Márton László: Majdnem tragikomédia

Operettekben katonák lejtenek csábtáncot a falusi lányok előtt, vagy fordítva. Jancsó Miklós filmjeiben katonák korbácsolnak meztelen, de igen jó alakú lányokat - ennek mélyebb, szimbolikus értelmét máig sem sikerült megfejtenem. A világhálón, majd a nyomtatott sajtóban látható fényképen egy tizenéves palesztin terrorista és egy ugyancsak fiatal rendőrnő áll egymás mellett. Az egyik sötét bőrű, fekete hajú, a másik fehér bőrű, göndör szőke. Ha a kép alatt nincs felirat, azt hihetnénk a fekete hajú a terrorista-gyanús, a szőke pedig az izraeli rendőr. Pedig…

A 16 éves Ahed Tamimit azért állítják hadbíróság elé, mert többször megütött, majd pofon csapott egy háza udvarán álldogáló izraeli katonát. Előkerült egy korábbi kép is, amelyen az akkor 12 éves kislány ököllel fenyeget állig felfegyverzett, de vigyorgó katonákat.

Ennyi a tragikomikus történet, amely könnyen végződhetett volna tragédiával. Elég lett volna, ha az ütéseket álló katona fegyverét használja, a lány megsebesül, vagy meghal. A mártír temetése, tüntetés, kődobálás, felkelés, ENSZ és Isten tudja mi még - mindezt megúszta a két szereplő és a világ.

De az izraeli-palesztin csapdahelyzetet nem úsztuk meg, holnap, holnapután bármi megtörténhet. Ötven év telt el, a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik. Annyira, hogy a részleteket végiggondolni, forgatókönyveket elképzelni szinte lehetetlen.

Egyetlen dolog biztosan felesleges: elmélkedni, hogy kinek, miben van igaza. Terrorista? Ez lenne igazán nevetséges, ha nem lenne tragikus. Édeslányom nem illik szegény katonát bántani! Nem sokkal idősebb, mint te és szívesebben sétálna barátnőjével a tel-avivi tengerparton, mintsem, hogy a ti házatok előtt kószáljon! És látod milyen rendes, meg se legyintett. Próbált volna nem ott kószálni. Neki is hadbíróság, börtön, stb. járt volna!

De Ahednek az ilyen beszéd egyik fülén be, a másikon ki. Az ő 16 évéhez hozzátesszük apád életkorát és kijön az ötven év. Már ő is megszállt területen született. Nem tehet róla, hogy az ő faluja, két tucat olajfája a Közel-Kelet egyetlen demokratikus és zsidó államának biztonságát veszélyezteti. Makacs ember, nem hajlandó megérteni, hogy Isten ezt a földet – mármint övét – háromezer évvel ezelőtt másnak ígérte. És a szomszédok se akarják megérteni, hogy az ő földjüket, kútjukat, de még az esővizet is a Brooklynból érkezett telepeseknek ígérte. Őket őrzi az Önvédelmi Hadsereg, meg a Legfelsőbb Bíróság Jeruzsálemben, amely Izrael egységes és oszthatatlan fővárosa és ahova te nem teheted be a lábad.

Itt tartunk, Ahed. Senki se hiszi, a fal mögött a zsidók, akiket te egytől-egyik terroristának és földrablónak tartasz, a brooklyniak se, hogy te és családod valamilyen csoda következtében elpárologtok. És ugye, apád, unokatestvéreid se hiszik, hogy azok a fal mögött egy szép napon hajóra ülnek és visszautaznak oda, ahonnan jöttek. A próféták és csodatevők ideje már lejárt, a következő választásnál messzebb néző politikusoké még nem jött el. Közben mindenki tíz körmével kapaszkodik a jussába – vagy amit annak vél.

A szomszéd városban ülő elnök, Abu Mazen, született Mahmaud Abbasz tárgyalna, de csak akkor ha az Izraeliek nem harapdálnak a pizzába, amelynek felosztásáról éppen tárgyalnak. Jeruzsálemben, ahonnan Mohamed lován a mennybe repült, Bibi Netanjahu ül. Ő tárgyalna, feltétel nélkül, ha lesz ideje. De ha az izraeli ügyész a rendőrségnek ad igazat, akkor Bibi nem tárgyalhat, mert róla fognak tárgyalni, és mint elődje, nem Jeruzsálemben fog ülni.

Ma még nem tudjuk, lesz-e hadbírósági tárgyalás, és ha lesz, mire ítélnek. Talán a bírák, zord katonák is tudják, hogy a nevetséges öl. Ilyen hősi halálra – gondolom - ők se vágynak.

Remélem, Ahed, nem hiszel azoknak, akiknek a mártírhalál (főleg másoké) se drága. Ne halj hősi halált, élj hazádért! Ha bezárnak, várd ki türelemmel a börtönegyetem végét. Ezt a legnagyobbak közül is sokan végezték dicsérettel. Szép és fiatal leszel akkor is, amikor kiengednek.