A nemzetbiztonság javában tudhatta, hogy megfigyelik a magyar civileket

Publikálás dátuma
2018.03.28 11:51
Siewert András az őt megkereső ismeretlenek képével. Fotó: Tóth Gergő
Fotó: /
Hosszú cikkben számol be a brüsszeli Politico.eu a közelgő magyar választásról. A portál kitér arra, hogy Simicska Lajos, Orbán korábbi barátja hogyan próbálja korrupciós ügyek nyilvánosságra hozásával aláásni a Fidesz hatalmát. Majd ismerteti a kormánypárt válaszát: titkosszolgálati, akár illegális eszközökkel gyűjt információt civilekről, ugyanis az ellenük felépített kampánnyal kíván választásokat nyerni. A Politico forrásai szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal már január óta tudja, hogy akár illegális eszközökkel, külföldi titkosszolgálatokkal összejátszva kémkedhet magyar civilek után a kormány.

Legalább négy, a Fidesz által közellenségnek kikiáltott magyar civil szervezetet is megkerestek e-mailen és telefonon valójában nem is létező, külföldi cégek és magukat támogató üzletembernek kiadó személyek, ugyanazzal a fedőtörténettel. A megkeresett civil szervezeteknek - így a Nyílt Társadalom Alapítványnak, a berlini székhelyű Európai Szövetség a Szabadságjogokért-nak, a Helsinki Bizottságnak és Migration Aid-nek - azt ajánlották, hogy a képviselőik menjenek ki velük Bécsbe tárgyalni. Azt nem indokolták meg, hogy miért nem a magyar fővárosban akartak találkozni a magyar civilekkel.

A Migration Aid vezetője, Siewert András elfogadta a meghívást. Január elején kiutazott Bécsbe egy találkozóra. Siewert András lapunknak is elmondta: az első találkozó után számára nyilvánvaló volt, hogy ügynökökkel van dolga; elmondása szerint Bécsből hazaérve felvette a kapcsolatot az ilyen ügyekben illetékes magyar hatóságokkal. Azt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal január óta tudott arról, hogy külföldi állampolgárok információt gyűjtenek magyar civilekről, a  Politico számára is megerősítette egy, a nyomozásra rálátó forrásuk.

Az ismeretlenek és célpontjaik közti találkozók január és február között zajlottak, a New York-i Ritz Hotel és a bécsi Intercontinental Hotel mellett egy amszterdami helyszínen is. Ezek egymáshoz képest néhány napon belül történtek, értesült a portál a találkozókról tudomással bíró személyektől. A portálnak nyilatkozó szakértők szerint ehhez akár illegálisan is összejátszhat külföldi csoportokkal és titkosszolgálatokkal a Fidesz.

A januári után Siewert is vállalkozott még egy találkozóra, februárban. A második alkalom az őt megkereső személy cégével együtt eltűnt, az elhangzottakból összevágott részletek pedig a Magyar Időkben jelentek meg, Bayer Zsolt neve alatt. Hasonló Dénes Balázs, az Európai Szövetség a Szabadságjogokért nevű szervezet vezetőjének története. Titokban felvettek egy Dénessel folytatott beszélgetést, melyből egy részlet a Soros ellen uszító Jerusalem Postban jelent meg. Mint a Politico írja, ismeretlenek ugyan ezzel a módszerrel a Soros által támogatott Nemzetközi Reneszánsz Alapítványt is megkeresték.

A választási kampányból kiszivárogtatások küzdelme lett Orbán és Simicska között, írja a Politico. Szerintük a tét a kormánypártnak igen komoly: egy esetleges választási vereség után olyan nyomozások indulhatnak el, melyek eredményeképp Fideszes vezetők kerülnének börtönbe.

A Politico cikke itt olvasható.

Szerző
2018.03.28 11:51

A banánköztársaságoknak annyi, Orbánék értik, hogy itt a propagandadiktatúrák kora

Publikálás dátuma
2018.07.16 09:59
Illusztráció
Fotó: / VAJDA JÓZSEF
A 20. század diktatúrái a félelemre és elszigeteltségre épültek, de a 21. század diktatúrái új utakat kénytelenek választani. Ezt a tendenciát vizsgálja friss tanulmányában két kutató: Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora - számol be a 444.hu. Abból indulnak ki, hogy
az elmúlt években rohamosan terjednek az elnyomás kevésbé véres módszereivel és a köznapok már-már feltűnésmentes átideologizálásával operáló opresszív rendszerek.
A legtöbb ilyen rezsim vezetése választással kerül hatalomra, és megőrzi a demokrácia látszatát azután is, hogy uralma alá hajtotta a politikai intézményrendszert. A kutatók szerint
sikerüket ebben a nyilvánosság manipulálása biztosítja.
Az ilyen rezsimeket "információs autokráciának" cimkézi a tanulmány, és - a közelmúltból és jelenből válogatva - többek között a venezuelai Hugo Chávezt, Putyint, a perui Fujimorit és a malajziai Mahathir Mohamadot, az ecuadori Rafael Correát, illetve Orbán Viktort sorolja az ilyen vezetők közé.
Közös jellemzőik, hogy a magánkézben lévő médiát vagy megvették, vagy a tulajdonosokat gazdasági előnyökkel a maguk oldalára állították. Aki ennek ellenére is kritikusan tudósított, annak perek sorozatával mentek neki, a túlélőkben szépen lassan kialakítva az öncenzúrát. A tanulmány további példaként említi, hogy Fujimori titkosszolgálata megvesztegette az újságírókat, Putyin és Orbán pedig olyan gazdasági eszközökkel befolyásolja őket, mint például utóbbinál az állami hirdetések kiosztása vagy megvonása.
Gurijev és Treisman szerint két tényező határozza meg, hogy egy országban kialakítható-e az újfajta tekintélyuralom. Az egyik az iskolázott, a független tájékoztatáshoz hozzáférő elit nagysága, a másik a lakosság érzékenysége a politikai üzenetekre, azaz a befolyásolhatósága.
Az információs autokráciák egyik fő törekvése, hogy az elit ne tudja meggyőzni a társadalom nagyobbik felét arról, hogy változásra van szükség.
Nem a személyes boldogulás, hanem a politikai tájékozottság erősíti az autoriter berendezkedéssel szembeni ellenállást. Ezek alapján azt a következtetést vonják le:
  • a legfejlettebb társadalmakban a tájékozott elit általában túl nagy, ezért a manipuláció nem elég hatékony, és jó eséllyel marad a demokrácia;
  • a nagyon fejletlen országokban sokszor költséghatékonyabb a nyílt diktatúra;
  • a kettő közötti sávban pedig a demokrácia és az információs autokrácia is működőképes.
A jólétben élő és iskolázott népesség arányának növekedése ugyanis bővíti a kritikusok táborát és felveri a hatalom fenntartásának költségeit. Ha viszont az autoriter vezetők a modernizáció útjába állnak, azt előbb-utóbb az egész társadalom megérzi, ami a propaganda és a kontroll erősítését teszi szükségessé. Ezért a szerzők szerint
az információs autokráciák folyamatos dilemmája, hogy mennyire engedjék fejlődni a társadalmat.
A tanulmány igen optimista előfeltevésre építve még egy következtetést levon: a modernizáció elkerülhetetlen - írják -, így előbb-utóbb buknia kell az információs autokratáknak is.
2018.07.16 09:59