Érdekvédelmi vizsga

Éles választási küzdelemben az egyes vezetők hitelessége lép elő a legfontosabb mércévé. Már persze normális egy világban - s talán Hódmezővásárhely példája azt mutatja, ennek gyökereit nem sikerült elszakítani semmiféle túlhajtott propagandával. Szóval tekintsük magunkat egy normális világ részének, és mindjárt más szemmel nézzük majd az utóbbi évek szakmai tiltakozásait, szakszervezeti küzdelmeit is.

Sokszor feltettük a kérdést a Fidesz-kormány működésének lassan nyolc éve alatt, vajon miért fulladnak ki sorra a tüntetéssorozatok, sztrájkhullámok, miért szakadnak szét tegnap még öröknek és pezsdítőnek látszó összefogások. Persze, a gonosz kormány nagyot ütött mindenkin, amikor a Gaskó István-féle gördülő vasutas sztrájkokat megelégelve olyan sztrájktörvényt hozott, ami mellett csak egyet nem lehet: sztrájkolni. A háttérben azonban a közszolgáltatások valamennyi területén egyre forrósodott a hangulat.

S ha már hitelesség: emlékeznek még Sándor Máriára? Amikor a fazék már majdnem felrobbant, jött ez a fiatal ápolónő 2015 telén-tavaszán, aki kiállt a társaiért. Mindent vállalt: utcai akciók szervezését, felmondást, munkanélküliséget. Képes volt megmozgatni egy szakmát, mert mindenki tudta róla, hogy soha nem adta el a lelkét. Hitet adott, és aztán jöttek a pedagógusok, szociális munkások is. Kezdtük elhinni, hogy lépésre lehet kényszeríteni a hatalmat, ha ekkora az összefogás. Azon a tavaszon még tömeg ment mögötte, s ez a sok ezer ember lefütyülte a színpadról a kormányhoz dörgölődző, nyolcszavas elnevezésű szakszervezet vezetőjét. Ő mégis szakszervezeti vezető maradt.

Aztán alig telt el pár hónap, és ősszel már az volt a hír, hogy a tavaszi tüntetések egyik motorja, a most megint az egészségügyi követelések élharcosává előlépett, januárban sztrájkbizottságot alapított Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) közgyűlésére nem engedték be minden megye küldötteit. A fekete ruhás nővér pedig inkább kiment hozzájuk, és ottmaradt. Az egyenes úton.

Két év alatt a hitelét ugyan nem nyerte vissza a kifütyült nagyasszony, mégis az általa vezetett szakszervezettel kötött bérmegállapodást az állam, s jónak hitt választási fogásként előre is hozták a hatalmas pénzosztást: volt olyan ápoló, aki 200 forint emelést sem kapott. Ez ellen kezdett tiltakozni a neki nem tetszőket nemrég még kitiltó FESZ.

Eresszünk el egy mély sóhajt, mielőtt szétnézünk, hogy hol is van itt a hitelesség...

De van, mégis. Amikor a Magyar Szakszervezeti Szövetség Fehér könyvet ad ki, amelyben minden pártnak megfogalmazza a dolgozók elvárásait, vezetője pedig mindegyikkel leül megbeszélni a részleteket, de egyik politikai tömörülés mögé sem áll be kampányolni, akkor az ember hite kezd visszatérni. De leginkább mégis akkor, amikor az önkormányzati tisztviselőkért évek óta kitartóan küzdő, törékeny, szőke szakszervezeti elnök változatos megoldásait figyeljük, amelyekkel újra meg újra felszítja a parazsat.

Az áprilisi választáson sok minden eldől. Talán az is, hogy ki mehet át utána az érdekvédelmi hitelességi vizsgán.