"Itt akartunk élni, de már csak félünk"

Otthonukat féltő, elkeseredetten küzdő emberek, riadtan mellébeszélő államapparátus, jól értesült fideszes önkormányzatok. Ilyen egy kiemelt beruházás az Orbán-rendszerben.

Mikrotesla, mágneses tér, elektromágneses sugárzás, biztonsági övezet, leukémia-kockázat – ezekkel a szakkifejezésekkel kelnek-fekszenek lassan fél éve a Cegléd környéki tanyasiak. Azóta, hogy megtudták: itt, az ország legsűrűbben lakott tanyavilágában vezetnének keresztül egy 400 kV-os nagyfeszültségű vezetéket. A helyiek – a térségben több mint kétszáz családot érinthet a beruházás – először csak a látvány miatt aggódtak: mi lesz, ha óriási, 45-50 méter magas vasmonstrumokkal veszik őket körbe? Később aztán már ez érdekelte őket a legkevésbé. Az első aggasztó jel az volt, amikor a beruházáshoz készült környezeti hatástanulmányban azt olvasták: „A nagyfeszültségű távvezetékeknek jelentős elektromágneses sugárzásuk van, melyek hatóköre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint hozzávetőleg 500 méter. Az elektromágneses erőtér okozhat élettani zavarokat is, hiszen közismert, hogy a sejtek közötti információcsere is elektromos impulzusok útján történik. A WHO elfogadta azt az álláspontot, mely szerint az extrém alacsony frekvenciájú elektromos és mágneses tér idegrendszeri zavart, stresszes állapotot idéz elő, ami fájdalmi tüneteket és memóriazavart okozhat az állatoknál.”

– Egy másik tanulmány szerint a biztonsági övezeten belül jelentősen nő a gyerekleukémia kockázata. Nekünk két kisgyerekünk van – mondja Szabó Géza, a beruházás elleni tiltakozás egyik, a tudósítások sokasága miatt mára ismertté vált szószólója. Az erdész, lovasoktató férfi és pszichológus, lovasterapeuta felesége Szabó-Balogh Virág néhány évvel ezelőtt vett tanyát Csemőn. Régi álmukat váltották ezzel valóra: Pszicho-Pata néven építették fel rendelőjüket a tanyán, ahol lovas terápiával segítenek pácienseiken.

Csemő - Lovakra vágytak és nyugalomra

– Innen úgy hatvan méterre állna az egyik oszlop – mutatja lovai legelőjének sarkából Szabó Géza, és visszafojtott indulattal emlékeztet: – A WHO ötszáz méteres biztonsági távolságról ír. Nekünk meg a házunk is kétszáz méteren belül van.

A túlságosan kis távolság csak az egyik riasztó paraméter. A másik a nagyfeszültségű vezeték mágneses terének nagysága. A vonatkozó határérték itthon 100 mikrotesla. Egyes európai országokban azonban – mondja Szabó Géza – csak 1-5 vagy épp néhány tized mikrotesla a megengedett. Ennek azért nagy a jelentősége, mert egyes tanulmányok szerint az elektromágneses tér miatt nőhet meg gyermekeknél a leukémia kockázata, és a vezetékhez közelebb nagyobb a rizikó.

Szabóék legközelebbi szomszédai pár éve, a főváros nyüzsgő agglomerációjából költöztek ki nyugalmat keresve: az asszonynak és férjének egy kislánya van, most várják a kistestvért. Mindenüket pénzzé tették, hogy tanyát vegyenek, s felépítsék álmaik házát. A modern épület üvegfalú nappalijából mutat ki a várandós asszony, Szívósné Illés Orsolya a most még érintetlen pusztába:

– Nyolcvan méterre lenne a vezeték. Itt akartunk élni, de már csak félünk. És még csak menekülni sem tudunk. Az építkezéshez CSOK-ot kértünk és kaptunk, ami most ideköt minket évekig!

A térségben élők a beruházás ellen erőteljes tiltakozásba kezdtek még az ősszel, amihez plusz erőt ad nekik az: a tanya nem csupán az otthonuk, hanem munkahelyük, egzisztenciájuk, életformájuk. Ha elveszítik, akkor mindent elvesztenek. Már elfogadták, hogy a vezetékre szükség van, így nem csak tiltakoztak: konstruktív javaslatokat is tettek. Bejárták a vidéket és alternatív nyomvonalat húztak, olyat, ami a lehető legkevesebb tanyát érintené. Ehhez egy állami erdőn keresztül kellene átvezetni a vezetéket. Kifogásaikat és javaslataikat semmibe vették, megnyugtató és meggyőző válaszokat mind a mai napig nem kaptak.

Falakba persze nem csak a helyiek ütköztek. Lapunk múlt november vége óta igyekszik megismerni az érintett hivatalok, hatóságok, önkormányzatok véleményét – de mintha atomtitkokról lenne szó: az apparátus csak írásban kommunikál és jobbára kitérő válaszokat ad.

