Bernau Péter;

FTC;Bánkuti Gabriella;

2018-01-19 06:53:00

Erőnléti edző az idegenlégióból

A csapatban és magában is hisz Bánkuti Gabriella erőnléti edző, aki pályafutása során többször volt már születésnapi ajándék is.

Horváth Attila vezetőedző tavaly decemberben vette át az FTC férfi kézilabdacsapatát, a szakember több változtatást is bevezetett az együttesnél, egyik újítása volt Bánkuti Gabriella fitnesz-világbajnok szerződtetése, aki a játékosok erőnléti felkészítéséért felel.

- Meglepte, hogy megkeresték a ferencvárosi kézilabdázók?

- Őszintén szólva nem. Egyénileg foglalkoztam már sportolókkal, köztük kézilabdázókkal is (és dolgozom velük a mai napig), ezért számítottam rá, hogy előbb vagy utóbb jön egy ilyen felkérés.

- Sokat gondolkozott a válaszon?

- A válaszon nem, de kértem egy hetet, hogy megismerjem a körülményeket. Ez azt jelenti, hogy megnéztem a játékosok adatait, hogy lássam, kinek, milyen korábbi sérülései voltak, kiből, mit lehet kihozni. Végül kicsit kevesebb idő után igent mondtam.

- A csapat jelenleg a tabella második felében található, múlt pénteken hátrányból fordítva 30-26-ra nyert a Ligakupában idegenben a bajnokságban ötödik helyen álló Dabas vendégeként. Ez már önnek is köszönhető?

- Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy van részem a sikerben, bár azt is hozzá kell tenni, a Dabas több meghatározó játékosát pihentette. Elkezdtünk egy teljesen más jellegű munkát, amihez a fiúk eddig nem voltak hozzászokva. Szerencsére mindenki nagyon motivált, együttműködő, a hangulattal sincs gond.

- Akkor hamar elfogadták.

- A munkámat az eredmények minősítik. Van egy konkrét célunk, a siker a legjobb motiváló tényező. Az odáig vezető úton még rengeteg munka vár mindenkire.

- Ön eddig főleg egyénileg foglalkozott sportolókkal és magánemberekkel, mennyire nehéz átállni arra, hogy most csapattal kell dolgoznia?

- Nincs nagy különbség, ez is egyéni fejlesztés, hiszen minden játékosnak másra van szüksége. Egészen más jellegű munkát végeznek az erősítő teremben például a kapusok és mást a beállók vagy a szélsők. Ráadásul az edzésterv elkészítésénél figyelembe kell venni a játékosok életkorát, esetleges korábbi sérüléseket, ezek mind befolyásolják, hogy ki mennyire terhelhető. Az a cél, hogy mindenki érje el a teljesítő képessége határát.

- Ez mennyi idő alatt történhet meg?

- Ezt nem lehet időhöz kötni. Rövid ideje dolgozunk még együtt, most annak örülök, hogy a 158 centiméterem ellenére elfogadtak a fiúk, megfogadják a tanácsaim, szívesen dolgoznak velem és már látszik az előrelépés. Nemcsak az erőnlétükkel foglalkozom, hanem az étrendjük kialakításában is segítek. A jó kondíció mellett a mentális állapot, egészséges táplálkozás és a megfelelő regeneráció rengeteget hozzá tud tenni a teljesítményhez.

- Egyedüli nőként járt a francia idegenlégióban is. Hogyan jutott ehhez a lehetőséghez és milyen volt a fogadtatása?

- Az eddigi munkásságom és eredményei, illetve az általam képviselt és elismert Spartan edzésmódszerek nyitották meg a kaput a 2eme R.E.P. francia idegenlégió ejtőernyős ezredéhez. Tisztelettel fogadtak, 24 órás szolgálat után csinálták végig a nagyon kemény 90 perces edzésemet. A katonák monoton, mindig ismétlődő terhelését kellett új gyakorlatokkal változatosabbá tennem.

- Össze lehet hasonlítani az idegenlégiósok fizikai mutatóit mondjuk a kézilabdázókéval?

- Nem, de nem is lenne szerencsés, hiszen egészen más a cél a légióban, mint a kézilabdában. Nem hiszem, hogy örülnének a játékosok, ha 28 kilogrammos menetfelszereléssel kellene hegyre föl futniuk, de nem is lenne értelme egy ilyen gyakorlatnak a sportolók esetében. A légióban minden szituációra bevethető és alkalmas katonákat képeznek, kézilabdában szerencsére elég a mérkőzések megnyerésére felkészülni.

- A múlt héten Svédországban volt születésnapi ajándék, ez a felkérés mennyire lepte meg? Volt példa ilyesmire máskor is?

- Svédországba még nem hívtak, de karácsonykor, húsvétkor már kaptam felkérést, hogy legyek én a meglepetés. Ez a svéd meghívás azért érintett meg, mert egy férj azzal lepte meg a feleségét, hogy meghívott, mint életmódszakembert, hogy reformáljam meg a mindennapjaikat, és nyújtsak segítséget az életmódváltásban. Nyomon követte a szakmai munkásságom és olvasta a könyveim, így döntött a meghívás mellett. A másik különlegesség az volt, hogy a szokásos egy helyett ezúttal több napot töltöttem a családdal, amelynek átalakítottam, egészségesebbé tettem az életét. Sokan sajnos addig nem becsülik meg az egészségüket, nem figyelnek rá, amíg nem történik valami baj.

- Dolgozott parasportolókkal, és emberekkel, akikről az orvosok is lemondtak. Kivel érte el a legnagyobb sikert?

- Erre nem tudok válaszolni, nem lehet ilyen rangsort felállítani, mindenkinek az esete magában sikersztori. Most is foglalkozom olyan oxigénhiánnyal született lánnyal, akire az orvosok azt mondták, hogy sosem fog járni. Öt éve dolgozunk együtt, és ez a lány nem csupán jár, hanem már futóversenyen is indult. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez az ő sikere - akaratereje, kitartása nélkül nem jutott volna el idáig.