Hátrányban a nők

Az egyre javuló foglalkoztatottsági mutatók komoly - nemek és területek között jelentkező - egyenlőtlenségeket rejtenek.

Tovább csökkent a munkanélküliek száma a 2017. december–2018. februári időszakban: az egy évvel korábbihoz képest most 25 ezerrel vannak kevesebben, ami 3,8 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. A foglalkoztatottak száma ugyanezen időszak alatt 70 ezerrel nőtt, vagyis most már 4 millió 441 ezren dolgoznak – adta közre a legfrissebb adatokat a KSH. Utóbbi adatba persze beleszámolták a mindössze nettó 54 ezer forintot kereső 165 ezer közmunkást, valamint a külföldi telephelyek 94 ezer dolgozóját is. A foglalkoztatottsági statisztikák javulása ettől még tagadhatatlan, ha azonban jobban a számok mögé nézünk, látszik, hogy a magyar munkaerőpiacon továbbra is komoly egyenlőtlenségek vannak.

A foglalkoztatottság bővülése például elsősorban az amúgy is előnyösebb helyzetben lévő férfiaknak kedvezett. Ezt jól mutatja, hogy míg a férfiak körében alacsonyabb és csökkenő tendenciát mutat a munkanélküliségi ráta, addig a nők körében magasabb és gyakorlatilag változatlan a mutató: a férfiak 3,5, a nők 4,3 százaléka munkanélküli. A foglalkoztatottság terén még inkább tetten érhető a nemek közti különbség: a 15-64 éves férfiak 76 százaléka, a nők alig 62 százaléka dolgozik. Ez feltehetőleg a gyermekvállalás miatt alakul így, ám úgy tűnik, a hátrány a későbbiekben is behozhatatlan. A KSH 2017-es, az év első 9 hónapjára vonatkozó adatai szerint a különböző okokból a munkaerőpiactól távollévő 1 millió 861 ezer, 15-64 éves inaktív közül 230 ezer nő gyermekgondozási ellátásban részesül. További 147 ezer olyan nő is van ugyanakkor közöttük, aki nem tanul és semmilyen állandó jövedelemmel sem rendelkezik - számuk pedig még nőtt is az elmúlt évben. Összehasonlításul: ebbe az úgynevezett egyéb inaktív kategóriába mindössze 86 500 férfi tartozik.

A KSH azt írja: ezen nők többsége „klasszikus háztartásbeli, aki jellemzően családi kötelezettségei miatt nem lépett be a munkaerőpiacra”. A „családi kötelezettségek” valóban korlátozzák a nők munkavállalási lehetőségeit, hiszen a gyermeknevelési feladatok és a háztartási munkák java része még mindig a nőkre hárul, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra. Igaz, ahhoz a jelenleginél jóval több részmunkaidős vagy rugalmas időkeretben végezhető állásra volna szükség.

A magyar munkaerőpiacot erőteljes területi különbségek is jellemzik. Bár a KSH legutóbbi mikrocenzusa szerint csökkent a megyék közti egyenlőtlenség, a legmagasabb (Budapest) és a legalacsonyabb foglalkoztatási rátájú megyék (Nógrád) közti különbség e tekintetben még mindig 7,5 százalék. A rosszabb mutatókkal bíró megyékben ráadásul a közfoglalkoztatás is nagyobb arányban járul hozzá a foglalkoztatási ráta alakulásához – azaz a közmunkások nagyobb létszáma ellenére is alacsonyabb a foglalkoztatottság. Ami pedig a munkanélküliségi adatokat illeti: az ország keleti felén magas - Szabolcsban 8,2, Nógrádban 7,9, Borsodban 5,5 százalékos - a munkanélküliségi ráta. Az északnyugati megyékben viszont alacsony – Vasban 1,8, Győr-Moson-Sopronban 2,5 százalékos – a munkanélküliség.

Hogy a munkanélküliségi rátára az elvándorlás milyen mértékben hat, azt jól mutatja, hogy éppen e két utóbbi megyéből járnak át a legnagyobb számban (7500-an illetve 25 ezren) a munkavállalók a határokon túlra dolgozni. A naponta külföldre ingázók száma országosan a két mikrocenzus (2011 és 2016 között) 27 ezerről 72 ezerre nőtt. Az osztrák és a magyar szakszervezeti szövetség nemrégiben készült felmérése szerint 95 százalékuk ráadásul nem is szándékozik visszatérni a magyar munkaerőpiacra.

Lassú javulás a munkaerőpiacon

A munkaerőhiányról szóló folyamatos hírek ellenére a magyar gazdaság továbbra is közel 600 ezer fős munkaerő-tartalékkal rendelkezik a dolgozni szándékozó inaktívak, a közfoglalkoztatottak, a külföldre ingázók és a munkanélküliek számát tekintve - értékelte a statisztikai adatokat Horváth András, a Takarékbank elemzője.

Egy részük foglalkoztathatósága ugyanakkor meglehetősen problémás, ezért bevonásukhoz érdemi beavatkozások szükségesek. A foglalkoztatás bővülésének tempója tavalyhoz képest ugyanis lassul, ami arra utal, hogy egyre kevesebb a szakképzett, aktívan bevonható potenciális munkavállaló a magyar munkaerőpiacon, a foglalkoztatottság pedig kezdi elérni csúcsát a munkaerő jelenlegi képzettségi szintjén.

Horváth András szerint mindezek függvényében - amennyiben a magyar gazdaság fel kíván zárkózni a fejlettebb európai gazdaságok foglalkoztatási szintjéhez - még fontosabb az oktatás fejlesztésének kérdése, valamint a leszakadó rétegek oktatásba történő bevonása.