Nincs hová menni

A beruházónak, az állami MAVIR Zrt.-nek többek között azt az egyszerű kérdést tettük fel: van-e a vezetéknek emberre, állatra káros hatása? Határozott válasz helyett azt írták: betartják az egészségügyi határértékekre vonatkozó előírásokat. Mivel a MAVIR nem adott egyértelmű választ, megkerestük az Országos Közegészségügyi Intézetet, amelybe beolvasztották korábban az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetet. Itt is azt kérdeztük: van-e emberre káros hatása a vezetéknek? Többszöri érdeklődésünkre három hét alatt feleltek. Azt írták, hogy a nagyfeszültségű távvezetékek környezetében úgynevezett extrém alacsony frekvenciájú (ELF) elektromágneses tér alakul ki, amelynek rövid és hosszú távú hatásai lehetnek. A rövid távú hatások jóval 100 mikrotesla felett jelentkezhetnek. „A hosszú távú hatások esetében 2002-ben a WHO rákkutató ügynöksége az ELF a mágneses tereket "lehetséges emberi rákkeltőnek" sorolta be. Ezt a besorolást az epidemiológiai vizsgálatok meta-analízisére alapozták, amely csaknem kétszeres növekedést mutat a gyermekkori leukémiában, ha a lakóhelyi hálózati frekvenciájú mágneses tér átlagos expozíciója 0,3-tól 0,4 mikrotesla felett van.”.

A rémisztőnek tűnő WHO-besorolás után viszont a hivatal igyekezett megmagyarázni, hogy valójában nincs is ok aggodalomra. Egyfelől azért, mert – mint írták – „nincs elfogadott biofizikai mechanizmus, ami arra utalna, hogy az alacsony szintű terek hatással lennének a rák fejlődésére, ezért a WHO állásfoglalása szerint, a gyermekkori leukémiára vonatkozó bizonyítékok nem elég erősek ahhoz, hogy azt ok-okozati összefüggésnek tekinthessük.” Ráadásul - érvelt tovább az intézet -, a hazai vonatkozó határérték 100 mikrotesla, miközben egy 400 kV-os távvezeték alatt 5-10 mikrotesla a mágneses indukció, a távvezetéktől 70 méterre 0,4, 100 m-re pedig 0,2. Végül a sok-sok riasztó érték után azzal zárult a tájékoztatás: egy átlagos elektromos ellátással rendelkező lakásban a mágneses indukció nagysága 0,1-0,5 mikrotesla között változik.

Vagyis az intézet szerint nem kizárt, hogy bizonyos esetekben lehetnek kockázatok, de mégsem kell aggódni. Ha viszont tényleg nincs miért aggódni, akkor vajon a fideszes vezetésű Cegléd kedvéért miért módosították a nyomvonalat úgy, hogy az a lakóövezettől távolabb vezessen?

A ceglédi polgármester, Takáts László arra az írásban feltett kérdésünkre, hogy a városvezetés szerint van-e a vezetéknek egészségkárosító hatása, azt válaszolta: nem értenek ehhez. Ugyanakkor – írta – feladatuk, hogy „minél kisebb egészségügyi kockázata legyen a távvezetéknek a környék lakóira.” Ezek szerint a polgármester szerint igenis van egészségügyi kockázat. Ráadásul azt sem vitatta, hogy ők akarták Ceglédtől távolabb vinni a vezetéket. Hogy miért? „Aggályunkat fejeztük ki, az érintett lakott tanyák nagy száma miatt.”

Ha viszont Ceglédnek sikerült a vezetéket az aggályokra hivatkozva az ottani tanyáktól távolabb vinni, akkor a csemőiek által javasolt, kevésbé lakott, állami erdőkön is keresztül vezető nyomvonal miért nem jöhet szóba? Megkerestük az érintett erdő kezelőjét is. A NEFAG Zrt. írásban annyit közölt, hogy nem érintettek az ügyben, nem tudnak semmit sem – a területüket érintő esetleges nyomvonallal kapcsolatos kérdésünkre viszont már kitérő választ adtak. Ahhoz képest, hogy a NEFAG semmi nem tud, később kiderült: a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Főosztálya eljár az ügyben. Igaz, feltűnő szűkszavúsággal ők is csak annyit közöltek: „zajlik a nyomvonal egyeztetési eljárása.” Ehhez képest a jól értesült fideszes ceglédi polgármester már három héttel korábban úgy tudta: „Információnk szerint az erdészeti szakhatóság nem javasolta az egységes erdők megbontását.”

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a térségben élők cseppet sem lettek nyugodtabbak a hónapok óta vívott csatában. Január végén száznál is többen vettek részt az újabb, ezúttal Kecskeméten tartott lakossági fórumon, hátha végre megnyugtató válaszokat, valódi megoldást kapnak. Csalódniuk kellett. Már árulkodó volt az is, hogy a jelentős lakossági félelmek ellenére csupán egy kormányhivatali osztályvezetőre bízták a fórumot. Amikor pedig a beruházás tervezőirodájának képviselője tájba illeszkedő oszlopként említette az ötven méter magas vasmonstrumokat, a megjelentek zöme ingerülten legyintett. Nem lett nyugodtabb a hallgatóság attól sem: „A medika mai állása szerint nem veszélyes” a vezeték, másutt a „madarak is megszokták”. Akkor pedig már többeknél is elszakadt a cérna, amikor az oszlopokra épített madárfészkek és a vasszerkezet körül legelésző tehenek fotóival igyekeztek lecsendesíteni az embereket.

A hangzavarban, az utolsó sorok egyikében ott volt a csemői várandós asszony, Szívósné Illés Orsolya is. Nem szólt semmit, csak ült csöndesen, könnybe lábadt szemmel.