Vb 2018 - Aranysárga álmok

Brazíliában most nem fenyeget társadalmi robbanás, mint a négy évvel ezelőtti labdarúgó-világbajnokság előtt, pedig a helyiek helyzete azóta sem javult sokat.

Brazíliában az emberek lelkében örök seb marad 2014. július 8. A világbajnoki címben reménykedő selecaót hazai közönség előtt alázta meg a Joachim Löw által irányított német válogatott. Az 1-7 olyan sokkot jelentett az ott élők számára, mint a magyar történelemben a mohácsi vész. Alighanem még évszázadok múltán is emlegetni fogják ezt a napot.

Valahogy azonban kódolva volt a kudarc. Ugyan a brazil társadalomban a labdarúgás nem csak egyszerű sport, hanem életforma, a néplélek egy elválaszthatatlan eleme, a helyiek már nem tekintenek úgy a focira, mint Pelé korában, vagy akár 15-20 évvel ezelőtt, hiszen a globalizáció a brazilok gondolkodását is megváltoztatta. Már nem feltétlenül a focista a példakép, s nem minden gyermek akar Ronaldo, Ronaldinho és a többiek nyomdokaiba lépni. Már nem számít szentírásnak az, amit Pelé mond.

A 2014-es foci vb-t sem kivételes lelkesedés fogadta: az akkori kormányzatot is hidegzuhanyként érte, hogy tömegek, százezrek tiltakoztak a nagy beruházások ellen. Nem is annyira régen a favelákban, a nyomornegyedekben élők számára csak a foci jelentette az egyetlen örömet, most azonban az új középosztály már nem hajlandó elfogadni azt, hogy a labdarúgásba, az új stadionok építésébe nyakra-főre ontsák a pénzt, becslések szerint csak a 2014-es vb-re költöttek körülbelül 30 milliárd eurót, miközben az infrastruktúra állapota kriminális, a korrupció mértéke szinte legendás.

Az ország legnagyobb városában, Sao Paulóban mintegy 19 millióan élnek, az infrastruktúra azonban ott is kritikán aluli. Rengetegen panaszkodnak a tömegközlekedésre. Nemcsak amiatt, mert kiszámíthatatlan a buszközlekedés, s egyáltalán nem biztos, hogy az utasok felférnek a járműre, hanem amiatt is, mert a kátyúk miatt nem éppen luxusutazás néhány állomást megtenni. Pedig ezekből akad bőségesen. Amiként közlekedési dugókból is. Nem ritka, hogy a reggeli csúcsforgalomban a hatalmas metropoliszban összesen több mint száz kilométeres közlekedési káosz alakul ki. Metróközlekedés ugyan 1972 óta létezik Sao Paulóban, s minősége a legjobbak közé tartozik Latin-Amerikában, de az öt vonal hossza csak 90 kilométer.

Brazília fejlődése vitathatatlan: miközben az ezredfordulón még a lakosság harmada tartozott a középosztályhoz, ma már a fele. A háztartásokban természetes az LCD televízió, a brazilok túlnyomó többsége rendelkezik okostelefonnal. A belső fogyasztás jelentősen nőtt, sokkal többen járnak "shoppingolni", mint valaha bármikor. A növekvő életszínvonalnak köszönhetően a brazilok felfedezik a világot. Ellátogatnak az Egyesült Államokba, sőt akár Európába is. S szembesülnek azzal, hogy bár tehetősebbek, mint korábban, de élhetnének sokkal jobban is. A külföldi példákat alapul véve jobban látják a kormányzat költekezésének anomáliáit, az eszetlen beruházásokat. A helyiek látták, a fejlődés lehetne dinamikusabb is, ha nem stadionépítésekre költenék a pénzt, hanem a szociális háló erősítésére, a jólétre. Az emberek azért sem értették ezt a költekezést, mert olyan városokban emeltek méregdrága stadionokat - például a fővárosban, Brasíliában -, ahol a helyi focicsapat meccseire jó, ha két-háromezren látogatnak ki hetente.

A brazíliai társadalom átalakulása az ottani világbajnokság után is folytatódott. A feszültség azonban enyhült, hiszen ezúttal már Oroszország ad otthont a világeseménynek, így a kormányzati költekezés sem annyira szembetűnő. A kabinet pedig úgy tesz, mintha minden korábbinál keményebben lépne fel a korrupció ellen, bár egyesek szerint inkább arról van szó, hogy az egyik politikai tömb a korrupció elleni harc címszavával próbál leszámolni a másikkal. A brazilok jobb hangulatának másik oka, hogy Tite tartást adott a csapatnak, nehezen elképzelhető, hogy a gárda ma képes lenne egy hetest kapni a németektől.

A felesleges kiadások nyomaival azonban a társadalomnak újra és újra szembesülnie kell, a riói olimpiára mintegy 12 milliárd dollárt költöttek, a létesítmények egy része azonban romokban hever. Közéjük tartozik a Maracana Stadion is, amely a 2014-es vb döntőjének adott otthont. A monumentális építményben a villanyt is le kellett kapcsolni. Mivel a hosszabb távú üzemeltetést nem oldották meg, néhány hónappal ezelőtti hír szerint már 1 millió dollárra tehető a kifizetetlen számlák összege. A pálya talaja katasztrofális állapotba került.

A lerobbant objektumok látványa ellenére most mégis derűlátóbbak a brazilok az oroszországi vb közeledtével. Pedig a társadalmi helyzet továbbra sem ad okot túlzott derűlátásra.