Papírhajók a tengeren

Csaknem egy esztendeje történt, 2017 júniusában, hogy Párizs közelében, az Ourcq csatornát törékeny kis papírhajók lepték el. Művészek kezdeményezték az akciót annak a kétszáz áldozatnak az emlékére, akik azokban a napokban a Földközi-tengerbe vesztek. Migránsok, menekültek, akik a a török partoktól indultak abban a reményben, hogy Európában, a szárazföldön lelhetnek menedékre az üldöztetés, a nélkülözés után.

Papírhajók mint jelképes „sírboltok”. Az áldozatok otthonukból titokban indultak el, és titokban is érte őket a halál. Sokáig közömbösség kísérte a tragédiájukat. Fél évtizede jelentek meg az első becslések arról, hogy 1993 és 2012 között 27000 áldozatot követelt ez az addig viszonylag ismeretlen tömegsír. Mára már valamivel pontosabbak az adatok, a megközelítő számot úgy 40000-re tartják. A borúlátók azonban ennek a többszörösét gyanítják. Rossz emlékek jönnek fel: a második világháború ideje, amikor a hajók a náci üldöztetések elől vitték volna az európai zsidókat a születő Izraelbe, de nem mindegyik ért oda. 1970 táján a vietnamiak menekültek csónakokon. De mindez nem hasonlítható a XXI. század kezdetének drámájához.

A kétezres évek elején a vándorlók 95 százaléka még repülőgépen, szabályos útlevéllel és beutazási vízummal érkezett remélt menedékhelyére. Az engedélyek általában három hónapra szóltak, gyakran a hosszabbítás halvány ígéretével. Nem gondolt rá senki, legalábbis igen kevesen, hogy pár esztendőn belül mekkora lesz az érkezők tömege, és közülük mennyien végzik a Földközi-tenger hullámaiban.

Az Európai Unió tagállamai precízen számon tartják, hogy mennyien élnek a földjükön, hány külföldi lépi át a határaikat, de az - legalábbis egyelőre - kevesebb érdeklődést kelt, mennyien tűnnek el a vízben, hányan nem jutnak el soha a partokig. Erri De Luca olasz író úgy fogalmazott, „li lasciamo annegare, per negare”, hagyjuk őket odaveszni, hogy hallgathassunk róluk. A Le Monde szerint „politikai halottak, az európai erődítmény-fölfogás áldozatai”. Azoknak a menekülteknek a példátlan és eddig szinte ismeretlen esetére is emlékeztetnek, akiket a bolgár rendőrség a hegyekbe száműzött, végezzen velük a természet, a fagy.

Lelkiismeretes kutatók egyes államok, kormányok felelősségét is firtatják, látván, hogy 1990-es esztendők vége óta változatlanul ugyanazt a politikát hirdetik. Az eredmény, hogy örökmozgó világunkban kontinensünk elitje gyorsan, fürgén és biztosan vándorolhat bárhová, de a határai egyre inkább bezárulnak a háborúk vagy a szegénység elől menekülők előtt.

Saját országunk ebben valóban élen jár.

2018.04.28 08:01

Ezreket toloncolnának ki Németországból, de nem találják őket

Publikálás dátuma
2018.07.15 09:13

Fotó: DPA/ STEFAN PUCHNER
Csak minden második elutasított menedékkérőt találnak meg a német rendőrök, amikor végre akarják hajtani a kitoloncolásról szóló döntést – írja a Welt am Sonntag a szövetségi rendőrség belső értékelésére hivatkozva. Az adatok szerint eddig 23 ezer kiutasító határozatból csak 11 100-at tudtak végrehajtani, mert a többi személy egyszerűen eltűnt.  A helyzet romlik, hiszen a legutóbbi hullámban 12 800 kiutasító határozatból 11 500-at nem tudtak végrehajtani, mert nem találták az elutasított menedékkérőt. A fennmaradó 1300 esetből 150-ben azért maradt el a deportálás, mert a repülőgép pilótája megtagadta az utas átvételét (ehhez joga van, biztonsági okokra hivatkozva, de feltehető, hogy inkább emberbaráti megfontolások vezérlik őket), több mint 500 esetben pedig a kiutasított személy ellenállása miatt hiúsult meg a deportálás. A sikertelen hazaküldések száma idén már duplája a 2017-esnek, pedig a hazatoloncoló határozatok száma csak 17 százalékkal nőtt. A legtöbb embert Albániába, Szerbiába és Koszovóba kellene hazaküldeni, de Irakba és Afganisztnba is jelentős számú embert kellene deportálni. Ernst G. Walter, a DPOLG rendőrszakszervezet szerint a helyi és tartományi hatóságok nem tesznek kellő erőfeszítéseket a határozatok végrehajtására, ezért a jelenleginél sokkal szigorúbban kellene alkalmazni a kitoloncolási őrizetet, vagyis a deportálásig elzárva tartani az elutasított menedékkérőket.   
2018.07.15 09:13
Frissítve: 2018.07.15 09:24

Kérjük, vigyázzanak, Európa kapui zárulnak!

