Hősként ünneplik a gyilkosokat

A budapesti születésű, 26 évesen meggyilkolt Hirschberg Gábor minap szabadult gyilkosát több száz palesztin fogadta Kelet-Jeruzsálemben. Ott volt az elnök is.

Hősnek tekintik terrorizmusért bebörtönzött honfitársaikat a palesztinok. Aki zsidót öl, legyen az gyerek vagy öregember, nem terrorista, hanem nemzeti hős. Ezért fogadta tömeg Hirschberg Gábor minap szabadult gyilkosát, a húsz éves börtönbüntetését letöltő Radzsai Hadadot is. A történtek után Hirschberg Gábor sógornője, Kati a következőket írta Facebook oldalán: „ Az Európai Unió békepartnere, Mahmúd Abbász melegen ünnepli a most szabadult terroristát, aki 20 évvel ezelőtt meggyilkolta a sógoromat. A családom szenved a fájdalomtól és a dühtől. Haddad 20 éve támadott meg bennünket, Abbasz a múlt héten ugyanazt tette. Nincsenek szavaink.”

Hirschberg Gábort 1997. november 20-án, éjfél körül gyilkolták meg, amikor egy társával hazafelé tartott az Ateret Kohanim nevű jesiva tanulóinak szállása felé. A két fegyvertelen diákra gépfegyverrel lőttek rá, Gábor azonnal életét vesztette, társa súlyosan megsebesült. Radzsai Hadad volt az, aki jelezte a közeli rejtekhelyen kalasnyikovval várakozó társának, hogy zsidók közelednek. A célpont kiválasztásában véletlen volt, bárki jött volna szemben abban a pillanatban az utcán, legyen gyerek, nő, öregember, diák vagy katona, ugyanaz a sors várt volna rá, ha zsidó. Hadad azonban ezzel a tettével kiérdemelte a nemzeti hősöknek kijáró meleg, elnöki szintű fogadtatást.

Abbász elnök arról beszélt, „a rabok ügye különös fontosságú a palesztin vezetés számára, amely arra törekszik, hogy bocsássanak szabadon minden rabot a megszállók börtönéből”. Merthogy nem Haddad az egyetlen, aki ebben a megtiszteltetésben részesül. A palesztin vezetés az (évek óta megszakadt) béketárgyalásokon is azt követelte, és mindmáig azt szorgalmazza a nemzetközi színtéren is, hogy az izraeli börtönökből „minden” palesztin rabot ki kell engedni. Mindnyájukat szabadságharcosoknak, nemzeti hősöknek tekinti a palesztin vezetés, és a lakosság zöme is, holott túlnyomó többségben vannak közöttük a tényleges terrorizmusért, sikeres vagy meghiúsított terrorcselekményért elítéltek, s nem a nemzetközi köztudatba beivódott „parittyás gyerekek” töltik meg az izraeli börtönöket.

A „fogolykérdés” komplexitását legbeszédesebben talán a Gilad Schalit ügy mutatja. A 2005-ben elrabolt, majd a Hamász által fogva tartott francia-izraeli állampolgárságú kiskatonát - nemzetközi nyomásra - 2011 októberében sikerült kiszabadítani, 1027, bíróság által zömében terrorcselekményért elítélt palesztin szabadon bocsátása fejében. Az akkor szabadultakat hatalmas ünnepséggel fogadták mind Gázában, mind a Palesztin Hatóság területein. (Az elmúlt hat évben közülük többen kerültek újra rácsok mögé, ugyancsak terrorcselekmény miatt.) Azok az izraeliek, akik nekik köszönhették szeretteik halálát, tehetetlenül szemlélték az eseményeket.

Az izraeli vezetés évek óta szorgalmazza azt is, hogy a nemzetközi közösség ne engedélyezze a terrorizmusért bebörtönzött palesztinok családjának anyagi segélyezését. Az Abbász elnök vezette Palesztin Hatóság (PH) - amely jórészt nemzetközi segélyekből működik - ugyanis a rendelkezésére álló költségvetés mintegy 10 százalékát költi eképpen a terrorizmus éltetésére, dicsőítésére. Ám e téren sem változott semmi. Az israelnationalnes.com portál március 18-i tudósítása szerint a napokban a kérdés mindkét vetülete újra felmerült az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában is. Micah Avni Lakin izraeli-amerikai állampolgárságú emberi jogi aktivista a fórumon felidézte, „Abbász 3 millió dollárt fizetett azoknak a terroristáknak, akik megölték apámat”. „Ön mit szólna Lynk úr, ha fizetnék 3 milliót azért, hogy az édesapját főbe lőjék?”, tette fel a kérdést a testület képviselőjének, Michael Lynknek címezve. Lakin évek óta szorgalmazza, hogy az ENSZ akadályozza meg, hogy a Palesztin Hatóság a nemzetközi segélyekből anyagilag támogassa a zsidók elleni merényletek elkövetőit. Mint fogalmazott, a PH törvényben szentesítette a terrorizmus támogatását, a terroristák családjainak finanszírozását előirányzó jogszabály egyenesen ösztönzi ezt.

