyakorlatot mi határozzuk meg, nem a prózai színházak. Miért ne lehetne délután próbálni, ha ügyelünk rá, hogy a művészt ne írjuk ki tripla szolgálatra? Miért kellene figyelnünk, hogy odaér-e tanítani a főállásából, tőlünk, pláne, ha nem is engedélyeztette a különmunkát? Az Opera korábban rosszul fizetett, és a három nagy művészeti tár mintegy 500 tagja hallgatólagos szabadságot élvezett. Ennek ma még mindig fizetjük a részleteit: az illetmény sokat emelkedett, de a megkövült szabad(os)ságjogokat úgy kell levésni a működés útjából.

- Igaz, hogy ön megfenyegette a dolgozókat?

- Annyit mondtam: ha tényleg sztrájk lesz, megírom a miniszternek, hogy alakuljunk gazdasági társasággá, mert a közalkalmazási forma kormányozhatatlanná teszi az intézményt. Ha muszáj, három hónap alatt lezavarható egy csoportos létszámleépítés, onnantól az Operaház újranyitásáig az elbocsátottak teljes bérköltsége megspórolható. Ez a realitás: a nyugdíjig bebetonozottság érzése nem feltétlen fűti fel a minőség kazánját. De hál’ Isten, a kollégák józanok maradtak, senkit nem bocsátottunk el, hanem inkább értelmes munkát szerveztünk, sok külföldi utat és komoly bevételeket.

- A Bachtrack szerint a Magyar Állami Operaházban volt 2017-ben a legtöbb előadás. Bírható ez a terhelés?

- A terhelés a színházi üzem művészi részében törvényszerűen hektikus, de az Operaház bezárása után átlagban csökkent, ezt bármelyik zenekari muzsikus vagy díszítő megerősítheti. - Szeretnénk a rekreációra jobban figyelni, az Eiffelben lesz rekortán, többcélú sportpálya és edzőterem is. Napi két órát fizetünk minden művészünknek otthoni felkészülés címén – ez havi szinten egy teljes munkahét otthon. Lehetetlen elvárásokkal pedig nem foglalkozom. Hetven napos nyári üzemszünetet követelnek a külsős szakszervezeti vezetők: ha a Bécsi Filharmonikusok is így gondolnák, nem létezne Salzburg, de Bayreuth és a többi nívós nyári fesztivál se, ám a vasút felől érkező fővezérnek hiába magyarázom, nem azonosak az inerciarendszereink. Ezért nem számítok gyors megállapodásra, de a nézőink, sőt, a dolgozóink számára is irreleváns ez a csata, eredményesen tudunk működni a törvények alapján, minden statisztikánk ezt igazolja.

- A Porgy és Besst a Gershwin-jogtulajdonosok akarata szerint köti az all black cast szabálya, azaz csak afro-amerikai énekesek adhatják elő. Ez a szereposztás ismeretében nálunk nyilvánvalóan nem így lesz. Hogyan lehetséges ez?

- Olyan szerződéspéldányt küldtek, amelyben nem szerepelt az a bizonyos kitétel, hát gyorsan aláírtuk. Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő.

- Lesz, lehet ennek jogi következménye? Nem lesz óriási nemzetközi botrány belőle?

- Ha lesz, nem nekünk kell restellnünk, az előadásokat pedig biztosan eljátsszuk. Hogy is van az, hogy egy fehér bőrű, manhattani zsidó zseni megír egy művet, amelyben a halála után 46 évvel, 1983 óta már nem is szerepelhetne a saját darabjában? Mert annyira a feketéké? Miközben George Gershwin írta? Ha kártérítési perre kerülne sor, kifejezetten kínos lenne azt feszegetni, mekkora kár érte a jogtulajdonosokat attól, hogy fehér és nem fekete torokból hangzott fel Budapesten a Summertime… Sem a tiltás ténye, sem az esetleges per nem nekünk ciki, nettó rasszistának lenni nem lehet nagy élvezet.

- Mit gondol a szabályról? Célravezető? Kontraproduktív?

- A kettős mérce kifejlett példánya. Ha most kijelentenénk, hogy a Magyar Állami Operaház a jövőben Mozart-darabok kapcsán csak Közép-Európában őshonos művészek kitűzését tartja lehetségesnek, olyat kapnánk a nyakunkba, hogy meg is érdemelnénk. De Amerikában még ezt is lehet. Mindenesetre jó kis ingyen reklámot kapunk az őszi New York-i vendégszereplésünk előtt – és még igazunk is van!