Publikálás dátuma
2018.07.11 13:00

Fotó: AFP/ PAU BARRENA
A Willkommenskultur már a múlté, és már a kvótarendszerről sem szívesen beszélnek az EU vezetői. Menekültügyben a szigor képviselői lettek a hangadók: Matteo Salvini már egy menedékkérőt sem akar Olaszországban látni, Sebastian Kurz pedig megoldást is javasol: Európán kívüli táborokat.
Csütörtökön az ausztriai Innsbruckban ismét a menekültkérdés lesz napirenden. Elképzelhető, hogy az uniós belügyminiszterek informális találkozója után még radikálisabb döntések születnek, hiszen két igazi keményvonalas európai politikus lesz jelen Matteo Salvini olasz és Horst Seehofer német belügyminiszter személyében. Az olasz tárcavezető tudatosan törekszik arra, hogy konfrontálódjék az EU-val. Ennek elsődlegesen belpolitikai okai vannak, és a stratégia sikeresnek látszik. Már a márciusi választáson is meglepetést keltett, hogy pártja, a Liga 17,4 százalékos eredményt ért el. Ennek köszönhetően vált a jobboldal vezéralakjává – a nála jóval mérsékeltebb Silvio Berlusconi helyett. Mára viszont ennél is jóval népszerűbb lett: már 30 százalék körül mérik a pártját.
A belügyminiszter állandó provokációi egy időre az olasz kabinetet is megrázták, hiszen a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalomnál (M5S) is megdöbbenést keltett, hogy Salvini nemcsak a segélyszervezetek, hanem a nemzetközi missziók hajóit is kitiltaná az olasz kikötőkből. Az M5S azonban nem akarja veszélybe sodorni a kormányt, ezért a párt elnöke, Luigi Di Maio, illetve Giuseppe Conte olasz kormányfő is igyekezett jó arcot vágni Salvini kirohanásaihoz. Conte azt állította a La Stampában, hogy a belügyminiszter minden lépését koordinálta a kabinet többi tagjával. Mindinkább úgy tűnik, Salvini vált az olasz kormány erős emberévé, ő határozza meg annak irányvonalát. Ami azonban ennél is nagyobb baj, hogy az európai menekültügyi vitában is meghatározó szerepre törekszik. Közölte, az uniós belügyminiszterek innsbrucki ülésén „megint a rosszfiút kell játszanom”. Ez a szerep azonban nem áll tőle távol, mint mondta, „csak ez hoz eredményt”. Salvini szavaiból is kitűnik, hogy szétesett a hetekig fennálló, a menekültkérdés szigorítása miatt megalakult München-Bécs-Róma tengely. Közölte ugyanis, nem veszik vissza azokat a menekülteket, akiket visszafordíthatnak az olasz-osztrák határról.
Az innsbrucki tanácskozás témája lesz a német kormánynak az a dokumentuma, amely szerint visszafordíthatják Ausztriába a menekültek egy részét. Salvini azonban elsősorban az EU külső határainak védelméről, a bajba jutott menekültek megvédéséről óhajt beszélni. Azt akarja elérni, hogy Itália területére egyetlen menekült se juthasson el. „Minden más országnál többet tettünk. Ennek vége, most mások vannak soron” – mondta. A belügyminiszterek ülésén szó esik arról az osztrák javaslatról (Ausztria tölti be az EU soros elnökségét), amely szerint ha egy menedékkérőt kitoloncolnak az Unióból, akkor szülőhazájába vagy egy az EU-n kívüli harmadik országba küldhetik. A Politico által látott dokumentumban szó esik arról is, hogy migrációs központokat hozzanak létre az EU-n kívül azon menedékkérők számára, akik kérelmét elutasították. Az érvelés szerint ezekben biztosítanák az emberi jogok európai szintjét, az országokat pedig közelebbről meg nem nevezett ösztönzőkkel vennék rá, hogy adjanak helyt ezeknek a központoknak.
2018.07.11 13:00
Frissítve: 2018.07.11 13:32