A korábban egy izraeli pénzügyi intézet igazgatójaként dolgozó Lakin azután hozott létre egy civil szervezetet az antiszemita és iszlámellenes uszítás megfékezésére, miután 2015-ben 76 éves édesapját egy terrormerényletben elveszítette. Abban az ugyancsak Jeruzsálemben elkövetett támadásban a terroristák 20 embert sebesítettek meg lőfegyverrel és késsel. A helyszínen azonnal életét vesztette egy 78 és egy 51 éves férfi, a 76 éves Richard Lankin pedig két héttel később halt bele sérüléseibe. Lankint fejbe lőtték, s miután a földre zuhant, késsel is megszúrták.

Aktivista fia számításai szerint a Palesztin Hatóság évente 300 millió dollárt költ terrorizmusért elítéltek családjainak támogatására. Olyan pénzeket, amelyek az ENSZ, az Európai Unió, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Svédország és Írország adományaiból származnak.

A magyar külügy jelzését várják

Hirschberg Gábor Izraelben élő testvére, Benyamin a Népszavának nyilatkozva kiemelte, bátyja magyar állampolgárként lett a terror áldozata.

Gábornak már csak az emlékét őrizhetik

- Tudom, hogy nehéz szavakba önteni, de elmondaná, mit érez most a család?

- Fájdalmat. Az igaz, hogy a gyilkost elfogták, bíróság elé állították és húsz évre elítélték. Az igazságszolgáltatás - mondhatni - úgy működött, ahogy kell. Mégis, nincs az, ami visszaadhatja Gábort nekünk. Viszont látni azt, hogy Ramallahban óvódás gyereket vezényeltek ki, mert mint hőst fogadták a gyilkost, az olyan volt, mintha kést forgattak volna a szívünkben.

- Az általános helyzet ismeretében, számítottak-e arra, hogy Hadad hősként tér vissza?

- Többé kevésbé követtük, mi történik vele, bár ettől többen óva intettek. Tudtuk, hogy eljön a nap, amikor újra szabadlábra kerül, de mint jeruzsálemi lakosok csak reméltük, hogy szemtől szembe nem kell találkoznunk. Arra, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, nem készültünk fel, nem is tudom, hogy épp ésszel fel lehet-e készülni arra, hogy az ember fiának vagy testvérének gyilkosát a tömeg ünnepli.

- Tudnak, akarnak-e valamit tenni ez ellen?

- Szeretnénk persze valamit tenni, de a jelenlegi politikai helyzet túlságosan összetett. A knesszetben ülő képviselőnkhöz fogunk fordulni, de semmi drámai eseményre nem számítunk. Izrael állama ugyan komolyan együtt érez velünk, de a nemzetközi politika ezt felülírja. Ugyanakkor érdekelne minket a magyar külügyminisztérium és az Európai Unió álláspontja, hisz Gábor magyar állampolgárként lett a palesztin terror áldozata.

- Lát esélyt arra, hogy legalább hosszú távon történjen változás e téren?

- Fájó szívvel kell mondanom, hogy nem. A palesztinok nagy része, de a vezetésük mindenképpen, életmóddá, már-már karrierré alakította az elnyomott szerepét, ami könnyű bevételekhez juttatja őket, lásd a nemzetközi segélyeket, amelyek felhasználását a donor-országok (és jellemzően nyugati államokról beszélünk, nem arab államokról) egyáltalán nem ellenőrzik. Nagyon kevés a konstruktív hang a palesztin társadalomban, az olyanoké, akik a fejlődést és megbékélést támogatják, legyen szó akár a gazdaságról, akár az oktatásról, vagy az egészségügyről. Ezért a palesztin narratívának nagyon megfelelnek az ilyen hősök.